Dr. Czepek Gábor

DR. CZEPEK GÁBOR energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Eddig öntől korrekt hozzászólásokat és figyelemfelhívásokat kapott a kormányzat, és ebbe a sorba illeszkedik a jelenlegi is. Gondolom, nem azzal a reménnyel fordult napirend előtti műfajban hozzám, hogy ebben az egyedi ügyben bármit tudok mondani, hiszen nem hallottunk se címzettet, se helyet, se összegeket, tehát így beazonosítani sem tudom. Annyiban viszont a felszólalása elérte a célját, hogy ha eljuttatja hozzám ezeket a dokumentumokat, akkor ki fogom vizsgálni az ügyet, hisz nemcsak a víziközműszektorban, hanem általában a kormány gazdaságpolitikájában is kulcskérdés, hogy ami jár, az jár, ha tartozunk valakinek, vagy az állami vállalatok tartoznak valakinek, azt ki kell fizetni. Ez így van ebben az esetben is, ha jogosak a követelések. Úgyhogy azt tudom önnek mondani, hogy rajtunk nem fog múlni ennek a kivizsgálása, tisztelt képviselő úr, kérem juttassa el hozzánk a dokumentumokat.

Azt a részét visszautasítom a felszólalásának, amikor egy egyedi esetből általános következtetést von le, mert igeidőket, alanyokat furcsán használva építette fel a felszólalását. Egy egyedi ügy kapcsán már vállalkozók sokaságáról beszélt.

(9.30)

Kizártnak tartom, hogy az általunk felügyelt víziközműszektorban a körbetartozások és a vállalkozók ki nem fizetése napi gyakorlat lenne.

Engedje meg, hogy emellett röviden szóljak a kormány vízgazdálkodási politikájáról, amihez a felszólalásával nyitotta ki az ajtót. Három jelentős oszlopa van a munkánknak, amely immáron az Energiaügyi Minisztérium alatt egységesül: az első az árvízgazdálkodás, a második a vízvisszatartás, a harmadik pedig a víziközmű-szolgáltatási rendszer.

Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az energia és bizonyos informatikai, mesterséges intelligenciabéli kihívások mellett a 30-as évek nagy ügye a víz lesz, és kiemelten kell foglalkoznunk ezzel a területtel. Talán abban is egyetérthetünk, hogy ez egy nyerhető terület. Ha valaki meg tudja ezt nyerni, akkor Magyarország meg tudja nyerni, hisz a medenceadottságainkból adódóan elérhetőnek tűnik az a cél, hogy kevesebb víz menjen ki az országból, mint amennyi bejön. Ehhez ebben a három szegmensben felelős politikát kell végeznünk, amit meg is tettünk.

Lépésről lépésre haladtunk. Az első lépés az, hogy biztosítani kell az emberek életbiztonságát, az életük megóvását ‑ ez az árvízi védekezést jelenti. 450 milliárd forintot költöttünk erre az elmúlt 15 esztendőben, és azt hiszem, olyan érdemi vád nem érte a magyar kormányt az elmúlt 15 esztendőben, hogy ne lenne ‑ hogy stílszerű legyek ‑ legény a gáton árvízi kérdésben, tehát megoldottuk azokat az ügyeket, amelyeket az élet kihívásként produkált felénk árvíz formájában.

A második szegmens, amit ön is előhozott, a hétköznapok világa, ez a víziközműszektor: ivóvízellátás és szennyvízkezelés. Itt onnan indultunk, tisztelt képviselő úr, hogy a szektor többsége külföldi tulajdonban volt, díjak sokasága, százféle díj volt az országban a vállalkozásoknál, a lakosok folyamatos áremelkedésekkel szembesülhettek. És ebbe a káoszba érkezett meg 2010-ben a magyar kormány, amely nem tudott mást tenni, mint végrehajtotta azt a programot ‑ időbe telt, de végrehajtottuk ‑, hogy visszaszereztük a víziközművagyon többségét, többségben állami tulajdonban van jelenleg, egy viszonylag átlátható rendszerben. A vállalkozásoknál megszüntettük a százféle díjat, egységes díjképzés van, a lakosságnál pedig bevezettük a rezsivédelmi rendszert. Ma ott tartunk, hogy az elmúlt tíz esztendőben 1000 milliárd forintot, évente 100 milliárd forintot költöttünk rekonstrukcióra, és 2022 óta megduplázódott ez az összeg, évi 200 milliárd forint szolgálja az emberek és a vállalkozások ivóvízzel és ipari vízzel történő ellátását.

Az utolsó nagy ügy, amely előttünk van, a vízvisszatartás, a legkomolyabb kérdés, amellyel szerencsére a parlament is sokat foglalkozik, és a gondolkodás homlokterébe került. Itt az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy el kell végezni azokat a munkákat, amelyek ‑ ez a jó hír ‑ már folyamatban vannak. Nagy fejlesztések állnak előttünk a Tisza vidékén és a homokhátságon, legyen szó a Felső-Nyírség, a Civaqua vagy a Keleti-főcsatorna programjairól, illetve a legújabb öt olyan beruházásról, amely a homokhátságot érinti, és 90 milliárd forintot biztosított rá a kormány.

Úgyhogy, kérem, támogassa ezt a munkánkat, ami a vízvisszatartással, a vízgazdálkodással (Az elnök csenget.) foglalkozik, az egyedi ügyben pedig igyekszem segítséget nyújtani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)