Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, hogy a kormánypárti felszólalók többsége nem úgy fog eljárni, mint Bányai képviselőtársunk, az ő felszólalásának csak a töredéke szólt arról, amiért itt vagyunk. Tehát én úgy tudtam, hogy a devizakárosultak megsegítéséért vagyunk itt, nem azért, hogy Fidesz-propagandát hallgassunk, tisztelt képviselőtársam. Merthogy Fidesz-propagandából aztán van elég, azzal Dunát lehet rekeszteni, és ez nem most kezdődött, ez már 2010 előtt elkezdődött.

Hiszen 2010 előtt mit ígértek önök? Azzal kampányoltak, hogy önök lesznek azok, akik majd megvédik a devizahiteleseket, tehát hogy megvédik az embereket egy olyan hitelkonstrukciótól, amit önök vezettek be ‑ igen, Bányai képviselőtársam ‑, és azt ígérték, hogy rendet tesznek, felelősségre vonják a bankokat, és senkit nem hagynak az út szélén.

A Gréczy képviselőtársam válasza elől nagy bátran elmenekülő utcai harcos, Orbán Viktor mondta azt, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Remélem, erre önök is emlékeznek. A valóság azonban hamar szembejött, és egészen más lett. Tehát én most azt javaslom önöknek, hogy röviden tekintsük át, milyen látszatmegoldásokkal próbálták önök kábítani a devizahiteleseket az elmúlt 15 évben.

Kezdődött a kedvezményes végtörlesztéssel 2011-ben, ami az önök jobboldali gazdaságpolitikájának nagyszerű lenyomata. Ugyanis mi történt? Nagy dérrel-dúrral beharangozták ezt a kedvezményes végtörlesztést. De ezt kik engedhették meg maguknak? Főként nyilvánvalóan a magasabb jövedelműek, akiknek volt tartalékuk vagy volt segítségük. Tehát a legsérülékenyebbek, az átlagos és alacsony jövedelműek, akik a leginkább rászorultak volna arra, hogy a kormány valóban intézkedjen, cselekedjen és megmentse őket, ők kimaradtak. Vagyis önök megmentették azokat, akik nem szorultak rá, akik rászorultak volna, azokat meg az út szélén hagyták.

(17.40)

És akkor idejönnek 15 év után vagy 14 év után, ez után az intézkedés után bankárkormányozni a parlamentbe, amikor az önök miniszterelnökének, gyerekkori jóbarátjának és kedvenc oligarchájának, Mészáros Lőrincnek többségi tulajdona van az MBH Bankban, ahonnan sajtóhírek szerint megint eltűnt 50 milliárd forint közpénz? Hát, komolyan mondom, az ész megáll!

De menjünk tovább! 2012, árfolyamgát. Ugye, a kormány azt állította, hogy időt ad az adósoknak, és nézzük meg, hogy ezzel szemben mi volt a valóság. Az volt a valóság, hogy a különbözetet akkor, tisztelt jobboldali képviselőtársaim, nem engedték el, csak halasztott adóssággá alakították, amelyet később ugyanúgy ki kellett fizetni tőkével és kamattal együtt. Vagyis megint csak elhitették ‑ most két éven belül már másodszor ‑ az emberekkel, hogy valódi segítséget fognak kapni, miközben csak elodázták a bajt, sőt sok esetben tovább növelték a devizahitelesek tartozását.

És aztán 2014-ben jött az önök „csodafegyvere”, a forintosítás. Ez lett volna a legnagyobb horderejű lépés, de ezt is hogy valósították meg? Ezt is elszúrták ‑ nincs erre jobb szó sajnos. A hiteleket nem az akkori piaci árfolyamon, hanem egy előre rögzített és túlárazott árfolyamon váltották át. Az árfolyamkockázatot utólag szüntették meg – idézőjelben ‑, de a korábbi veszteségeket eszük ágában sem volt kompenzálni. A tőketartozások sokaknál még így is magasabbak maradtak, mint a hitel felvételekor. Ez volt az önök unortodox gazdaságpolitikája, folyamatos melléfogások sorozata éveken át. És ahelyett, hogy megvizsgálták volna, hogy mely szerződések tisztességtelenek, mindenkit besöpörtek egy nagy rendszerbe ‑ ugye, ez volt a csodafegyver ‑, és utána a felelősséget nem vállalták. Ahogy egyébként a mostani vitából a napnál világosabban kiderül, hogy most sem vállalják a felelősséget.

És a legfontosabb, amit szintén elmulasztottak, a szerződések automatikus felülvizsgálata. Nemcsak az Európai Unió Bírósága döntött, de magyar bírósági döntés is született, amely kimondta, hogy ahol az árfolyamkockázatot nem magyarázták el érthetően, ahol a bank előnytelenül tájékoztatott, a szerződés részben vagy egészben érvénytelen lehet. Megint csak mi történt? Önök nem léptek, nem biztosítottak automatikus felülvizsgálatot, magyarul: megint csak nem álltak az emberek mellé. Ez pedig oda vezetett, hogy a devizahitelesek ma egyenként és költséges perekben próbálják meg bizonyítani az igazukat, amire nem lenne szükség, mert hát, ott van az Európai Unió Bíróságának a döntése. És milyen jogállamról beszélünk akkor, amikor ezt megint nem hajlandóak átvenni, nem hajlandók ratifikálni? Ennek megint csak az lesz a vége, hogy kötelezettségszegési eljárás indul majd Magyarország ellen, és a maradék uniós pénzeket sem fogjuk megkapni. De önöknek ez megint csak egy nagyon jó indok, egy nagyon jó ok lesz arra, hogy Brüsszelre mutogassanak. Ez nem segítség, amit önök művelnek, ez az emberek magára hagyása.

Tisztelt Államtitkár Úr! A devizahitelesek ügye nem lezárt történet, és azért, mert itt nem papírokról, hanem emberi sorsokról beszélünk. A DK törvényjavaslatával viszont van lehetőség, hogy végre igazságot szolgáltassunk azoknak, akiket önök éveken át becsaptak, éveken át félrevezettek, és akiknek a kormány nem adta meg a legfontosabbat, a tisztességes bánásmódot; és ahogy látom, most sem hajlandó. Ezért én arra kérem önöket, támogassák a Demokratikus Koalíció törvényjavaslatát a devizahitel-károsultak megmentése érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK padsoraiban.)