Dr. Pajtók Gábor (Fidesz)

DR. PAJTÓK GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A devizahitelezés ügye súlyos örökség, amely nem csupán jogi, pénzügyi, gazdasági kérdés, hanem sok százezer emberi sors története is. Az ember földi élete meghatározott idő alatt lepereg.

(18.30)

Nem mindegy, hogy a kiszabott időből hány évet kell bárkinek úgy leélnie, hogy annak az időszaknak minden pillanatában ott ketyeg az agyában, a lelkében egy olyan kötelezettség terhe, amelynek keletkezésekor még derűlátó volt, hiszen az otthonteremtéshez vagy éppen egy új gépjármű megvételéhez kötődően döntött úgy, hogy jelentős összegű hitelt vesz fel. Az optimizmust aztán egyszer csak felváltja a kilátástalanság, a csapdahelyzet adta tehetetlenség, keserűség, a megkeseredettség, az anyagi bizonytalanság érzete. Ez az érzés befészkelődik a mindennapjaiba, a szívébe, lelkébe, és szüntelenül ott kopogtat.

A 2004-2010 közötti, a devizahitelezéshez kapcsolódó történések örökre szóló tanulságul kell hogy szolgáljanak minden érintett, a politikai döntéshozók, a pénzügyi szolgáltatók, a kormánytól függetlenül működő állami szervezetek számára. Utalok itt a Gazdasági Versenyhivatalra, a fogyasztóvédelemre, a Magyar Nemzeti Bankra, amely most már bankfelügyeleti jogköröket is gyakorol.

Úgy gondolom, elvitathatatlan: a devizahitelek csapdájába került magyar családok sorsát a polgári kormány kezdetektől fogva mindig is felelősséggel, együttérzéssel és a megoldások iránti elkötelezettséggel kezelte. 2010 áprilisában alakult a polgári kormány, meghallotta a devizahiteles emberek hangját, megértette, milyen helyzetbe kerültek, de nemcsak meghallotta és megértette, hanem azonnal tett is értük.

A mi álláspontunk egyértelmű: az állam feladata, hogy az alkotmányos rend adta keretek között be kell avatkozzon azokba a helyzetekbe, ahol a polgárok önhibájukon kívül kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Épp ezért támogattuk és hajtottuk végre azokat az intézkedéseket, amelyek a devizahitelezéshez kapcsolódó tisztességtelen szerződési elemeket kiszűrték, lehetővé tették a szerződések teljesíthetővé tételét, illetve kötelezték a pénzügyi intézményeket az ügyfeleikkel való elszámolásra, és olyan védő mechanizmusokat hoztak létre, amelyek tartósan stabilizálták az érintettek helyzetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben a devizahitelezés jogi kezeléséről, különösen a folyamatban lévő bírósági eljárásokat érintő fejleményekről, illetve az ezt megelőző egyes törvényhozási, kormányzati, szabályozási lépésekről beszélek.

A 2000-es években Magyarországon emberek tízezrei kötöttek olyan pénzügyi szolgáltatási szerződéseket, amelyek keretében a hitel-, a kölcsön- vagy a pénzügyi lízingszerződéssel érintett dolog összege devizában került meghatározásra. A Kúria Polgári Kollégiuma 2013-as jogegységi határozatában foglalkozott ezekkel a szerződésekkel, amelyeket együttesen devizaszerződéseknek nevezett.

E szerződések közös jellemzője, hogy a felek a hitelezőnek és az adósnak a szerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg ‑ ez volt az úgynevezett kirovó pénznem ‑, és azt mind a két fél forintban volt köteles teljesíteni, ez az úgynevezett lerovó pénznem. Ez a szerződéses konstrukció az árfolyamok változékonysága miatt jelentős kockázatot rejtett magában. Erről a lényeges szerződési körülményről a hitelintézetek, a hitelközvetítők jelentős része ‑ mint utóbb igazolást nyert ‑ a jóhiszemű feleket sem írásban, sem szóban nem megfelelően tájékoztatták, sőt az imént idézett alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági jelentés megállapította, hogy a hitelközvetítők egyenesen ellenérdekeltek voltak a megfelelő tájékoztatásban.

A devizaárfolyam erősödése, különösen 2008-at követően, annak mértéke és tartóssága folytán olyan gyilkos erejű volt, olyan súlyos, elviselhetetlen pénzügyi terhet rótt az adósokra, hogy kilátástalanságukban tömegesen indítottak peres eljárásokat. Az adósok elsősorban a szerződések érvénytelenségére hivatkoztak, és ezen a jogcímen indítottak kereseteket.

A 2010-es évek elején több kormányzati kezdeményezésű, a jogalkotáshoz, illetőleg a jogalkalmazáshoz kötődő lépés történt. Ezek részben már elhangzottak, én is a teljesség igénye nélkül felidézem ezeket. 2010-ben módosításra került a végrehajtási törvény, amely megakadályozta a tömeges kilakoltatásokat, moratóriumot biztosított az adósoknak. 2011-ben megszületett a LXXV. törvény, amely árfolyamgátat szabott, lehetővé tette az adósoknak, hogy öt évig rögzített árfolyamon törlesszenek. Ez 170 ezer devizahitelest érintett.

Ugyancsak ebben az évben a meghozott CXXI. törvény lehetővé tette ugyancsak fix árfolyamon a végtörlesztést a 2011. szeptember és 2012. február közötti időszakban, ugyancsak 170 ezer adós élt ezzel a lehetőséggel. Ezeknek az adósoknak nem lehet azt felróni, mint ahogy tették egyes képviselőtársak, hogy éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen örüljünk neki, hogy ők mentesültek ettől a szörnyű kötelezettségtől.

A Kúria több olyan jogegységi határozatot hozott, amelyek a devizahitelhez kötődő kötelmi jogviszonyokhoz kapcsolódnak. Ezekkel összefüggésben született meg 2014-ben az úgynevezett elszámolási törvény, ez a XXXVIII. törvény, amely alapján a Kúria jogegységi döntéséhez kapcsolódóan a pénzintézeteknek vissza kellett fizetniük a tisztességtelen szerződési feltételekhez, az elszámoló árfolyamréshez, az egyoldalú szerződésmódosítás kikötéséhez tartozó túlfizetéseket, amely mintegy 1 milliárd összeget jelentett közvetlenül, de nem számítva a szerződéses korrekció következményeit, amely majd’ 660 ezer embert érintett, több száz milliárd megtakarítást jelentett az érintetteknek.

2014-ben született meg ugyancsak a LXXXVII. törvény, illetőleg a XL. törvény ‑ amit devizahitel 2-es törvénynek aposztrofálok a későbbiekben ‑, ez az úgynevezett forintosítási törvény, amely egy adott időszakban kialakult piaci árfolyamhoz kötötte a törlesztést. Ahogy ez már korábban másoktól is elhangzott, 500 ezer jelzálogjog- és 250 ezer gépjármű- és személyi kölcsönt érintett.

Idesorolom én magam is a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását, ahogy utaltak rá a képviselőtársaim: 36 ezer családnak tette lehetővé, hogy ne váljon földönfutóvá, és ugyanabban az ingatlanban élhessen tovább ‑ igaz, hogy bérlőként ‑, amelyet a devizahitelhez kötődően szerzett meg. Ezeknek az embereknek a sorsa időközben ‑ ugyancsak a kormányzati rendelkezéseknek köszönhetően ‑ túlnyomórészt rendeződött.

Így a 2010-es évek közepére olyan jogi keret alakult ki a meglévő hatályos magánjogi szabályokkal együtt, beleértve a Magyar Nemzeti Bank hitelezéshez kötődő rendeleteit is, amely előírta a hitelfedezeti arányok követelményét, az úgynevezett adósságféket, a jövedelem arányában korlátozta a felvehető hitel összegét, és megszigorította a hitelközvetítők működésére vonatkozó szabályokat, amelyek révén az adósokat terhelő jogi kockázatokat megfelelően lehetett kezelni.

Tisztelt Ház! Az idei évben a devizahiteles ügyek új fordulatot vettek az Európai Unió Bíróságán és a Kúrián. Az Európai Unió Bírósága 2025. április 30-án hozott ítéletet, az úgynevezett C630/23 ügyben, amely ítéletében megállapította, hogy ha egy devizaalapú lízingszerződés árfolyamkockázati kikötése tisztességtelen, akkor azt úgy kell tekinteni, mintha ez a kikötés nem is létezett volna, és a fogyasztó jogi ténybeli helyzetét ahhoz az állapothoz kell közelíteni, mintha ezt a kikötést nem kötötte volna ki a pénzügyi szolgáltató.

Az uniós bíróság által tett megállapítások jogalkotási feladatot nem generálnak. A Bíróság nem határozott meg jogalkotási kötelezettséget. Az ítélete címzettjei a bíróságok. Az Európai Unió Bírósága ítélete egyértelműen rendelkezik arról, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását a bíróságoknak kell mellőzniük, és kötelesek helyreállítani azt a helyzetet, amelyben a fogyasztó a kikötés nélkül lehetne. A bíróság arra kötelezi a nemzeti bíróságokat, hogy ha szükséges, változtassák meg a saját eddigi, állandó ítélkezési gyakorlatukat, és mellőzzék a felsőbb bíróságok olyan jogértelmezési gyakorlatát, amely ellentétes az uniós joggal.

(18.40)

Ennek alapján a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa megvizsgálta az Unió hivatkozott bíróságának az ítéletét, és 2025. július 15-én kiadta a 10/2025. számú, valamennyi bíróságra kötelező jogegységi határozatát. A határozat kimondja, ha egy devizaalapú fogyasztói szerződés az árfolyamkockázati kikötés tisztességtelensége miatt teljes egészében érvénytelen, akkor a szerződés érvényessé nyilvánítására csak a fogyasztó kifejezett, megfelelő tájékoztatáson alapuló kérelme esetén van lehetőség, egyébként azt a bíróság hatályossá nyilvánítja az úgynevezett devizahiteles 2-es törvény 37. § (1) bekezdése alapján. A szerződés hatályossá nyilvánítás tartalma szerint a fogyasztó ‑ ahogy arra például Apáti képviselő is utalt ‑ csak a folyósított tőkét és annak a felszólítástól esedékes törvényes kamatát köteles visszafizetni, a pénzügyi intézmény pedig köteles visszatéríteni minden ezt meghaladóan átvett összeget és azok törvényes kamatait. A határozat azt is kimondja, hogy a korábbi kúriai döntések, amelyek az érvényessé nyilvánítást tekintették főszabálynak, a továbbiakban nem alkalmazhatók. Nem térek ki ennek a jogi hátterére, a jogászok tudják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben ismertetett jogi keret világos és egyértelmű. Az Európai Bíróság ítélete a folyamatban lévő eljárásokban azokat segíti és védi, akiket ténylegesen hátrány ért a tisztességtelen szerződési kikötések alkalmazása miatt. A gyakorlatban a devizahitelperek fő kérdéskörei, mármint amelyek még folyamatban vannak: milyen mélységű, milyen alapos és egyértelmű volt az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás; tisztességtelennek minősülnek‑e az egyes, a szerződés módosítására vonatkozó feltételek; és alkalmazhatóak‑e a 2014-es elszámolási és forintosítási törvények ‑ devizahitel 1, illetőleg 2-es törvény ‑ a perben.

Ezzel összefüggésben fontosnak tartom megemlíteni, a statisztikai adatokból kiderül, hogy a devizahiteles perek száma folyamatosan csökken. A 2014-ben hozott úgynevezett elszámolási és forintosítási törvények lezárták az ügyek túlnyomó többségét. Igaz, a 2023. és 2024. években még néhány ezer devizahiteles ügy folyt, ám az Országos Bírósági Hivatal tájékoztatása szerint jelenleg első- és másodfokú, illetőleg az ítélőtáblák előtt 782 per van folyamatban. A jelenleg folyó devizahiteles perek kapcsán ismert, hogy mind első-, mind másodfokon az adós számára kedvező ítéletek születtek. A Pesti Központi Kerületi Bíróság egy ügyben kimondta, hogy a szerződés semmis, a banknak vissza kell fizetnie 6,4 millió forintot és annak kamatait, a Debreceni Törvényszék pedig másodfokon döntött egy devizahiteles javára, amely ítélet alapján az adós csak a tőkeösszeg visszafizetésére köteles, az árfolyam-különbözet terheit a bank viseli. Az imént hivatkozott kúriai döntés ugyanakkor világossá teszi, hogy ezekben a perekben az adósnak kell bizonyítani, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást.

Tisztelt Ház! Kijelenthető, hogy a kormány rendeletalkotás útján, az Országgyűlés pedig a szükséges törvények meghozatalával megfelelően kezelte a devizahitel-válságot. Azok forintosítása, az árfolyamgát bevezetése, a kilakoltatási moratórium, a végtörlesztés, valamint a Nemzeti Eszközkezelő létrehozása mind-mind olyan lépés volt, amelyek lényegében lezárták a 2010 előtti felelőtlen baloldali kormányzati intézkedések által generált, a devizahitelezésből fakadó társadalmi szintű problémát.

A válság kezelésére a polgári kormány a kezdetektől olyan mechanizmusokat alkalmazott, amelyek megvédték és megvédik ma is a devizahitelekbe kényszerített családok jogait, a Kúria és az Európai Unió Bíróságának döntései pedig megteremtik most már annak a jogi lehetőségét, hogy az adósok érvényt szerezzenek jogos igényüknek. Fontos azonban érzékelnünk, hogy minden egyes folyamatban lévő devizahiteles ügyben egyedi döntést szükséges hozniuk a bíróságoknak a hivatkozott európai bírósági és kúriai döntés alapján.

Összegezve az elmondottakat: a devizahitelek árfolyam-ingadozásából fakadó igen magas kockázat, a pénzügyi intézmények által alkalmazott szerződési feltételek ‑ mondhatjuk nyugodtan, sokszor tisztességtelen feltételek ‑ együttesen több százezer magyar családot sodortak egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetbe. A kormány a társadalmi szintű problémát a helyén kezelte, a magyar embereket, a magyar családokat nem hagyta magára. Az intézkedések stabilizáló hatást gyakoroltak, megvédték az adósokat, hogy teljesen kilátástalan helyzetbe ne kerüljenek.

A devizahitelekhez kapcsolódó peres eljárásokban, annak eredményeként az adósok visszakaphatják a túlfizetéseiket, ha bizonyítást nyer, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról. A hatályos jogi szabályozás- és intézményrendszer reális jogállami megoldást kínál. A politikai haszonszerzéstől vezérelt, megkockáztatom, populista ‑ idézőjelben mondva ‑, közvetlen és direkt kártalanítás ígérete azon túl, hogy nem felel meg az alkotmányos berendezkedésünknek, beláthatatlan következményekkel járna. A magyar jogrendszer jelenlegi keretei, figyelemmel az Európai Unió ítéletére és a Kúria jogegységi döntésére, az azóta első- és másodfokon meghozott bírósági ítéletekre, megfelelő, méltányos, jogbiztonságot nyújtó rendszert alkotnak, lehetőséget adnak a devizahitelezésből fakadó jogok érvényesítésére.

Tisztelt Ház! A devizahitelre mindig is úgy tekintettünk, mint egy olyan örökségre, amelyet kezelni szükséges, annak következményeit enyhíteni és rendezni kell. Azért dolgozunk, hogy akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, visszanyerhessék létbiztonságukat, ami mindenkit megillet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)