Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr! Azt hiszem, megfelelő lezárása volt ez a beszéd az ön kormányzásának. Mint a Titanic kapitánya, aki halált megvető bátorsággal vitte át az utasszállító hajót a jégmezőn, az önök jéghegye az a valóság lesz, amelybe beleütközve, elsüllyed a fideszes kormányzás hajója. (Orbán Viktor: Mondja a DK.)

Mert miközben önök mindenféle csodálatos álmokról beszéltek, eközben az ország számára a napi valóság inkább rémálom. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: A DK!)

(14.20)

Nézzük meg ennek a valóságnak a tényeit! Nyilvánosságra került egy felmérés a szegénységről, amelyik azt mutatja, hogy minden harmadik magyar ember szegény abban az értelemben, hogy nem tud bizonyos minimális kiadásokat fedezni. Nem feltétlenül éhezik, de nem telik neki üdülésre, nincs tartaléka, nem tudja fizetni a rezsijét, a hiteleit, és még folytathatnám ‑ minden harmadik magyar, hárommillió magyar! A hárommillió koldus országából a hárommillió dolgozó szegény országává lettünk, mert ezeknek az embereknek a nagy része keményen dolgozik, de a minimális szükséges kiadásokat sem engedheti meg a fizetéséből.

De van persze egy másik szám is a 30 százalékra: a magyar vagyon egyharmada a felső 1 százalék kezében van. Ilyen országot hoztak létre önök 16 éves kormányzással, hárommillió szegénnyel és egy maroknyi szupergazdaggal. Ön nem beszélt nemcsak a szegénységről és a pofátlan gazdagságról, de nem beszélt a devizahitelesek helyzetéről sem; nem beszélt arról, hogy az önök kormánya semmit nem tesz azért, hogy végrehajtsa az uniós jogot; semmit nem tesz azért, hogy segítsen azokon a családokon, amelyek a bankok, a végrehajtók, a követeléskezelők hálójában vergődnek. Önök semmit nem tesznek azért, hogy a jogállami elveknek megfelelően igazságot szolgáltassanak nekik.

Ön beszélt a nyugdíjakról, csak a lényegről nem beszélt. Ön eldicsekedett a 13. havi meg a 14. havinak mondott plusz egyheti nyugdíjjal, csak azt nem mondta el, hogy egyébként azzal, hogy megszüntették a vegyes indexálást, azt, hogy a béreket követték a nyugdíjak, ezzel 65 százalék nyugdíjemelést vettek el a nyugdíjasoktól. Tudják, mennyit adnak most ebből vissza? A 14. havival 2 százalékot, de a 14. és 13. havival együtt is kevesebb mint 10 százalékot. A hatodát sem adják vissza, és ezt is csak a jövőben, hiszen abból az ötmillió forintból, amit egy átlagos nyugdíjas zsebéből kivettek ezzel a trükkel, persze egy fillért sem akarnak nekik visszaadni.

Ez különösen gusztustalan abban a helyzetben, amikor ezek az emberek voltak azok, akik a dolgozó éveikben kifizették az önök tanulmányait, az önök iskoláztatását; ők, a mai nyugdíjasok fizették azt, hogy önök tanulhassanak ‑ na meg a Soros Alapítvány. (Nacsa Lőrinc: Jobb lett volna, ha az önökét is kifizetik…)

Az a helyzet tehát, hogy miről nem beszélt még, miniszterelnök úr? Nem beszélt a Szőlő utcáról. Nem beszélt arról, hogy önök nem hajlandóak kinyomozni azt, hogy kik a politikai felelősök, kik fedezték, tették lehetővé ezt az ügyet. Ön beszélt arról, hogy a rendőrségnek felelőssége van, de még mindig itt látom Pintér Sándor belügyminiszter urat. Úgy látom, nem vonta le a következtetéseket, és nem láttuk belügyminiszter úrtól sem azt, hogy megnevezte volna a felelősöket: azt, hogy a rendőrök voltak, akik eltussolták a Szőlő utcai ügyet egy évtizeden keresztül. (Pintér Sándor a mutatóujjával nemet mutat.) Ha meg, mint mutogatja, nem a rendőrök voltak (Pintér Sándor: Nem!), akkor kinek az utasítására tussolták el, és kik voltak, akik miatt nem derültek ki ezek az ügyek?

Önök nem hajlandóak szembenézni azzal, hogy ki az a „Zsolti bácsi”? Önök nem hajlandóak szembenézni azzal, hogy hogyan van, hogy a Szőlő utcai ügy kormányzati felelősségénél folyamatosan KDNP-s politikusok bukkannak fel. (Szászfalvi László: Haha!) Az önök morális felsőbb énje a KDNP ‑ na, hát ilyen az önök morálja!

És akkor beszéljünk az energiáról, beszéljünk zsebbe vágó kérdésekről! Erről beszélt a januári hidegben miniszterelnök úr. Egy nagyszerű performanszt adott elő, feltalálva a radiátorfitneszt, és bejelentette, hogy mindenkinek kifizetik a többletfogyasztását. Mondták… (Orbán Viktor: 30 százalékot…) Akkor azt mondta a miniszterelnök úr, aztán utána meggondolták, és a januári többletfogyasztás helyett hirtelen csak a 30 százalékot fizetik ki. (Orbán Viktor: Így van!) És miért pont a 30 százalékot? Hát azért, mert a 29 valószínűleg kevés lenne, a 31 meg túl sok. (Zsigó Róbert: Csak a 30-at…) A bánatot! Azért, mert nem igaz, amit ön mondott, nem fizetik ki a többletfogyasztást!

Számosan mutogattak nekem idei és tavalyi energiaszámlákat, gázszámlákat, villanyszámlákat. Nem 30 százalék a különbség, miniszterelnök úr, hanem 60, 70, 100 százalékos többletfizetések vannak. Önök becsapják az embereket, önök a szemükbe hazudnak, kampányígéreteket tesznek, de ezeket már rögtön meg is szegik. Még arra sem képesek, hogy a választás napjáig kitartsanak ezek az ígéretek.

És, hát persze, mondanom sem kell, hogy melyik az a nagy energiacég, amelyiknek nem kell hozzájárulnia a költségekhez: természetesen Mészáros Lőrinc cége. Na, ő mentesül az alól, hogy hozzájáruljon ehhez a kiadáshoz. Ön 50 milliárd forintot szánt erre. Mint kiderült, annak egy jó részét sem kormányzati pénzből rakta oda, miközben évente 90 milliárd forintot fordítanak a határon túli magyarok támogatására. (Dr. Semjén Zsolt: Helyesen!) Hogy minden magyarországi, magyar család ki tudja fizetni a rezsiszámlát, az 50 milliárd forintot sem ért meg önnek, miközben a határon túlra gond nélkül küldik a 90 milliárdot. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyelld magad! ‑ Dr. Semjén Zsolt: Ingyentankönyv? Ingyenétkeztetés?)

És ha már az energiáról beszélünk ‑ ha már az energiáról beszélünk! ‑, valóban komoly ügy a háború és béke ügye. Annyira komoly, hogy jól láthatóan nem is lehet önökre bízni. Mert mi a helyzet? Ön most fel van háborodva azon, és jogosan, hogy a Barátság kőolajvezetéken nem folyik az olaj, de hát, miniszterelnök úr, négy éve háború zajlik Ukrajna és Oroszország között! Ezt valószínűleg nem tőlem tudja meg. Önök voltak azok ‑ önök voltak azok! ‑, akik egyébként minden határon túl ragaszkodtak az orosz olajhoz. Önök voltak azok, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a háborús övezeten keresztül jöjjön Magyarország számára az egyik legfontosabb energiaforrás. Önök voltak azok, akik nem kerestek alternatív beszerzési forrásokat, és önök voltak azok, akik nem kerestek alternatív útvonalakat. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz, amit mondasz!)

Innentől kezdve ne nagyon csodálkozzon azon, hogy egyébként a Barátság kőolajvezetéket időnként bizony támadások érik. És tegyük hozzá, ez alkalommal éppen az ön orosz barátai voltak azok, akik először megtámadták a Barátság kőolajvezetéket. De bizony időnként sajnos előfordul, hogy egy háborús övezetben húzódó vezetéket támadás ér, mert ilyen a háborúk természete. (Zsigó Róbert: Nagyon ki vagy okosodva, hallod-e!)

És önöknek mi a fontos? Az, hogy finanszírozzák Putyin háborúját. Önök a háborúpártiak! Önöknek mi a fontos? Az, hogy azok a titkos szerződések életben maradjanak, amelyek tényleg fontosak a magyar családoknak, például az Orbán családnak vagy a Szijjártó családnak, de nem az átlagembereknek.

Végül azt kell önnek mondanom, hogy persze, tudom, és hallhattam ma itt a parlamentben is, hogy a jobboldali pártok abban egyetértenek, hogy a baloldalt szeretnék eltüntetni, de üzenem önöknek, hogy nem fogunk eltűnni. Itt lesz a parlamentben az erős baloldal, mert szükség van arra, hogy valaki képviselje a nyugdíjasok érdekeit, a dolgozó emberek érdekeit, a szegények érdekeit. (Moraj a kormánypártok padsoraiból.) Szükség van arra, hogy valaki szembesítse önöket vagy éppen az utódjaikat azzal, hogy csak a nagyvállalatok érdekében lopnak, és nem az emberek érdekével foglalkoznak.

Úgyhogy itt leszünk, a DK itt lesz, az erős baloldal itt lesz a parlamentben! Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)