Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, képviselő úr. Azt hiszem, hogy ma már foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. Nem vagyok benne biztos, hogy szó szerint felolvasta az interpellációját, de nem baj, válaszolok önnek.

A devizahitelesek 12 pontjából néhány pont egyébként szimpatikus. Úgy kezdődik, hogy „Pártatlan és független bíróságokat követelünk!”. Szívemből beszél, képviselő úr. Most ne menjünk bele, hogy miért gondolja a kormány is ezt. „Követeljük olyan bírói kollégiumok, fogyasztóvédelmi kollégiumok létrehozását, melyek képesek és hajlandóak alkalmazni az uniós jogot!”

Tisztelt Képviselő Úr! Szerintem a bíróságok az uniós jogot alkalmazzák, tehát inkább abból van a probléma, hogy az uniós jogot sokszor a magyar jog elé helyezik. De ebbe megint csak nem mennék bele, ez egy szakmai vita. Tudjuk jól, hogy a bíróság kérheti az Európai Bíróságtól, hogy vizsgálja meg a magyar jog uniós joggal való összhangját. Tehát inkább sajnos azt kell mondjam, hogy ez eléggé gyakori most már, hogy a bíróságok az Európai Unió Bíróságához fordulnak, és nem a magyar jogot alkalmazzák.

„Az összes fogyasztói jog (bíróság előtti) érvényesítése legyen illetékmentes!” Ebben nem értek teljesen egyet, mert a fogyasztói jog… ‑ tehát az is fogyasztó, aki egy 25 milliós autót vásárol. Miért legyen egy 25 milliós autóval kapcsolatos jogvita ingyenes? Tehát szerintem ezt kicsit gondolják át. Nyilván értem, amire gondol, hogy elsősorban az ingatlanokra vonatkozóan, de van egyébként az ingatlanra vonatkozó szerződés érvénytelensége miatt, ha jól emlékszem, illetékfeljegyzési jog, de már régen ügyvédkedtem, és ezért nem emlékszem pontosan a szabályokra, de úgy emlékszem, hogy van itt kedvezmény.

Hogy az Országgyűlés mit tiltson meg a Kúria számára, szerintem ez nem helyes gondolkodás. Az Országgyűlés törvényeket alkot, amit a Kúriának alkalmaznia kell, nem pedig közvetlenül... Nem megyek végig mind a 12 ponton, higgye el, hogy van néhány közöttük, ami elfogadható. Azonban amit ma egyszer már elmondtam, azt fenntartom, hogy 2010-ben még közel egymillió devizahiteles volt, ami 2015-re megszűnt; ezek a devizahitel-szerződések forintra átváltásra kerültek. Nem volt kötelező. Igaz, hogy aki átváltotta, az akkori piaci árfolyamon volt köteles átváltani. De azt is tegyük hozzá, hogy az akkori piaci árfolyam a mostaninál, tehát ha valaki még ma is devizában tartozna, a mostaninál sokkal kedvezőbb volt az akkori piaci árfolyam. Most körülbelül 50 százalékkal magasabb a svájcifrank-, és körülbelül 25 százalékkal magasabb az euróhitel.

Tehát megmentettük a devizahiteleseket attól, hogy ők az árfolyamkockázattal terhelt hitelszerződéseket fizessék, hiszen a forinthitelek esetében nincsen árfolyamkockázat. Tehát kérem, mérlegeljék önök is meg azok is, akik a devizahitelesek érdekeit képviselik, hogy több mint tíz éve megszűnt az az árfolyamkockázat, amire hivatkozva érvényteleníteni lehetett a szerződéseket. Mert ugye, azt mindenki tudja ‑ remélem ebben a körben, amikor erről beszélünk, akkor mindenki tudja ‑, hogy az vezetett érvénytelenséghez, ha a bank nem tudta bizonyítani, hogy ő tájékoztatta az ügyfelet az árfolyamkockázatról. Tehát megfordult a bizonyítási kényszer. Ezt is az Országgyűlés egy törvényben rendelte el, hogy a bizonyítás a pénzintézetet, tehát a hitelezőt terheli, és az a bank, amelyik nem tudta ezt bizonyítani, el is vesztette ezeket a pereket. De a kulcs az volt, hogy az árfolyamkockázatról való tájékoztatás vezethetett vagy ennek az elégtelensége vezethetett az érvénytelenséghez, de mivel 2015 óta nincs árfolyamkockázat, ezért biztos, hogy akkor már a szerződésnek ebben a szakaszában nincsenek érvénytelen szerződések.

Tehát, tisztelt képviselő úr, kérem, gondolják át ezeket a javaslatokat még egyszer. Van, ami támogatható a devizahitelesek 12 pontjából, és van, ami nem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)