Grexa Liliána

GREXA LILIÁNA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők és Nemzetiségi Szószólók! Döbbenet, döbbenet és fájdalmasan szívet szorongató érzés, amit átélünk az elmúlt hónapokban mi, magyarországi ukránok itt Magyarországon, mióta a választásokon induló pártok kampányüzemmódba kapcsoltak.

Az idei választási kampányt látva, hallva felmerül a kérdés: ebben a mostani kampányban nincsen semmiféle határ, minden megengedett? Lehet egymást személyeskedve sértegetni, lehet az embereket hergelni és egymásnak ugrasztani, és lehet egy szenvedő, az orosz agresszor által megtámadott országot, Ukrajnát és szenvedő népét, az ukránokat egy ilyen felfokozott belpolitikai kampány negatív témájává tenni?

Szinte nincs olyan nap, hogy ne hallanánk, látnánk az „ukrán” szót negatív kontextusban a tévében, a plakátokon, a közösségimédia-oldalakon és politikai nyilatkozatokban. Az ukránok így, az ukránok úgy, ez ömlik a médiából és mindenhonnan, és köszönöm, hogy itt a parlamentben vannak olyanok, akik legalább hozzáteszik, hogy az ukrán vezetés így, az ukrán vezetés úgy. Mert nem az ukránokról van csak itt szó, főleg nem az ukránokról van csak itt szó.

Minden úgy tűnik, mintha az ukránok maguk választották volna a háborút. Pedig nem, ez nem így történt. Ukrajna és az ukránok nem választották a háborút, a háború a szuverén Ukrajnába orosz katonák, harckocsik, rakéták és drónok formájában rontott be, és tombol immáron négy éve teljeskörűen Ukrajnában. És ennek mi, magyarországi ukránok nap mint nap érezzük és tapasztaljuk a hatását, és gyászoljuk a következményeit az Ukrajnában élő barátaink és rokonaink élete vagy halála által.

Éppen ezért tisztelettel kérünk mindenkit, azt kérjük mindenkitől, hogy legyenek szívesek, hagyják ki a magyarországi választási csatározásokból az ukránokat, a rokonainkat, a barátainkat, az ismerőseinket és azok ismerőseit, és mindenkit kérünk, hogy mindenkit hagyjanak ki a kampányból, akinek a feje felett immáron 1461 napja folyamatosan ott lebeg és le is csap a halál orosz rakéták, drónok formájában, és nemcsak a frontvonalon, hanem a hátországban is, mostanra már több tízezer ukrán civil áldozatot szedve.

Tisztelettel kérjük önöket, hagyják ki a választási kampányból az ukránokat, akik a négy éve tartó orosz agresszió ellen védekezve elvesztik és gyászolják nemzetük virágát, miközben minden erejüket összeszedve, hóban, fagyban, áram nélküli sötétségben, partnereik segítségét kérve állnak ellen a megvadult orosz agresszornak.

És nem, nem azért teszik mindezt, merthogy ezt ők élvezik, nem azért ragadnak fegyvert, mert nekik így jó. Mintha nem lenne jobb dolguk, úgy tűnik néha, pedig pont ellenkezőleg: azért állnak ellen az ukránok, és ragadnak fegyvert akár ukrán civilek is önként, a hadseregbe jelentkezve, mert a gyermekeik szabad európai jövőjét vágyják, és védik a teljes körű orosz agresszióval szemben.

Miért kell itt Magyarországon ‑ egy ugyancsak a szabadságáért a történelem során nagyon sokat áldozó országban ‑ az ukránokat pellengérre állítani, akik csak annyit tesznek és tesznek már négy éve folyamatosan, hogy azt mondják válaszul az orosz agresszióra: nem, nem, ezt nem hagyjuk. És kiállnak a hazájukért, nemzetükért és szabadságukért.

Elviselhetetlen és szívszaggató ez a helyzet, hogy a mostani parlamenti választásokon Magyarországon az ukrán-magyar viszony tulajdonképpen bokszzsákká vált, és az ukránok a kampányban már lassan úgy tűnnek, hogy minden rossznak az okozói.

Döbbenet és szívbe markoló fájdalom ez számunkra, magyarországi ukránok számára és a menekültek számára is, akik biztonságot keresve jöttek ide Magyarországra, hiszen az oroszok követnek el agressziót Ukrajnával és az ukránokkal szemben. Miért nem ettől zeng minden a médiában?

Tisztelt Ház! A nagyböjt időszaka arra hív minket, hogy lelkünk és elménk megtisztuljon, elcsendesedjen és nagyobb teret kapjon az imádság és az együttérzés. A nagyböjt és Jézus keresztútja arra is emlékeztet minket, hogy a szenvedés, a másik ember szenvedése nem lehet közömbösség vagy ellenségeskedés tárgya, mert aki látja a fájdalmat és szenvedést, annak felelőssége van.

(16.10)

Aki pedig átéli a fájdalmat, az segítséget, együttérzést és nem további ütéseket, gúnyolódásokat érdemel. Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot, Európát ‑ lassan azt kell kérnem, hogy a világot is ‑, és Isten áldjon minden együttérző és a szenvedőknek segítséget nyújtó magyart és minden embert. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban. ‑ Szabó Timea, dr. Vadai Ágnes: Bravó! ‑ Dr. Vadai Ágnes a kormánypárti padsorok felé: Szégyelljétek magatokat!)