Dr. Komáromi Zoltán (DK)

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Bayer Construct Bosnyák téri termálvizes geotermikus projektje súlyos környezeti és közérdekű kockázatokat vet fel, ezért indokolt napirend utáni felszólalásban ezt az ügyet az Országgyűlés elé hozni.

A legfőbb probléma, hogy egy érzékeny, a budapesti termálkarsztrendszerből akarnak nagy mennyiségű vizet kivenni egy magánberuházású irodaház fűtésére, miközben ez a vízbázis a fővárosi gyógyfürdők, köztük a Széchenyi és a Paskál fürdők stratégiai erőforrása.

Zugló és egész Budapest szempontjából kiemelt jelentőségű, a Bosnyák tér környékét érintő geotermikus beruházásról szeretnék szólni. A beruházó termálvízre épülő fűtési rendszert tervez egy óriási irodakomplexum számára, és a legutóbbi kérelmében már évi mintegy hárommillió köbméter termálvíz kitermelésére kért engedélyt, ami a korábbi, jóval kisebb mennyiséget is többször meghaladja. A szakértők évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy a budapesti termálkarszt rendkívül összetett és sérülékeny hidrogeológiai rendszer, amelyből egy-egy nagyobb vízkivétel nehezen kiszámítható következményekkel járhat. Egy tanulmány kifejezetten rögzíti azt, hogy az érintett, az úgynevezett piros zónában lévő kutak lemélyítése vagy a kitermelt vízmennyiség növelése beláthatatlan károkat okoz a már meglévő termálkutakra, azaz épp a világszerte híres fővárosi gyógyfürdők vízellátására. A fővárosi fürdőcéget működtető cég is jelezte: ez a vízbázis táplálja többek között a Széchenyi és Paskál fürdőt, ezért minden nagy volumenű pluszvízkivétel és a lehűlt víz visszasajtolása vízhozam- és hőmérséklet-változást, végső soron a fürdők működésének kockázatát hordozza. A budapesti gyógyfürdők nemcsak helyi szolgáltatások, hanem országos jelentőségű gyógyászati és turisztikai értékek, amelyek kiesése egész Magyarország számára gazdasági és egészségügyi veszteséget jelent.

A beruházó azzal érvel, hogy zárt rendszerű, visszasajtolásos geotermikus technológiát alkalmaz, amely ‑ idézem ‑ csak a hőt vonja ki, a vizet visszajuttatja ugyanabba a rétegbe. Ez elméletben valóban csökkentheti a vízhozam hosszú távú hatásait, de a budapesti termálkarszt sajátosságai miatt a vízügyi szakemberek szerint még így is jelentős modellezési bizonytalanságok maradnak a hidrodinamikai és főleg a hőtranszportfolyamatok előrejelzésében.

Fontos, hogy a hatóságok által kijelölt piros zóna szakmai iránymutatásként már most is azt mondja: ebben a térségben további nagy kapacitású termálvízkivétel engedélyezése nem javasolt. Ha a jelenlegi mintegy egymillió köbméter/év lekötött vízmennyiségről akar az az egyetlen nagy magánberuházás hárommillió köbméter/évre ugrani, az a teljes rendszer terhelésének drámai növelését jelenti az amúgy is esékeny víztestben.

Fel kell tenni a kérdést, hogy arányos‑e ez, hogy egy magánberuházású irodaház energetikai igényei miatt akár a budapesti gyógyfürdők, gyógyturizmus és egészségügyi szolgáltatások jövőjét kockáztassuk. A fürdők által használt termálvíz közjó, gyógyászati erőforrás, melyet a fővárosnak és az államnak közösen kellene megvédenie, míg a Bosnyák téri komplexum döntően irodai és kereskedelmi funkciókat szolgál ki, melyek számára kell hogy létezzenek más, ennél kevésbé kockázatos energetikai megoldások. A budapesti termálkincs hosszú távú megőrzése nemcsak környezetvédelmi, gazdaságpolitikai kérdés is, hiszen a gyógyfürdők bevétele, munkahelyei és a vonzott turisztikai forgalom mind veszélybe kerülhet, ha a vízfolyam vagy a -hőmérséklet tartósan csökken. Itt tehát egy klasszikus konfliktus áll fenn a rövid távú magánérdek és a hosszú távú közérdek között.

Ezért a következőket kérdezem a kormánytól és az illetékes hatóságoktól. Első: tegyék nyilvánossá a zuglói termálkúttal kapcsolatos összes engedélyezési dokumentumot, modellezési eredményt és szakhatósági véleményt, hogy a szakma és a lakosság is átláthassa a kockázatokat. Erre vonatkozóan közérdekű adatigénylést nyújtok be. Másodszor: a piros zónára vonatkozó szakmai iránymutatást emeljék be kötelező erejű jogszabályba, világosan kimondva, hogy Budapest belső területein új, nagy kapacitású termálvízkivétel nem engedélyezhető. Harmadszor: vizsgálják felül azt az energiapolitikai gyakorlatot, amely stratégiai jelentőségű gyógyvízbázisokra akarja nagy ipari vagy kereskedelmi beruházások fűtését alapozni, és dolgozzanak ki külön garanciarendszert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a gyógyfürdők vízellátásának védelmére. Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a türelmet. (Taps a DK soraiból.)