Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy néz ki, hogy ebben a ciklusban mindenféleképpen, de ki tudja, talán a jövőben is ez az utolsó felszólalásom itt, a Parlament falai között. Azt gondolom, beszélni kell arról ‑ hisz a felszólalásom címe is az, hogy Az én Nógrádom ‑, mit gondolok én arról, hogy milyennek kellene ma lennie például annak a megyének, annak a kerületnek, amelyért egy országgyűlési képviselő felelősséggel tartozik.

Az én Nógrádom arról szól, hogy megőrizzük a természeti értékeinket és kincseinket, éppen ezért mindent megteszünk, foggal-körömmel harcolunk azért, hogy oda, ahol már mindent elvesztettünk, ne jöhessenek be az akkumulátorgyárak. Van már akkumulátorgyár, de szerencsére sikerült megakadályoznunk a működését, és egyelőre nem tud termelni. Ráadásul ez egy olyan cég, amely nem gyárt, hanem más cégeknek a sajátjait bontja, ezáltal Nógrád felé akarják indítani a veszélyes hulladékokat, az összes selejtet, tönkretéve a környezetünket. Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek ne engedjünk, s úgy érzem, hogy ebben a ciklusban ennek eleget is tettem, de nemcsak én, hanem mások is, és ezért fel is léptünk.

Az én Nógrádomnak egy olyan helynek kell lenni, ahol a nógrádi embereknek van munkahelyük, és ha van munkahelyük, akkor nem lehet őket egyik pillanatról a másikra leváltani harmadik országbeli munkavállalókkal, és a cégek, a munkáltatók kényük-kedvük szerint nem rabolhatják ki a dolgozókat, és nem kényszeríthetik olyan dolgokra a fenyegetések által, amelyek nem tartoznak bele egy normál munkarendbe. Itt is azt mondhatom, hogy amennyire lehetett, helytálltam, helytálltunk, hisz nagyon sokszor ‑ és köszönöm azoknak, akik ezekkel az ügyekkel kerestek ‑ sikerült fellépnem. Talán a legnagyobb siker az, hogy sikerült megmenteni hatvan ember munkahelyét is, és megakadályoztuk azt, hogy másokkal egyetemben elveszítsék a munkahelyüket. Ez a szám nem tűnik soknak, de ha megnéznek például egy ipari parkot Salgótarjánban, akkor mindjárt máshogy fogják ezt látni.

Az én Nógrádom egy olyan hely, ahol egy olyan országgyűlési képviselő él és dolgozik, aki mindig, mindenkor elérhető. Ott él az emberek között, egy közülük, éli a mindennapi életüket, és nemcsak hallja a problémáikat, hanem tapasztalja is. Ez természetesen nem elég, ehhez kell az is, hogy ezeket a problémákat felismerve keressünk lehetőségeket a megoldásra. Nem mindig egyszerű egy országgyűlési képviselőnek beváltani a hozzá fűzött reményeket, hisz a 47 település Kelet-Nógrádban 47 polgármestert jelent, és azért ezekkel együtt kell működni, s még akkor is keresni kell a megoldást, ha ők éppen a másik oldalon állnak a politikában. De mert az állampolgárok választották őket, el kell fogadni és együtt kell működni velük, és be kell vinni az állampolgári ügyeket és meg kell tudni oldani, vagy megoldást kell rá tudni keresni.

Amire én még ebben a ciklusban azt gondolom, hogy lehetek büszke és aminek eleget tettem, az az, hogy sokszor elmondtam, hogy én nem roma országgyűlési képviselő vagyok, hanem roma származású. Nagyon sokan mondták el itt ezek között a falak között, hogy ők romapolitikusok és kiállnak a kisebbségért, de nagyon sokszor nem láttam őket, amikor kellett volna, viszont én, amikor szükség volt rám, amikor mindenki magukra hagyta a legnagyobb magyarországi kisebbséget, a cigányságot, kiálltam, felálltam itt a falak között is, és ha kellett, akkor magát a miniszterelnök urat is kérdőre vontam.

Azt gondolom, hogy ez volt a tanulóidőszak, és azt gondolom, hogy kezdő politikusként mindent megtettem. Itt már az a kérdés, hogy az ott élő emberek ebben mit látnak. Most azt látjuk, hogy ma a politika világa zűrzavaros lett. Sajnos ‑ és ezt ki kell mondani ‑ sokszor eltekintenek a valódi értékektől, és nagyon sokan kergetnek álmokat. De van egy ige, amely azt mondja, aki emberekben bízik, csalódni fog. Ez az ígéret mindig bejött, ez tény. Én azt gondolom, és innen is üzenném a Parlament falai közül minden választópolgárnak, hogy jól gondolják meg, kire bízzák a bizalmukat, mert számít az, hogy mi történik ezzel a bizalommal. Nógrádot bevittem az országos politikába, behoztam a médiába, felhívtam ránk a figyelmet, innentől kezdve, azt gondolom, hogy jó úton járunk, és reméljük, hogy folytatni tudjuk ezt az utat. Köszönöm szépen. (Taps a Momentum, az MSZP és a függetlenek soraiban.)