Csárdi Antal (független)

CSÁRDI ANTAL (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki hallgatta a mai vitát, fogja érteni, hogy miért úgy kezdem ezt a felszólalást, hogy az érzelmek megközelítése helyett vagy érzelmi megközelítés helyett nézzük a tényeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön láthatóan a zárszóban kíván csak válaszolni, megkerülve azt, hogy érdemi vita kialakulhasson, amikor érvek ütköztetése után konklúziót tudunk levonni. De egy költőinek szánt kérdést azért nem tudok magamban tartani. Államtitkár úr, a magyar kormánynak be kell‑e tartania az Alaptörvényt? A kérdés azért költői, mert egyértelműen tudjuk a választ, hogy igen, a kormánynak is be kell tartani az Alaptörvényt, és ennek kapcsán engedjék meg, hogy felolvassak a magyar Alaptörvény 34. cikkelyéből egy részt, ami úgy szól, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult.

Értelemszerűen, ha ezt megvizsgáljuk, akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy a magyar költségvetés, a központi költségvetés milyen arányban járul hozzá a főváros közösségi közlekedésének finanszírozásához. Erre a válasz a sokat emlegetett 12 milliárd forint, ami, azt gondolom, barátok között sem nevezhető arányosnak. Azt gondolom, mindenkinek látnia kell, hogy ez az összeg, amit a központi költségvetésből finanszírozni kellene ‑ 2019-től mondom ‑, 2019-ben 79,9 milliárd forint, 2020-ban 121 milliárd forint, 2021-ben 105 milliárd forint, 2022-ben 125,5 milliárd forint, 2023-ban 100 milliárd forint és 2024-ben pedig 153 milliárd forintnál egy kicsivel több. A helyzet az, hogy ezt kellene önöknek finanszírozni, és ehelyett adnak önök a fővárosi költségvetésben 12 milliárd forintot hosszas könyörgés után.

Érdemes megnézni, hogy ha megvizsgáljuk a szolidaritási adóval ‑ amiről egyébként érdemes lesz majd beszélnünk még önmagában is néhány mondatot ‑, akkor 2019 és 2024 között összelvonásban, illetve meg nem fizetett normatívában ez 900 milliárd forintnyi veszteséget okozott a fővárosnak. Ez a 900 milliárd forint, hogy mindenki tudja érzékelni a nagyságrendjét ennek az összegnek, a 2025-ös költségvetés főösszegét figyelembe véve két teljes éves költségvetés az, amit elvont az állam a Fővárosi Önkormányzattól, és én azt gondolom, hogy ez a szám tényleg önmagáért beszél. Ha önök betartanák az Alaptörvényt, és finanszíroznák azt, ami önöknek a kötelessége, akkor ez a helyzet nem állhatott volna elő.

És mondok még valamit: 2013-ban vezette be az Orbán-kormány az önkormányzatok feladatfinanszírozási rendszerét. A feladatfinanszírozási rendszer nyugszik az előbb említett 34. cikkelyen, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak a feladatait a központi költségvetés kötelezően meg kell hogy finanszírozza, és ebből egyébként azonnal látszik, hogy ez nem csak egy budapesti probléma. Például ha a közösségi közlekedés szervezését és finanszírozását nézzük, akkor ez Budapesten kívül problémája Miskolcnak, Debrecennek, Szegednek, és még sorolhatnám.

Ezzel szemben önök az önkormányzati törvényt módosították teljes mértékben és egyértelműen alkotmányellenes módon úgy, hogy egyébként egy helyi adóra terhelték rá a teljes finanszírozási igényét ennek a kötelező feladatnak. És ezen keresztül, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, ez az elvont összeg pont ott hiányzik, amit önök oly sokat emlegettek. Ebből lehet a közszolgáltatásoknak a minőségét karbantartani, szinten tartani, fejleszteni, javítani; ebből lehet béreket fejleszteni; azt gondolom, hogy ez lehetne a forrása egyébként egy olyan programsorozatnak, aminek a végén Budapest akár a legtisztább városa is lehetne Európának, ahol a rendőrségnek a feladatát át tudná venni az önkormányzat a maga szintjén; és azt gondolom, hogy ez az összeg tudna forrást biztosítani arra, hogy olyan fejlesztéseket valósítson meg, mint a rákosrendezői beruházás, ami valóban azt a célt szolgálja, hogy Budapest zöldebb és élhetőbb legyen. Ehhez képest ez az eltérített pénz ma nagyon hiányzik az önkormányzat költségvetéséből. Szeretném mondani, hogy az Alaptörvény, az alkotmány egyértelműen fogalmaz.

Azt gondolom, hogy ha államtitkár urak közül bárki szeretne vitatkozni, akkor tiszteljen meg azzal, hogy nem egy zárszóban teszi, de jelen pillanatban a helyi adó nem egy átengedett adó.

(19.00)

A helyi adónak az a célja és feladata alapértelmezetten, hogy olyan helyi, az önkormányzatok önálló döntésén nyugvó fejlesztéseket finanszírozzon, ami lehet adott esetben egy felüljáró felújítása, lehet adott esetben útjavítás. Azt gondolom, hogy erre nagyon rászorul Budapest, ugyanúgy, mint bármelyik másik vidéki település is. Ehelyett önök gyakorlatilag itt egy ilyen nagyon érdekes sikerpropagandát próbáltak előadni, hogy ki tudja, hány ezer milliárd forint ‑ mindenki mást mondott a Fidesz-frakció soraiból ‑ fejlesztést valósítottak meg Budapesten.

Volt néhány felsorolás is, ezek közül számomra, a belváros országgyűlési képviselője számára talán a legfájóbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem campusberuházása, ami teljesen az ott élők igényeivel, akaratával szemben valósult meg, ráerőszakolták ezt a beruházást az ott élőkre, gyakorlatilag teljesen túlépítik azt a környéket. De azt gondolom, hogy ugyanezen megítélés alá tartozik az is, amikor a budapestiek által elutasított olimpiarendezést önök oly módon értelmezték, hogy elkezdtek felkészülni egy másik olimpia megrendezésére, ennek céljából vagy ennek érdekében fölépítettek atlétikai stadiont, mindenféle sportlétesítményeket, ahelyett, hogy egyébként olyan beruházásokat valósított volna meg a Fővárosi Önkormányzat a saját önálló döntéséből adódóan, a választók akaratából adódóan, amelyekre valóban szüksége van székesfővárosunknak.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy tényleg holnaputánig tudnék arról beszélni, hogy mi mindent kellene és lehetne egyébként ebből a pénzből megvalósítani.

Elhangzott, hogy a városvezetés hibája. Önök tényleg azt gondolják, hogy ha kiveszik a pénzt a főváros zsebéből, akkor majd ő tud pénzt nyomtatni, mint a Magyar Nemzeti Bank? Tényleg azt gondolják, hogy a főváros pénz nélkül, a finanszírozás és az önállóság csonkításával meg tudja csinálni zökkenőmentesen azokat a fejlesztéseket, amelyekre egyébként szüksége lenne a városnak?

Nézzünk szembe a valósággal és a tényekkel! A fővárosban is azt akarják megvalósítani önök, kormánypárti képviselők, hogy a kormány akarata és kizárólag a kormány akarata érvényesülhessen.

Mit gondol, államtitkár úr, az általam említett 900 milliárd forintból hány bérlakást lehetett volna fölépíteni? Csak azért ezt a példát mondom, mert Panyi államtitkár úr pont a bérlakások építését hiányolta egyébként a főváros tevékenységei közül. Én azt gondolom, hogy rendkívüli, soha nem látott mennyiségű bérlakást lehetne ebből felújítani vagy felépíteni.

És ha már felújítás, én emlékszem arra, tisztelt államtitkár úr, amikor 2010 előtt az állam, a Fővárosi Önkormányzat és a kerület közösen finanszírozta azt a szociális városrehabilitációs programot, amelynek segítségével egyébként Középső-Ferencváros szinte teljesen megújult. Ez a forrás eltűnt. Miért tűnt el? Mert önök megszüntették ennek az állami és fővárosi lábát.

Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Én nagyon-nagyon szeretnék önökkel vitatkozni, de ez csak akkor fog menni, ha önök érdemben reagálnak, és úgy reagálnak, hogy én arra, mondjuk, tudjak válaszolni. Vagy előfordulhat az, hogy önök csak a papírra leírt mondatokat mondhatják el? Érdemi vitára nincs tér ebben a parlamentben? Mert az elmúlt két ciklusban nem nagyon tudok olyan példát mondani, amikor érdemi vita alakulhatott volna ki a kormánypártok és az ellenzék között.

Államtitkár úr, cáfoljon meg, merjen válaszolni, merjen válaszolni, mert azt gondolom, hogy az általam elmondottak tények. Tények, amelyeket részben megerősített az Alkotmánybíróság, részben megerősített az Állami Számvevőszék, és részben pedig, azt gondolom, hogy mindenki által józan paraszti ésszel értelmezhető módon az Alaptörvény rögzíti az általam elmondottakat.

Azt gondolom, olyan önkormányzatról beszélünk, ahol a közösségi közlekedés szervezése olyan terhet jelent a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy gyakorlatilag nincs még egy ahhoz fogható beruházás, mint amennyibe egyébként a közlekedés szervezése, működtetése kerül. És amiről önök mindig megfeledkeznek, és azt gondolom, ez ugyanúgy része minden rendszer működtetésének, mert nem elég kifizetni a buszsofőröket, elindítani a buszokat, elindítani a metrót, kifizetni az áramot a metróhoz meg a trolihoz, ott a fejlesztésekre ugyanilyen szükség van, mert ha nincs fejlesztés, akkor holnapután dől a fejünkre. Ezektől a fejlesztésektől veszik el önök a forrást, majd utána rendkívül lelkesen mondják azt, hogy mert Budapest mindannyiunk fővárosa. De ha mindannyiunk fővárosa, akkor tartsák be a törvényeket! Mert van megoldás, ha betartják a törvényeket, és a Fővárosi Önkormányzat megkapja azt az idén nagyságrendileg 150 milliárd forintot, ami jár neki a kötelező feladat ellátása miatt, és nem a helyi adóra próbálják meg ráterhelni, akkor a megoldás itt van a kezünkben.

Ha a megoldásról beszélünk, akkor beszéljünk pár mondatot a szolidaritási adóról. Azt gondolom, hogy ennek lehet helye, persze csak akkor, ha a szolidaritási adóból befolyt összeg mértéke nem olyan, mint most, tehát nem teszi tönkre a nagyvárosokat ebben az országban. A másik feltétel, amelynek ehhez teljesülnie kell, hogy ezt megkapják a kisebb önkormányzatok, mert ma teljesen átláthatatlan módon a nagy zsákban elveszik az az összeg, amit az önkormányzatok szolidaritási adó címen befizetnek.

Én őszintén reménykedve várom azt, hogy államtitkár urak közül bárki reagál még a vita során. Remélem, hogy van bátorság, tudás és érv a zsebükben, hogy egy valódi vitát elkezdhessünk Budapest helyzetéről. Köszönöm szépen.