Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Régen találkoztunk a kormánypárti válaszadókkal, miniszterekkel és államtitkárokkal. Érdemes egy kis számvetést végezni, hiszen a kilakoltatási moratórium óta ezerféleképpen követeltük azt a kormánytól, hogy végre szánja el magát, és tudjuk, hogy nem egy emberarcú fordulat okán, de legalább a választás előtti politikai kényszer hatására valamit mozduljon el a devizahiteles kérdéskörben.

Ezalatt Marczingós Lászlóval egy országos szervezetet építettünk. A Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetségének 2400 tagja van, 41 települési csoportja van, és ez az országos hálózat nagyon várja azt, hogy elmozdulás legyen. A lex Marczingós képében van egy megoldási csomag, mi ezt felajánlottuk lényegében az összes magyar politikai pártnak, tehát senki nem vádolhat minket azzal, hogy akár csak a TISZA-nál kopogtattunk volna ezzel, azzal sem vádolhatják Marczingós ügyvédet, hogy csak a Fidesznél kopogtatott volna vele, de a Lázár János-féle minisztériumban ‑ ez nyilvános információ ‑ hosszas tárgyalásokat folytattak arról, hogy hogyan lehetne megvalósítani a devizás igazságtételi csomagot.

Itt állunk most önök előtt, szűk két hónappal a választásokat megelőzően, mégis úgy látjuk, hogy valahogy mintha senki nem merne a bankok tyúkszemére lépni. Engem ez nagyon bánt, hiszen a tavaszi kilakoltatási moratóriumot nem akarjuk úgy megvárni, hogy önöknél semmi nem változik. A TISZA programját meg ez irányban olvastuk, van egy-két üdvözlendő szó benne, de az, hogy egy valamilyen törvényt akarnak csinálni, az egy dolog, minket az érdekelne, hogy mi lenne abban a törvényben. Tehát nem látunk megnyugtató megoldást sem a Fidesznél, sem a TISZA-nál ebben a kérdésben. És bár a lex Marczingóst korábban két ellenzéki párt is támogatta, azóta mindketten saját alternatív devizás megoldási csomagokat nyújtottak be, amelyek más logikán alapulnak. Ezt tiszteletben tartjuk, ez mindenkinek szíve joga, de jelen pillanatban a lex Marczingóst, amin az uniós bíróság pecsétje rajta van, az én politikai közösségem támogatja, és a devizások tömegei támogatják.

Óriási kérdés, hogy a kormány, ha másért nem, de ennyi kilakoltatás levezénylése, ennyi kegyetlen esemény végigasszisztálása után, legalább egy ilyen választás előtti helyzetben hajlandó‑e támogatni. Az első lépése lenne ennek mindenfajta devizahiteles ügyre visszavezethető végrehajtás azonnali megszüntetése, az árverések megtiltása, tehát hogy töredékáron ne tudják elvinni az emberek otthonait, harmadsorban pedig a devizahiteles perek felfüggesztése egészen addig, amíg meg nem oldjuk közösen ezt a problémát.

Én tökéletesen látom, ha valaki egy bizonyos üzemméretet átlép, kormányon van, kormányzásra aspirál, tehát ezek a nagyobbnak mondott politikai pártok valamifajta leköteleződéssel már bírnak a bankrendszer irányába. Ez önökre is igaz. Látszólag kivetik a bankadót, látszólag kivetik a pénzügyi tranzakciós illetéket, ezermilliárdos nagyságrendben bevételt is kasszíroznak belőle, aztán hagyják, hogy ezt az utolsó forintig áthárítsák a magyar polgárokra, és a felügyelet ezt nem akadályozza meg, a fogyasztóvédelem pedig nincs ott az emberek mellett.

Azt is láttuk, hogy milyen iparszerű hálózat épült magyar emberek ingatlantulajdonának a megszerzésére. Miniszterhelyettes úr, rém irritáló volt, amikor elmentünk a kilakoltatásokra jogsegélyezni, és az esetek kétharmadában tudja, ki volt az árverési vevői oldalon: hát nem szerencsétlen magánemberek, akik egyébként megvetendő módon így próbáltak volna olcsón vásárolni, mert ez mások nyomorán történő vásárlás, de nem, befektető cégek voltak ott, olyan szervezett vállalkozások, amelyek arra szövetkeztek, hogy devizások, magyar emberek ingatlanát nem százszázalékos, hanem töredék áron, tucatjával, szervezett módon megszerezzék.

Mondja el nekem: milyen gazdasági, nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy gazdasági társaságok megjelenhessenek egy árverésen?! Ez kinek az érdeke? Kinek jó ez? Mondja meg nekem, milyen érdek fűződik ahhoz, hogy ha valakit már kilakoltattak, akkor ne engedjék végre szabadon, hanem még jönnek, és további milliókat, tízmilliókat követelnek rajta. Harmadsorban pedig: milyen érdek fűződik ahhoz, hogy ez az egész kifosztó mechanizmus így menjen tovább?

Egy választás előtti helyzetben vagyunk. Ez lehetne egy kegyelmi pillanat is, egy belépési pont, amikor legalább a politikai kényszer hatása alatt újragondolja mindenki ezt az egészet. Én mindenkit meg fogok erről kérdezni, tehát ne gondolják, hogy csak önöket, minden politikai pártnak szól a kérdésem, hogy támogatják‑e a lex Marczingóst. Önöknek viszont az, hogy egy belépési pont kapcsán hajlandók‑e hibernálni ezt a rendszert, megszüntetni a végrehajtásokat, megtiltani az árveréseket és biztonságban tartani a magyarok otthonait addig, amíg meg nem oldjuk ezt az egészet. Várom érdemi válaszát!