Dr. Latorcai Csaba

DR. LATORCAI CSABA közigazgatási és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Panyi államtitkár úrral nem azért nem kértünk szót eddig, merthogy a zárszót akarnánk várni, hanem vártuk, hogy legyenek olyan gondolatok, amelyekkel lehet vitatkozni.

Az az igazság, tisztelt Országgyűlés, tisztelt jelen lévő képviselő asszony, képviselő urak, hogy eddig nagyrészt, leszámítva néhány képviselői felszólalást, Kanász-Nagy képviselő úr felszólalását, Novák Előd képviselő úr felszólalását, Csárdi képviselő úrnak inkább az első felszólalását, a második felszólalása inkább már abba a körbe tartozott, mint sok, már jelen nem lévő képviselőé, inkább a hőbörgéshez és hőzöngéshez tartozott, és ők, miután már kihőbörögték magukat, gyorsan távoztak is, érzékeltetve, hogy igazából válaszra sem kíváncsiak.

De Kanász-Nagy és Csárdi képviselő urak előhozták az önkormányzati finanszírozás jó néhány aspektusát, különös tekintettel ‑ és az elhangzott másoktól is ‑ a szolidaritási hozzájárulás kérdését, mint az ő meglátásuk szerint minden baj okozóját. Pedig az az igazság, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar települések kétharmada a szolidaritási hozzájárulás nyertese. Azok tehát, akik a szolidaritási hozzájárulás eltörlését követelik, azok a magyar települések kétharmadával és az ott élő magyar emberekkel szúrnának ki.

Mert mi a logikája a szolidaritási hozzájárulásnak? Azon az alapon került bevezetésre, hogy az önkormányzatok 1990-es megalakulását követően is folyamatosan nagy jövedelmi különbségek vannak az egyes települések között. Így volt ez 1990-ben, és ha tetszik, ha nem, így van ez 2025-ben is. Ennek nagyon egyszerű az oka: a gazdasági szereplők nem egyenlő arányban települtek le az országban, és ezért az iparűzési adó megoszlása is egyenlőtlen. A szolidaritási hozzájárulás ezért az önkormányzatok jövedelemtermelő képességéhez igazodik.

A szolidaritási hozzájárulás nyolc évvel ezelőtti bevezetése óta az egyik legjobb példa, hogy nem csupán az emberek, hanem maguk az önkormányzatok is segíteni tudják egymást, mégpedig úgy, hogy a gazdasági szereplők aránytalan eloszlásával keletkező többletbevételt megosztják egymás között. Így tehát a gazdagabb önkormányzat továbbra is helyzeti előnyt élvez, hiszen helyben, nála történik a termelés, azonban így lehetőség nyílik arra, hogy az a több mint 2000 település is fejlődjön, ahol nincsen ilyen mértékű gazdasági előny. Azért nincsen, mert egyébként a több mint 2000 településen élő honfitársaink elmennek azokra a településekre dolgozni, ahol megvan a gazdasági erő, és ennélfogva a munkahelyteremtési képesség sincsen meg munkaerő hiányában ezeken a településeken.

Tehát azoknak a településeknek igenis segíteni kell a rosszabb helyzetben lévő településeket, ahova munkahelyre ingáznak honfitársaink tízezrei. A szolidaritási hozzájárulás rendszere tehát az ellenzéki képviselők által kommunikálttól eltérően nem elvonás, hanem egy igazságos újraelosztási mechanizmus, amely azt biztosítja, hogy minden önkormányzat megfelelő forrásokhoz jusson a kötelező feladatai ellátásához.

Aki tehát ezt a 2017 óta jól működő rendszert lerombolná, az nem tesz mást, mint ettől a több mint 2000 településtől és az ott élőktől elvenné a lehetőségeket, és egymás ellen fordítaná a településeket. Jól ismert módszer egyébként a baloldal részéről a különböző társadalmi csoportok, így a települések egymás ellen fordítása, mert feszültséget teremtene a kisebb, a nagyobb, az erősebb és a gyengébb települések között.

A szolidaritási hozzájárulás egyébként pontosan 2324 települést érint pozitívan, tehát 2324 településen lenne nehezebb a mindennapi élet, ha azt tennénk, amit a baloldali képviselők a vitában eddig követeltek. Ellehetetlenülne a közvilágítás működtetése, ellehetetlenülne vagy megnehezülne a településüzemeltetés. Több mint 2,5 millió magyar ember élete lenne nehezebb, 2,5 millió ember, a magyar lakosság egynegyede azokon a településeken él, akik a szolidaritási hozzájárulás nyertesei, akik részesednek ezekből a támogatásokból.

És igen, képviselő úr, a jogszabályok egyébként mindenkire vonatkoznak, és a szolidaritási hozzájárulás rendszerét mind a bíróság, a Kúria és az Alkotmánybíróság is megerősítette. Erre utalt Csárdi képviselő úr is a felszólalásában: az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a szolidaritási hozzájárulás nem ellentétes az Alaptörvénnyel, nem ütközik semmilyen nemzetközi szerződésbe, és nem sérti az önkormányzati chartát sem, mert minden önkormányzatra ugyanazok a szabályok vonatkoznak.

Ennyit arról, amit állítottak, hogy a kormány kifosztja a szolidaritási hozzájárulással a Fővárosi Önkormányzatot. Mindegyik önkormányzatra ugyanaz a szabály vonatkozik, nincsen a Fővárosi Önkormányzatra semmilyen külön szabály: azok fizetnek több hozzájárulást, akiknek nőtt az iparűzésiadó-bevétele.

Budapest Főváros, hála Istennek, az európai uniós átlagfejlettség 168 százalékán áll, messze az Európai Unió egészének a fejlettségét meghaladja, így eléggé furcsán hatna, ha elfogadnánk a főpolgármesternek azt a mondását, hogy nekik, a fővárosnak ne kelljen szolidaritási hozzájárulást fizetni, pont a leggazdagabb ne fizessen. Azért ez elég furcsa, ezt önök is belátják.

(19.40)

Tehát igenis a fővárosnak részt kell vállalnia abból, hogy az ország egyes térségei közötti fejlettségi különbségek megszűnjenek, és a leszakadó térségek felzárkóztatása minél gyorsabb ütemben történhessék.

Mindezek mellett a kormány egyébként nyitott arra, hogy egyeztessünk a szolidaritási hozzájárulás fizetésének módszertanáról, ugyanúgy, ahogy az egész önkormányzati finanszírozás rendszeréről. Ez az egyeztetéssorozat megkezdődött, a kormány felhatalmazása alapján Navracsics miniszter úr egyeztet az önkormányzati érdekszövetségekkel. Zajlottak már egyeztetések, és várjuk a javaslataikat annak érdekében, hogy ha szükséges, akkor az önkormányzatok közfeladatrendszerét áttekintve úgy alakítsuk a hozzárendelt finanszírozást, hogy az minden önkormányzat számára a lehető legmegfelelőbb legyen. De az is tény, hogy Budapest vezetése nem állhat a törvények felett, bármennyire is ezt akarja elérni Karácsony Gergely főpolgármester, és a főváros vezetése nem tagadhatja meg önkényesen az ország más településeivel szembeni szolidaritási kötelezettségét.

Arató képviselő úr azt állította, hogy a budapesti iparűzési adó bevételét a budapesti lakosok termelik meg. Ők is, de nemcsak budapesti lakosok, hanem azon magyar emberek tízezrei, akik naponta ingáznak akár 100 kilométerről Budapesten végezve a munkájukat, és ezáltal nem a saját állandó lakóhelyükön járulnak hozzá az iparűzésiadó-bevétel növekedéséhez. Karácsony Gergely ezeket az embereket nézi semmibe, és ezen emberek lakóhelyét nem kívánja támogatni abból az iparűzésiadó-bevételből, amit vidéki emberek tízezrei termelnek meg.

Főleg, ráadásul mindezt úgy akarja tenni ‑ ha már itt az ellenzék nagy tisztelettel kirablásról beszélt, azért beszéljünk tisztán ‑, hogy ha áttekintjük a Fővárosi Önkormányzat iparűzésiadó-bevételét és azt, hogy szolidaritási hozzájárulásban mennyit kellett ehhez képest fizetnie, akkor azt látjuk, hogy 2019-ben… ‑ mert mindenki arról beszél, hogy mennyit kellett a fővárosnak befizetni. Beszéljünk arról, hogy mennyi maradt a Fővárosi Önkormányzatnál: 2019-ben ez 154 milliárd forint volt, 2025-ben ez több mint 250 milliárd forint. És folytatom, képviselő úr, mert Tordai képviselő úr a páholyból nagy kegyesen, szinte a lábát feltartva kiabált be, hogy de az inflációt nem számoltuk. Ha az inflációt is hozzászámoljuk, akkor az az igazság, képviselő úr, hogy amennyi ottmarad a Fővárosi Önkormányzatnál, az reálértéken több, mint 2019-ben.

Tehát azért felteszem a kérdést: ha reálértéken több pénzből gazdálkodik a Fővárosi Önkormányzat, mint 2019-ben, akkor hogy a viharba kerülhetett csődbe? De még akkor azzal folytatnám, hogy egyébként a BKV-nak az éves finanszírozása jelen formájában 180 milliárd forintot tesz ki. Ha hozzátennénk azt a tízmilliárd forintot, amit egyébként még Tarlós István biztosított a buszok karbantartására, és amit Karácsony Gergely önkényesen egyébként tízmilliárdról egymilliárdra csökkentett, ezzel szinte lenullázva a BKV-buszok karbantartását, akkor is 190 milliárd forintnál tartanánk. Ha ezt 100 százalékban kifizetné a Fővárosi Önkormányzat úgy, ahogy törvényi kötelezettsége volna, még akkor is maradna 60 milliárd, amit más közszolgáltatásokra fordíthatna.

Mindeközben mit látunk? Hát, a fővárosi buszok állapota nem éppen XXI. századi, nem éppen európai, pedig megtehetné, pénzügyileg megtehetné. Ha azt állítja Karácsony Gergely főpolgármester, hogy nincs pénz, akkor mondja meg, hogy hova tette, ugyanis a számok azt mutatják, hogy a források rendelkezésre állnak. Azért nem finanszírozza a BKV-t és azért van csődközelben, mert bizony másra kívánja költeni ezeket a forrásokat. Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, a források rendelkezésre állnak.

Az iparűzési adó álláspontunk szerint egy igazságos rendszer. Természetesen, mint minden rendszer, folyamatos felülvizsgálatra szorul és indokolt annak a felülvizsgálata; ez zajlik, de ez nem alapozhat meg olyat, hogy valaki a hozzájárulás-fizetési kötelezettségének ne tegyen eleget, főleg úgy, hogy ha nem tesz eleget, azzal magyar települések ezreit sodorja veszélybe. Ez elfogadhatatlan! Be kell fizetni a hozzájárulás összegét, és természetesen, ha bármilyen okból kifolyólag Karácsony Gergely nem képes a főváros irányítására akár politikailag, akár pedig pénzügyileg, a kormány rendelkezésre áll és segítséget kíván nyújtani.

Ami törvényjavaslat most a Ház előtt van, az egy védőháló: ha van csőd, akkor segíteni tudunk, ha pedig nincs csőd, akkor nem kell igénybe venni. Nem is értem ezért, hogy miért mondják azt a tisztelt ellenzéki képviselők, hogy ez elfogadhatatlan. Ha nincs csőd, ha Karácsony Gergely nem vezette csődbe a Fővárosi Önkormányzatot, akkor soha nem lesz rá szükség.

Ha viszont mégis igaz az, hogy Karácsony Gergely az elmúlt hatéves működésével gyakorlatilag lenullázta a Fővárosi Önkormányzatot, és csődhelyzet van, akkor pedig miért akarják megakadályozni, hogy a kormány segítse azokat a dolgozókat, akik elvégzik a közszolgáltatásokat? Mert remélem, abban még egyetértünk, hogy bárhogyan is alakul a Fővárosi Önkormányzat helyzete, a közszolgáltatásokat biztosítani kell: a busznak mennie kell, a villamosnak mennie kell, a metrónak mennie kell, világításnak lennie kell, és sorolhatnám. Ha Karácsony Gergely nem képes rá, ezeket a kormány biztosítani fogja, és akik elvégzik a munkájukat ezen közszolgáltatások biztosítása érdekében, azoknak a fizetése ki lesz fizetve, ezt garantáljuk.

Ezt tartalmazza a törvényjavaslat, és nem is értem, hogy ezen mit nem tudnak támogatni az ellenzéki képviselők. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)