Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Türelemmel hallgattam, és bevallom, a hozzászólás, hogy mondjam, vágya anélkül, de ha valaki ezt a mai délutánt végighallgatta, akkor az úgy véli, hogy az egyébként színes összetételű ellenzékben csupa nemes lelkű, nyílt tekintetű, pengeeszű, múltat, jelent és jövőt tisztán látó kolléga ül, itt pedig, a kormánypárti oldalon csupa megveszekedett végrehajtó vagy ‑ urambocsá!, hogy Tasó kollégám előtt is védekezem ‑ ügyvéd. Nem!

Kérem szépen, mi is ebben az országban éltünk és élünk. Úgy gondolom, hogy azt a történelmet éljük végig ‑ és éltük végig ‑, amit önök is, hol kényszerűségből mi önökkel, hol önök kényszerűségből velünk. Ezt hívják demokráciának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom itt az idejüket késő délután rabolni, arról nem is beszélve, hogy Pajtók és Vejkey kollégám szakszerűen, értelmesen és részletesen elmondta mindazt, amit a kormányoldalról én esetleg el tudnék mondani. Engedjék meg, hogy egyetlen aspektusra hívjam fel a figyelmet, részben azért, mert a szám többször tévesen hangzott el, részben azért, mert ahhoz személy szerint is közöm volt, és ez a Nemzeti Eszközkezelő!

(19.10)

Isten nyugtassa, Vízkelety Mariann államtitkár kolléganőmmel ültünk ott, amikor 2012 környékén, ’11 végén, ’12 elején észleltük, hogy milyen bajok vannak, és akkor, bevallom, előtte az ölünkben a kockás papírral aggódva írtuk, hogy 2500 vagy 5000 lakásban szabjuk meg az ebbe az akciókba bevonható lakások körét.

Képviselőtársaim! Több mint 40 ezer család került ebbe bele. A 36 ezer, ami ma itt többször elhangzott, az az a családszám, akiknek a végén, az eszközkezelő felszámolásánál felajánlottuk az igen kedvezményes visszavásárlási lehetőséget, az volt a 36 ezer. Több mint negyvenezer család számára adtuk meg a lehetőséget akkor, amikor tudtuk, hogy 2011. szeptember és 2012. február között lehetőség volt a végtörlesztésre, és szó volt a többi olyan intézkedésről, az árfolyamgátról és a többi intézkedésről, amely egyébként a valóban jelentős létszámban ‑ és itt hangsúlyozni szeretném, hogy nem teljes, hanem jelentős létszámban ‑ befolyásolta a keserű sorsú devizahitelesek sorsát.

Ezt azért mondom, mert amikor itt a felelősséget próbáljuk egymás között osztani, és itt vannak különböző határidők, hogy ki mikor, milyen jogalkotási lépéseket tett meg, azért tegyük hozzá, hogy a devizahitelesek jelentős része, nem vitatva a jelenleg ma is még több tízezer nehéz sorsú embernek vagy több ezer nehéz sorsú családnak a helyzetét, azért engedjék meg, hogy elmondjam itt a magam példáját, ezzel, gondolom nem sértek senkit. Sok-sok évtizeddel ezelőtt én is építkeztem devizahitel nélkül, blokkokat vertem és zsaluztam, autót, gépkocsit sem vettem tíz évig, télen motoroztam, ezért nem tudom ma behajlítani az ujjaimat, csak hogy én is ilyen ‑ hogy mondjam ‑ szívfájdító történeteket adjak elő e díszes Ház falai között. Úgyhogy azért mondom, hogy a felelősség ilyetén módon megoszlik valahol a társadalom legszélesebb rétegei között.

Én is úgy gondolom, hogy ez a történet reményeim szerint a végkifejlet felé tart, és én csak biztatni szeretnék, ellentétben ellenzéki képviselőtársaimmal, akik itt egyéb intézkedések, egyébként a mai jogrendszerbe nem illeszthető intézkedések végrehajtására próbálnak ösztönözni bennünket.

Én arra szeretném ösztönözni vagy arra szeretném rábírni a jelenleg is még ebben a kelepcében lévő devizahiteles polgártársaimat, hogy ha úgy gondolják, hogy igazuk van, akkor forduljanak bátran a bírósághoz, és a magyar bíróság ‑ mint ahogy itt az előző hozzászólásokból hallottuk az eddigi magyar joggyakorlatot ‑ igazat fog nekik adni, és ami visszajár nekik, azt visszakapják. Erre szeretném őket ösztönözni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)