Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Velem nem voltak ilyen nagylelkűek a képviselőtársaim, így én tömören fogom elmondani a véleményemet (Hollik István: Átadjam neked?), de abban reménykedem, hogy hatékonyan.

Szóval Nacsa képviselő úr elmondta, hogy miről szól ez az egész történet, amikor Karácsony Gergely lemondását emlegette. Igazán bájos és megkapó! Egyrészt az is bájos és megkapó, amikor Hollik képviselő úr kifogásolja (Nacsa Lőrinc és Hollik István távozni készül a teremből.), hogy Tordai képviselő úr távozott, majd utána Hollik képviselő úr maga is távozik. (Hollik István: Nekem nincs budapesti választókerületem, ez a különbség!) Ennek is megvan a maga szépsége, de a másik szépsége az, amikor Hollik képviselő úr meg Nacsa képviselő úr korrupcióellenes küzdelemből és demokráciából oktat ki minket. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Az a helyzet ugyanis, hogy Nacsa képviselő úr elmondta, hogy miről szól ez az egész történet: arról szól, hogy mondjon le Karácsony Gergely. Önök nem tudják elviselni azt, hogy a nemzet fővárosa, a legerősebb politikai közössége nem kér önökből, pedig mindent bevetettek, bevetették a nagy trójai faló trükkjét Vitézy Dáviddal és Szentkirályi Alexandrával, aki előadta ártatlan tekintettel, hogy a választás előtti napon jött rá, hogy ő igazából nem is akart indulni. Szóval tényleg mindent megpróbáltak, de nem kérnek önökből a budapestiek.

Azt kell mondanom, ha már demokráciáról beszélünk, hogy 28 százalékot sikerült összehozniuk a fővárosi önkormányzati választáson, 5 százalékkal kevesebbet, mint az EP-választáson, pedig az sem volt egy nagy siker önöknek a fővárosban. Szóval az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz nem tud belenyugodni abba, hogy van egy pici szeglete az országnak ‑ van még más is, de van egy olyan egészen nagy és látható szeglete is az országnak ‑, Budapest, amit nem tud megszállni. Most erre tesznek egy nem különösebben intelligens kísérletet, ez a helyzet, erről szól ez a törvényjavaslat.

Az a helyzet, hogy van képe zsarolásról beszélni Hollik képviselő úrnak akkor, amikor Gulyás Gergely miniszter úr levelet írt a fővárosi dolgozóknak, amiben elmondta nekik, hogy jaj, hát majd a kormány megoldja az ő problémáikat. Látjuk, hogyan oldja meg: úgy, hogy egyébként elveszi a főváros maradék önállóságát is; és úgy oldja meg, hogy talán-talán odaadja nekik a tömegközlekedési támogatást. Ja, egyébként nem biztos, mert valójában egy ügyes elszámolási trükkel még a 12 milliárdról is csak mondja, hogy odaadja, de egyáltalán nem biztos, hogy odaadja.

Karácsony Gergely főpolgármester úr ezért ‑ gyógypedagógiai jelleggel ‑ elvitt ma egy szerződéstervezetet az Építési és Közlekedési Minisztériumba, hogy világos legyen, mi az, amivel valóban tartozik a kormány a fővárosnak a Lázár János által egyébként számos alkalommal nagy eredményként elmondott, a kormány és a főváros közötti közösségi közlekedési megállapodás alapján.

(18.50)

Adják oda azt, amivel tartoznak, adják oda azt a pénzt, ami jogszerűen jár a fővárosnak, és ne vegyék el azt, ami jogszerűen nem az önöké! Egyrészt nem az önöké azért, mert ezeket a fővárosi cégek fizetik be, a fővárosi emberek dolgoznak érte és nem önök. Másrészt meg azért nem az önöké, mert a bíróság kimondta, hogy jogszerűen nem inkasszózhatják ezeket pénzeket, de önök mégis inkasszózzák. Szóval ne rabolják ki a fővárost, és akkor nem lesz szükség semmilyen válságkezelésre.

De olyan válságkezelésre biztosan nincs szükség, amit önök mondanak. Hova lett a pénz? ‑ kérdezik. Megmondom, hova lett a pénz. Az előző öt évben 250 milliárd forinttal többet vettek el a fővárostól, mint előtte, amit Tarlós idején fizetett a főváros szolidaritási adóként. Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy a kerületektől is majdnem ennyi pénzt vettek el. Hát, ide lett a pénz, drága képviselőtársaim. Kérdezik, hogy hol van ez a pénz ‑ megmondom: a kormány zsebében van, mert kifosztották a fővárost, elvették mellesleg a gépjárműadót is, és folytathatnám még a végtelenségig.

De hogy értsük, mekkora ez az elvonás, és miről is van szó: a főváros esetében minden fővárositól 50 ezer forintot raboltak el ebben az évben. A zuglóiaktól ‑ Zugló fizette a legtöbbet arányában ‑ 43 ezer forintot vettek el, minden zuglóitól; minden kőbányaitól elvettek 51 ezer forintot; minden józsefvárositól ‑ ami azért nem egy gazdag kerület ‑ 31 ezer forintot. Ez a helyzet. Ennyit vesznek el önök a fővárosi polgároktól, és utána van képük azt mondani, hogy a főváros rosszul gazdálkodik. Senki nem tud úgy jól gazdálkodni, ha pisztolyt szorítanak a fejéhez, és közben a zsebét kirámolják.

Persze Kőbánya polgármestere elmondhatja azt ‑ gondolom, nem polgármesteri minőségében, hanem fideszes, választókerületi elnöki minőségében ‑, hogy ó, hát ez Kőbányának nem okoz semmi gondot, mert jól gazdálkodik. De majd a polgármester úrnak is szívesen megmutatnám a MÁV-telepet, megmutatnám Kőbányának néhány, a Városházától kicsit messzebb lévő részét, és akkor látná azt, hogy az onnan elvett négymilliárd forintnak is bőségesen lenne helye Kőbányán is.

Szóval az a helyzet, hogy lehet szidni Karácsony Gergelyt az utakért, a közterületekért meg mindenféléért, csak ez nem ízléses sem az országos fideszes politikusoktól, akik mindent megtesznek azért, hogy kifosszák a fővárost, sem pedig azoktól a fővárosi és kerületi politikusoktól, akik semmit nem tesznek ez ellen. Az önök fővárosi frakciója az elmúlt évben ‑ kicsit több mint egy évben ‑ lényegében esztrádműsorral és destrukcióval szórakoztatta a fővárosiakat, de pontosan ugyanúgy nem tett semmit érdemben a fővárosért, mint a legnagyobb ellenzéki frakció. És ebben a nehéz helyzetben próbálja meg a város vezetése életben tartani a fővárost.

Önöktől csak egyet kérünk és egyet kérnek a budapestiek, a kőbányaiak, a zuglóiak, a józsefvárosiak: azt a pénzt adják ide, ami jár a fővárosnak, és ne vegyék el azt a pénzt, ami meg nem jár önöknek. (Taps a DK soraiban.)