Dr. Kósa Ádám

DR. KÓSA ÁDÁM belügyminisztériumi államtitkár: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen az újabb lehetőséget, és szeretném megköszönni képviselő úr hozzászólását is.

Örömömre szolgál, hogy az országos fogyatékosságügyi program egyik fontos része ennyire kiemelt. Ezt a témát mindig szerepeltetjük az országos fogyatékosságügyi programban. Szeretném újból hangsúlyozni, hogy az érdekvédelmi szervezetekkel, a nagy országos érdekvédelmi szervezetekkel egy nagyon szoros együttműködés van. Több körben egyeztettünk, a legrészletesebb kérdésekig közösen, együtt dolgoztunk ezen szöveg megalkotásán, és bízom benne, hogy holnap minden képviselő a szavazatával támogatni fogja ezt a szöveget.

Három dologban szeretnék pluszban reagálni, hogyha megengedik. Az egyik a helyes szóhasználat. Képviselő úr többször is helyes szóhasználatot tett, azonban szeretném kérni, hogy a fogyatékossággal élő honfitársaink nevében használjuk, törekedjünk a helyes szóhasználatra: nem fogyatékkal élő, hanem fogyatékossággal élő. Mindig valamilyen állapotban vagyunk. Nem betegek vagyunk, hanem van egy olyan képességhiány, amely más képességgel viszont pótolható, és ebben talán jobbak is vagyunk.

A másik az ápolási díj és a személyi asszisztencia, a támogatott lakhatás, ez mind olyan kérdés, amely az országos fogyatékosságügyi programban szerepel. Biztosan állíthatom, hogy ami ebben a programban szerepel, arra megoldást fogunk találni a kormány oldaláról, és mindennek eleget fogunk tenni.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a támogatott lakhatás fogalmát ez a kormány dolgozta ki tíz évvel ezelőtt. Előtte nem létezett ilyenfajta támogatás vagy lakhatási forma. Ez a kormány hozta létre, dolgozta ki és vezette be, az elmúlt tíz évben pedig több mint hétezer személyt sikerült támogatott lakhatásban elhelyezni. Ezáltal viszont önálló életet biztosítottunk számukra, és ezáltal nagy többségük önállóan tud munkát végezni, és el tudja saját magát tartani.

Egyébként a kormány Budapest vonatkozásában pont tavaly, illetve ebben az évben is közel egymilliárd forint értékben járult ehhez hozzá, és írt ki pályázatot. 16 civil szervezet vagy önkormányzati fenntartású szervezet tudott pályázni és nyerni, és folyamatosan valósulnak meg támogatott lakhatások. Egyetértek, ezek a számok nem elegendőek, tovább kell dolgozni, és tovább kell folytatni a munkát.

De egy dolgot nem szabad elfelejteni: az Európai Unió erre a célra jelenleg nem biztosít forrást. Minden terv, minden projekt készen áll, csőre van töltve úgymond más témákban is, más vitás kérdésekben is. Emiatt az Európai Bizottság a magyar fogyatékossággal élő embereket sújtotta azzal, hogy összekötötte a két különböző, teljesen más témát. Én azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.

(11.40)

A harmadik és utolsó megjegyzésem arra vonatkozik, hogy az elkövetkezendő tíz évben nézzük meg, honnan indultunk és hová érkeztünk. 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, Magyarország az egyetlen olyan ország volt az újonnan csatlakozottak közül, amely rendelkezett határozott stratégiával arra vonatkozóan, hogy a nagy létszámú intézményekben lakó, fogyatékossággal élő személyek lakhatását hogyan lehetne kiváltani. Semelyik más közép-európai országban nincs ilyen stratégia. A magyar kormány vállalása, hogy 2036-ig az összes nagy létszámú intézményt felszámolja. Látva az eddig elvégzett munkát és a ránk váró feladatot, biztos vagyok benne, hogy ezt a feladatot fogjuk tudni teljesíteni, és mindemellett az országos fogyatékosságügyi program többi részét is végre fogjuk hajtani.

Még egyszer köszönöm szépen a figyelmet, és bízom benne, hogy holnap mindenki a helyes gombot fogja megnyomni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)