Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak, Kedves Érintettek! Tavaly ősszel a Fidesznek volt egy gyenge pillanata, amikor elismerte, hogy Magyarországon lakhatási válság van, és úgy tűnt, hogy akkor talán tesznek valamit az ettől a válságtól szenvedő magyar emberek érdekében. Márpedig ennek a lakhatási válságnak az egyik legsúlyosabb, legtragikusabb aspektusa a devizahiteles válság. Több százezer magyar család életét tette tönkre az a felelőtlenül lehetővé tett és kapzsi módon gerjesztett hitelkonstrukció, amellyel a kétezres évek elejétől, igen, az első Orbán-kormány hivatali idejétől kezdve nagyon sokan eladósodtak, és amit a gazdasági válság után nem tudtak tovább törleszteni.

Szóval, volt tavaly ősszel egy halovány remény arra, hogy talán a kormány, ha elismerte a problémát, amit jelentős részben ő keltett, gerjesztett vagy súlyosbított, akkor valamilyen megoldással is előáll. Ehhez képest mit látunk? Néhány hónappal ezelőtt a szokásos fideszes lakáspolitika, lakhatáspolitika egyik újabb, iszonyúan hatástalan, sőt kártékony programját indították el, amivel sikerült egyéves távlatban közel 30 százalékkal megemelni, feltolni az ingatlanárakat. Tehát ha lehetett tovább rontani a helyzeten, akkor önök ezt megtették, és nem tettek semmit annak érdekében, hogy azok, akik a lakhatásukért küzdenek, akik az alapvető egzisztenciájukért küzdenek, egy kicsit jobb helyzetbe kerüljenek. Pedig volt remény. Az Európai Unió Bírósága előtt a Marczingós László által megnyert per reményt adott mindazoknak az érintetteknek, akik még küzdenek az igazukért, akik még küzdenek a családjuk, a gyermekeik és az unokáik egzisztenciájáért. Reményt adott arra, hogy végre születik valami jogi megoldás Magyarországon is, ami rendezi az ő ügyüket, ami véget vet a kálváriájuknak.

Bíztak önökben, de önök nem éltek ezzel a lehetőséggel, önök nem nőttek fel ehhez a felelősséghez. Önök reménygyilkosok lettek, vagy ahogy önök szokták mondani, álomgyilkosok, mert ezeknek a családoknak csak annyi volt az álmuk, hogy nyugodtan hajthassák le esténként a fejüket, hogy ne kelljen attól félniük, hogy mikor árverezik el a fejük fölül a házukat, a lakásukat. Önök ezt az álmot elvették tőlük, és önök semmilyen módon nem előzik meg azokat az egymást követő tragédiákat, azokat a tíz- és százezerszámra nyomon követett tragédiákat, amelyek a kilátástalanság miatt, a jövőtlenség miatt sújtják ezeket az embereket, ezeket a családokat.

Az ellenzék szerintem ebben nagyon konstruktív volt. Behoztuk a civilek javaslatait, behoztuk a szakma javaslatait az Országgyűlés elé. Azt kértük önöktől, hogy amíg nincsen megnyugtató jogi rendezés, legalább függesszék fel az árverezési eljárásokat, az erőszakos kilakoltatásokat, és alkossunk olyan törvényt, amely igazságot tesz, és nézzük végre együtt, közösen az emberek érdekeit a bankok érdeke, a nagytőke érdeke, a profit érdeke helyett.

Önök erre nem voltak hajlandóak. Ez végtelenül kiábrándító, és szerintem ez is hozzá fog járulni jövő tavasszal a bukásukhoz. Köszönöm szépen.