Dr. Panyi Miklós

DR. PANYI MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elsőként én is szeretném megköszönni azokat a hozzászólásokat, amelyek valóban konstruktívak voltak, előremutatók voltak és tárgyalásra és vitára abszolút alkalmasak. Ezzel együtt a vitában felhozott témák és azoknak a széles skálája azért korlátok közé szorítja ezt a vitát is.

Elsőként utalnék Latorcai államtitkár úr azon hozzászólására, hogy valóban itt van egy általános kérdéskör a szolidaritási hozzájárulás rendszeréről, illetve az önkormányzati finanszírozás rendszeréről. Elhangzott államtitkár úr részéről is, hogy ezeket a kéréseket, ezeket a rendszereket, ezeket a finanszírozási formákat időről időre fel kell frissíteni, át kell beszélni, hogy mik azok az elemek, amelyek jól, mik azok, amelyek esetleg rosszul működnek, és hogyan lehet az önkormányzati rendszer finanszírozását jobbá, stabilabbá, hatékonyabbá tenni.

Én azt gondolom, bár a legtöbb hozzászólásban azoktól a képviselő hölgyektől és uraktól, akik már nem tartózkodnak a teremben, nem hangzott el, de alapvetően abban a kérdéskörben, hogy a szolidaritási hozzájárulásnak van‑e helye ebben az önkormányzati finanszírozási rendszerben, szerintem kellene egy egyetértési pontot hoznunk, hogy ennek van helye. Azért van helye, pontosan azért, amiért ilyen rendszereket egyébként számos más európai uniós ország vagy önmagában egyébként az Európai Unió ilyen rendszereket fenntart. A kohéziós politika például nem másról szól, mint hogy gazdagabb, fejlettebb területeken megtermelt bevételeket, jövedelmeket fejletlenebb területek, városok, régiók fejlesztésére fordítanak. Itt is ez a helyzet, hiszen Budapest esetében előáll az a helyzet, hogy Budapest szintén ‑ ez elhangzott ‑ jóval az országos fejlettségi szint felett van, most jelenleg az uniós fejlettségi szintnek a 168 százalékán áll.

Azt is el kell ismerni ‑ ez szintén elhangzott Latorcai államtitkár úrtól ‑, hogy nyilvánvalóan Budapest gazdasági teljesítményében benne van a napi több mint százezer ingázó gazdasági teljesítménye; benne van azoknak a cégeknek a teljesítménye, amelyek az egész országra vonatkozóan végeznek tevékenységet, de Budapesten adóznak; benne van az a teljesítmény, amit olyan fiatalok állítanak elő, Budapesten dolgoznak az ország legtehetségesebb fiataljai, legnagyobb koponyái, akik egyébként vidékről érkeznek, vidéki városokból, vidéki kistelepülésekről; és benne van az a pozíció is, ami természetes egy főváros esetében, hogy itt találjuk az ország legerősebb gazdasági cégeit, sport- és kulturális központoknak ad helyet, illetve nyilván a turizmus szempontjából is az egyik legkiemeltebb desztináció. Ezeket az előnyöket tehát Budapest élvezi, és azért is tudja élvezni, mert ebben mind az agglomeráció, mind pedig az ország, mind pedig nyilván az országos tevékenységet végző cégek gazdasági hozzáadott értéke benne van. Tehát azt gondolom, hogy ezt érdemes leszögezni.

A kormány és a kormány segítsége. Többször elhangzott, hogy a kormány bünteti Budapestet, és én megint csak fel szeretnék hozni néhány számot ezzel kapcsolatban. 2010-ben ‑ ez szintén elhangzott ‑ közel 250 milliárd forintnyi adósságot vett át a kormány Budapesttől. Nincs vita, hogy ez milyen időszak alatt termelődött meg ‑ korábban baloldali kormány, korábban baloldali városvezetés. Ezzel tehermentesítettük a fővárost. Tehát ez egy nagyon érdemi segítség volt, azt gondolom, ebben nem lehet vita közöttünk. Az azt követő 15 évben, erre van egy tételes lista, hosszasan lehet sorolni ezeket a fejlesztéseket, de Budapesten több mint 3000 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. Nehéz ezeket mai, jelen értéken számolni, de nyilván egy 10-15 évvel ezelőtt megvalósult fejlesztés mai áron számolva jóval magasabb értéket képvisel. De ha ezeket folyó áron számolnánk, most körülbelül 5000 milliárd forint feletti összegnek felelne meg. Emellett zajlik jelenleg egy több mint 1000 milliárdos fejlesztés Budapesten, és előkészítés alatt van több mint 1500 milliárd forint értékű fejlesztés, ami meg fog valósulni a következő években Budapesten. Ebből 1000 milliárd egyébként a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér fejlesztése. Ezek a fejlesztések jelentős részben alapvetően nemcsak budapestieket érintenek, de Budapesten valósulnak meg, és a budapesti emberek az ezzel kapcsolatos előnyöket tudják élvezni.

És ha mindezt összeszámoljuk, akkor természetesen amellett, hogy az éves működési támogatást biztosítjuk, az éves közösségi közlekedésre vonatkozó támogatást biztosítjuk, akkor itt mégiscsak egy tízezer milliárd forintos csomagról beszélünk. Azt gondolom, hogy ez egy komoly összeg, és nem lehet elvitatni, hogy ezek olyan fejlesztések, amelyek egyébként Budapest számára nagy előnyöket, gazdasági előnyöket hordoznak.

Van egy olyan általános kérdéskör, amit szintén azért az asztalra tennék, hogy jó gazdaságpolitika, rossz gazdaságpolitika; a rossz gazdaságpolitikának milyen következményei vannak, milyen hatása van például az önkormányzatokra, a jó gazdaságpolitikának vagy sokkal jobb gazdaságpolitikának szintén milyen előnyei, hatásai vannak az önkormányzatokra. Budapest fejlettségi mutatója ‑ ez elhangzott ma ‑ a 2010-es, Európai Unió-arányos 134 százalékos fejlettségi szintről 168 százalékra tudott nőni az elmúlt 15 évben. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos eredmény, amire érdemes büszkének lennünk, de azt is meg kell nézni, hogy ebben a teljesítményben benne van az a kormányzati teljesítmény is, ami az elmúlt 15 év gazdaságpolitikája, ami az adócsökkentés gazdaságpolitikája, a teljes foglalkoztatottság gazdaságpolitikája. Egymillió új munkahely, ebből 200 ezer Budapesten. Ez azt jelenti, hogy 200 ezer budapesti vagy az agglomerációban dolgozó embernek lett munkája, adózik, helyben is adózik, kisvállalkozások vannak benne. Jelentős turisztikai fejlesztések történtek, ezáltal nő a turizmus, ezáltal rengeteg vállalkozáshoz, kisvállalkozáshoz, turizmushoz kapcsolódó ágazat tud Budapesten szolgáltatásokat nyújtani. Ebből szintén adóbevétel van.

(20.00)

Azt gondolom, hogy szintén nem szabad elvitatni ebben a kontextusban azt, hogy mi az, amit a kormány tett például a budapesti vállalkozásokért is a koronavírus-járvány időszaka alatt a vállalkozástámogatásokkal, a turisztikai ágazatot megsegítő bértámogatási programmal, egyéb olyan támogatásokkal, amelyek segítették az újraindulást, kamatmentes kölcsönökkel, amivel egyébként sok tízezer budapesti munkahelyet is megmentett a kormány. Ezeknek a hatásai ott vannak a budapesti adóbevételekben is ‑ például a hipabevételekben ‑, miközben ezeket a mentőcsomagokat természetesen állami, kormányzati forrásokból finanszíroztuk.

Ide lehet venni még, ugye, a háború miatt például még a kkv-szektort érintő különféle rezsivédelmi támogatásokat is a kisvállalkozások részére. Ezek országos programok voltak, csak azt is érdemes odatenni az asztalra, hogy ezzel budapesti munkahelyeket, budapesti vállalkozásokat is védtünk, és például Budapest gazdasági teljesítményében, Budapest bevételeiben ez a teljesítmény, ez a kormányzati teljesítmény benne van.

Azt gondolom, talán nem lehet vita közöttünk, hogy ha ezeket a számokat egymás mellé rakjuk, akkor Budapest ennek az időszaknak ‑ a fejlettségi mutatót nem mondom el még egyszer, az adóbevételek elhangzottak, de a hipabevételek is, ha most a 19-es szám hangzott el, akkor a 19-es szám, de 164 milliárd forintról 322 milliárd forintra nőtt. Ez a kormányzati teljesítmény benne van.

Ha megkérdezik az önkormányzatokat ‑ van még sok olyan önkormányzati vezető, aki 2010 előtt is polgármester volt, városvezető volt ‑ pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, hogy mikor volt jobb önkormányzati vezetőnek lenni, a 2006-2010 közötti csődkormányzás időszakában, vagy azt követően, akkor ebben is azt gondolom, hogy nem kell hogy vitát nyissunk. Tehát azt gondolom, hogy általában az ország gazdasági állapota nagyon nagy mértékben ott játszik tényezőként, és azt mindenképpen be kell építeni, amikor arról beszélünk, hogy egyébként milyen az önkormányzatiság állapota, és milyen önkormányzati bevételek, jövedelmek vannak, milyen az önkormányzati adórendszer ‑ ahogy elhangzott, hogy jó, rossz ‑, abból lehet és érdemes értelmes vitát folytatni.

Amit mindenképpen kiemelnék, hogy ahogy elmondta ‑ szintén csatlakozva Latorcai államtitkár úrhoz ‑, ez a törvényjavaslat a város számára egy lehetőség. Ez egy védőpajzs, ha nincs csődhelyzet. Ebben egyébként nagyon zavaros a főváros általi kommunikáció, mert egyszer arról van szó, hogy csődközeli állapot van, egyszer pedig az a kommunikáció, hogy nekik nincs szükségük semmilyen csődvédelemre. Tehát ez egy zavaros kommunikáció részükről. De ha nincs rá szükségük, akkor nem kell igénybe venni, az a legjobb. De ha csődhelyzet van, akkor ez egy lehetőség, amellyel egyébként a főváros működése, a bérek kifizetése, a közszolgáltatások biztosítottak.

E gondolatok mentén, azt gondolom, az is egy kormányzati felelősség, hogy egy olyan helyzetben, amikor egy önkormányzat költségvetése átláthatatlan ‑ képviselő úr is említette, a napokban történt az az eset, amikor egy, a főváros által küldött pénzügyi beszámolóban, hopp, egy 30 milliárd forintos különbség szerepelt. Tehát nagyon komoly problémák vannak a főváros működésével és pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatban. Fellelhető ez az információ a világhálón.

Ahol működési zavarok vannak, ahol azt látjuk, hogy korrupciós ügyek vannak, ahol azt látjuk, hogy felelőtlen költségvetési döntéseket hoznak, említettem Rákosrendező kérdését ‑ persze ebben is lehet vita, hogy az jó, nem jó és a többi ‑, de ha van egy költségvetési helyzet, egy nehéz költségvetési helyzet, akkor mégiscsak felmerül, hogy miért költ ilyenre a Fővárosi Önkormányzat, és ez felelős költés-e. Egy olyan önkormányzat esetén, ahol szemmel láthatólag a közszolgáltatások színvonala romlik; ahol volt egy 214 milliárdos tartalék, amit felélt az önkormányzat; ahol több mint 170 milliárd forintos hiteltartozás jön létre, ott ez felelősség a mindenkori kormányzat részéről is, hogy adófizetői forrásokat milyen formában juttat az önkormányzat részére.

A törvényjavaslatban meghatározott eljárásrend egyébként észszerű, gyors, és biztosítja azt a célt, ami mindannyiunk érdeke, hogy bármilyen veszélyhelyzet, csődhelyzet esetén, amennyiben azt a főváros kéri, biztosítva legyen a főváros működésének zavartalan ellátása.

Z. Kárpát úr felszólalását is köszönöm. Sok olyan eleme volt, amellyel nagymértékben egyetértünk, egyet tudunk érteni. Az ön által említett személyes ügy is azt mutatja, mennyire fontos a drog elleni fellépés. Őszintén egyet tudok érteni azzal a kérdéssel, hogy nemzeti minimumokra szükség van.

A bérlakások vonatkozásában több megközelítés létezik. A kormány most egy nagyon nagyot próbál segíteni az Otthon Start program keretében az első lakást vásárló fiataloknak. Lehet abban vita, hogy hol és milyen szerepe van, lehet szerepe az önkormányzatoknak abban, hogy helyi szinten ‑ alapvetően ezeket helyi szinten lehet megoldani, nem pedig a központi kormányzat részéről ‑ milyen további lakhatási támogatásokat, lehetőségeket kell és lehet biztosítani az arra rászoruló csoportoknak.

De azt is látni kell, hogy ez a program magával fogja vonni sok ezer olyan megfizethető lakás megépítését, amit a fiatalok meg fognak tudni vásárolni, a lakáskínálatot tudjuk bővíteni, ezáltal pedig azt a nyomást a lakáspiacon, hogy nincs elég lakás, ezt a helyzetet meg fogjuk tudni vele oldani. Ez idő. Ez a folyamat elindult. Ezen dolgozunk jogintézmények létrehozásával is; és volt egy szavazás nemrég a társasházi építményi jogról, amely ellenszavazat nélkül ment át egyébként az Országgyűlésben, az is például ezt a célt szolgálja, hogy ezt a folyamatot segítsük. Ha már a nemzeti minimumokról beszéltünk, akkor ez egy példa erre.

De azt is lehet látni, hogy ezzel a programmal ‑ és itt hétről hétre, hónapról hónapra, remélem, jönnek a pozitív üzenetek és a pozitív statisztikák is ‑ az albérletárak csökkenésnek indultak. Most már harmadik hónapja csökkennek az albérletárak, Budapest egyes kerületeiben egyébként már 5-6 százalékot csökkentek. Ez pedig azt jelenti, hogy az albérletpiacon is a sok százezer honfitársunk számára, aki albérletben él, elindul egy olyan hatás, ami számukra minden hónapban a lakhatási költségek terén egy jelentős megtakarítást eredményezhet. Ez egy olyan fontos hatás, amit érdemes a program mellé tenni, hiszen ez egy ilyen másodlagos hatásként mégiscsak ott csapódik le, azoknál a társadalmi csoportoknál, amelyek erre jobban rászorulnak.

Arra való tekintettel, hogy még Latorcai államtitkár úrban is maradjon szufla, én még egyszer köszönöm a vita lehetőségét és a konstruktív hozzászólásokat. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)