Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A téma rendkívül meglepő lesz, és bár a kollégák felvetették, hogy a futballról is kellene már beszélnem, nem ezt teszem. November 8-át írtunk, amikor megtörtént a devizás igazság napja, egy ötezer fős tömegrendezvény Budapesten, ahol közösen, közfelkiáltással elfogadtuk a devizások 12 pontját, s ennek a 12 pontnak több eleme lehetővé tenné ezeknek az embereknek, az ő helyzetüknek a teljes rendezését.

Répássy miniszterhelyettes úr ma már elmondta, hogy az ő értelmezésében lényegében már nincsenek is devizahitelesek. Azt szeretném erre reagálni, hogy amikor önök a forintra váltást véghez vitték, szerintem nagyon szerencsétlen és csalárd, a bankokkal összejátszó módon, akkor ezeknek a hiteleknek a tartozástömege nagyságrendileg és átlagosan 70 százalékkal emelkedett a korábbihoz képest, tehát a bázishoz képest több mint megmásfélszerezték ezeket a tartozásokat, és ezekből lettek a méregdrága, rendkívül előnytelen feltételekkel kötött forinthitelek. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy az önök rendszerében ezek a hitelek tömegesen kezdtek bedőlni, mert inkorrekt volt az alapja is a dolognak.

De kezdjük a pozitívval. Nagyon értékelem, hogy már ön sem próbálkozik azzal, és más sem, hogy a C-630/23. csak egyedi ügyekre vonatkozna. Ez a Kúria indoklásából is teljesen kiveszett, és szerintem ezt az elmozdulást üdvözölni kell. A bankok is próbálkoztak azzal, hogy rájuk ez nem vonatkozik, de nyilván ön is követi azt, hogy a tárgyalótermekben mi történik, és már a bankok is egyre kevésbé mernek erre hivatkozni. Sőt, van, aki direkt halasztatja a pereit, mert érzi, hogy ég a ház, bizonyos ügytípusoknál sorozatban vesztik el ezeket a történeteket.

A probléma az ‑ amitől inkorrekt egyébként a kormány hozzáállása ‑, hogy a devizás társadalom nagyjából 90 százaléka nem perképes és nem is lesz perképes. Az érdekel tehát, hogy a miniszterhelyettes úr hogyan képzeli el az ő jogérvényesítésüket, hiszen se pénzük, se megfelelő számú szakember nincsen a piacon ahhoz, hogy a jelenlegi működési modellt felmutató bírósági rendszerben ők az igazukat ki tudják vívni.

Azóta ráadásul történt még valami ‑ erről meg kell, hogy kérdezzem miniszterhelyettes urat ‑, megszületett ugyanis a C-565/23.

(17.00)

Biztosan találkozott ezzel a végzéssel, amely végzés megerősíti a Marczingós-féle ítélet által lefektetett dolgokat, miszerint a magyar kormány jogalkotási metódusa ebben a történetben nem volt kerek, nem fenntartható, és megint csak megerősítést nyert az, hogy ami itt, a parlamentben történt, az legalábbis átgondolásra szorul.

Összességében adódik a kérdés, hogy ha van egy lex Marczingós, ha van egy C-565/23.-féle megerősítés, mikor mozdul el végre a kormány, illetve meddig próbálja a kétszer kettőre azt mondani, hogy öt. Várom érdemi válaszát.