Magyar Levente

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Való igaz, hogy holnap hajnalban lesz négy éve, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, kitört az ukrajnai konfliktus, amit korábban nemcsak mi, magyarok, hanem Európa összes népe is elképzelhetetlennek tartott, hogy egy ilyen mértékű öldöklés valaha is a mi életünkben, a mi korunkban rászakad Európára. Hiszen ez a háború Európában van, Ukrajna kétségkívül Európa része, a kontinensnek a része ‑ Oroszország is az. Tehát két európai nemzet, ráadásul két testvéri, ugyanazt a nyelvet vagy nagyon hasonló nyelvet beszélő szláv nemzet közötti testvérháborúról beszélünk, annak minden borzalmával.

Ez a háború nem tudjuk, hogy pontosan mennyi áldozatot, de százezrekben, sőt milliós nagyságrendben mérhető áldozatot hozott halottakban és sebesültekben, arról pedig nem is beszélve, hogy hány család szakadt szét, hány ember nyomorodott meg lelkileg, hány lakost veszített Ukrajna, amely egykor 54 millió főt számlált ‑ még a Szovjetunió szétesésekor ‑, és ma kétséges, hogy akár csak 20 millióan élnének a mai Ukrajna területén.

(16.00)

Tehát egy egész társadalom összezúzását és szétzilálását is magával hozták a harcok. Ez az, amit emberi veszteségben, érzelmi veszteségben, családok tönkretételében Ukrajna elszenved.

De a konfliktusnak ennél sokkal tágabban is vannak drámai hatásai. Európa ugyanis felvállalta ezt a küzdelmet az ukránok mellett, az ukránok nevében. Sajátjuknak tekintik az Európai Unió és Európa vezető hatalmai ezt a háborút, és ennek megfelelő döntéseket is hoznak, ennek megfelelően viselkednek, ennek megfelelő lépéseket tesznek, amely lépések ugyanakkor kimutathatóan, számszerűsíthetően ellentétesek az európai polgárok érdekeivel.

Magyarország ettől végig, amennyire csak tudta, mentesítette magát, Magyarország nem volt részese azoknak a döntéseknek, amelyek érdemben roncsolták volna a magyar versenyképességet. Meg tudtuk védeni azokat az alapvető érdekeinket, amelyeket ez az önsorsrontó brüsszeli politika folyamatosan veszélyeztet a háború kitörése óta.

Ez a háború jelenleg ‑ ha igazak azok az értesülések, amelyek az amerikai-ukrán-orosz hármas tárgyalásokról szólnak ‑ a Donbász maradék területéért zajlik, gyakorlatilag erre a kérdésre szűkült le a harc tétje. Ez a terület pedig nem több mint 2500 négyzetkilométer, tisztelt Ház, ez Nógrád megye területének felel meg, ami Ukrajna teljes területének alig a fél százaléka, az orosz teljes területnek pedig csak az 0,01 százaléka, tehát Ukrajna egy nyúlfarknyi részéért ölik egymást még mindig százezres nagyságrendben az orosz és ukrán katonák európai pénzen, nyugati fegyverekkel és Európa teljes támogatásával.

Hosszan lehetne azt fejtegetni, hogy Európának vajon miért áll érdekében a háborús helyzet fenntartása. Nyilván itt szóba jöhetnek gazdasági érdekek, politikai érdekek, szóba jöhet, ha komolyan gondolják egyes német, francia és egyéb nagy tagállami vezetők azt, hogy Oroszország, ha végez Ukrajnával úgymond, akkor egyből rárontana Nyugat-Európára, ezért minél tovább le van kötve Ukrajnában, annál nagyobb biztonságban van Európa. Tehát ilyen eszmefuttatásokat hallhatunk nap mint nap.

Bármi is az oka Európa háború melletti elkötelezettségének, Magyarország ebből ki akar, és ahogy eddig is, ki fog maradni. Mi egyetlen utat tartunk lehetségesnek a megoldásra, ez pedig a tárgyalások útján elérendő béke. Nincsen fegyveres megoldása a konfliktusnak.

Oroszország négy év alatt, az elmúlt 1460 nap alatt alig 40-50 kilométert tudott előrehaladni a támadása fő tengelyében. Az a város, az a városfal, amin most az orosz támadás éppen áll, alig 50 kilométerre található a kiindulási pontjuktól. Négy év alatt 50 kilométer ‑ ki lehet számolni, hogy naponta ez hány tíz métert jelent.

Miközben az ukránoknak nincs reális esélyük arra, hogy ezt a patthelyzetet feloldják, folytatódik az anyagcsata, folytatódik az értelmetlen öldöklés, és természetesen folytatódik Magyarország zsarolása immár két irányból, hiszen Ukrajna a kőolajellátásunk felfüggesztésével, elzárásával zsarol bennünket, miközben Nyugat-Európa ehhez asszisztál. Legalábbis Brüsszel ehhez asszisztál, és a mai külügyminiszteri nyilatkozatok fényében van néhány európai uniós tagállam is, amelyik ehhez asszisztál. Tehát két tűz közé vagyunk szorítva, miközben nyugat-európai országok soha korábban nem látott mennyiségű orosz LNG-t vásárolnak direktbe. Ez is az európai képmutatás része.

Miközben bennünket kellene védeni, nem minket védenek, és miközben arról prédikálnak, hogy le kell válni az orosz energiahordozókról, éppen ők vásárolnak rekordmennyiséget. Magyarország ehhez nem kíván asszisztálni, továbbra is a nemzeti érdekek talaján állva mentesíthetjük magunkat a háború minden hatása alól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)