Sas Zoltán (Jobbik)

SAS ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A közrend és a közbiztonság javítása, valamint a terrorizmus elleni harc nem kérdés, mindannyiunk számára egy olyan kiemelt közérdek, amit támogatni kell, aminek a javítása mindenkor és mindenhol indokolt. Láthatjuk, hogy a nemzetközi biztonsági helyzet romlásával Magyarországnak is lépést kell tartani mind a megelőző, mind felderítő intézkedésekkel.

Ez a javaslat a szakterületen több irányban, összesen három irányban is tartalmaz változtatásokat, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy látható, hogy a vészhelyzet alatt bevezetett rendeletek törvényerőre történő emeléséről van szó. Ezáltal részben ezek az intézkedések ‑ amelyeket bevezetne ‑ javíthatják azokat a célokat, jobban elérhetővé teszik, amelyeket szeretnének, illetőleg feltételezhetjük azt, hogy a vészhelyzet hamarosan véget fog érni valamilyen formában.

Elsőként a terrorizmus felderítését, elhárítását érintő kérdésekről szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel. Itt a törvényerőre emelés fő iránya, a változás az, hogy a TEK munkatársai külföldre irányuló műveleti és hírszerző tevékenységét kiszélesíthetik, akár a titkos információgyűjtés lehetőségét is biztosítja a tervezet.

Néhány nappal ezelőtt volt szerencsém a TEK főigazgatójával és a TEK igazgatóságával egyeztetni nemzetbiztonsági kérdésekben, de természetesen ez a téma is sorra került, tehát napirendre került. Átbeszéltük főigazgató úrral azokat a kérdéseket, amelyek alapján értem és megértem, hogy a TEK-nek miért van szüksége ezekre a lehetőségekre, és hogy miért fontos az, hogy a vészhelyzet elmúltával ez törvényerőre is emelkedjen.

Ugyanakkor azért azt látnunk kell, hogy a külföldön végzett hírszerző-adatgyűjtő tevékenységet az Információs Hivatal végzi jelenleg Magyarországon. A változásokkal egy időben és ezt követően a két szerv közötti együttműködést, illetőleg a hatásköri, illetékességi szabályok pontos lefektetését és betartását indokolt és szükséges megállapítani, illetőleg majd a későbbiekben a mindennapi munkában a koordinációt napi szinten biztosítani, hogy a két szerv ne egymás rovására, hanem egymást támogatva tudjon dolgozni.

A javaslat második fő része a fegyvertartási szabályok változtatásával foglalkozik. Itt egyértelműen kitűnik, hogy az elmúlt időszakban egy konkrét eset okán látta a törvényalkotó a változás szükségességét. Én most nem foglalkoznék ezzel a konkrét esettel, többen megtették ezt már előttem. Az teljesen világos és vitán felül álló tény, hogy tömegrendezvényeken fegyverhasználatnak sem a józan ész, sem a szakma szabályai, sem a vonatkozó jogszabályok alapján nincs lehetősége, így a viselése is teljesen indokolatlan, és nincs is rá szükség egyébként. De egyébként ez a tilalom szabályozva is van a gyülekezési törvényben.

Ugyanakkor ettől az ügytől, ettől a konkrét esettől függetlenül az én álláspontom szerint Magyarországon a fegyvertartási szabályok már igenis rászorulnak egy komoly ráncfelvarrásra, inkább egy változásra is, hiszen a nemzetközi biztonsági környezet folyamatosan romlik, és a jogszerű rendőri intézkedésekkel szemben négyszeresére emelkedett az erőszak az elmúlt években. Szerintem ez a két tény már alapjaiban megalapozza, de ha ez nem lenne elég, megalapozza még az is, hogy bizonyos foglalkozások esetében ‑ például a rendőrök vonatkozásában ‑ sokkal nagyobb a kitettség.

Ezért én indokoltnak tartom továbbra is azt, hogy a rendőrök szolgálati időn kívül is viselhessenek lőfegyvert, ez akár a szolgálati lőfegyverük lehessen vagy pedig az önvédelmi fegyverük. Vannak olyan szakmák, olyan hivatások, amelyek indokolttá teszik azt, hogy az ilyen területen dolgozók önvédelmi fegyverrel rendelkezhessenek. Ilyenek lehetnek akár a katonák is vagy akár egy fegyverboltos, vagy egy lőtér-üzemeltető is, hiszen olyan feladatokat végeznek, amelyek kiteszik őket jobban a támadásoknak.

A rendőrök vonatkozásában indokolttá teszi a szolgálati törvény vonatkozó passzusa is, amely arról szól, hogy intézkedési kötelezettségük van szolgálati időn kívül is. Érdemes lenne ezzel is foglalkozni, hiszen ha az egyik oldalon számtalanszor elmondjuk azt, hogy mennyire rossz a nemzetközi biztonsági környezet, akkor érdemes tenni is, hogy a rendőröket hagyjuk dolgozni, és megbízunk bennük, hogy ha reggel 8-tól 4-ig fegyverrel látják el a szolgálatot, akkor este 4-től reggel 8-ig is hadd viseljenek fegyvert.

A terrorizmus elleni küzdelem nem kérdés, nemzetközi és hazai viszonylatban is kiemelten fontos közérdekünk. A mostani szabályozás részben a 297/2025. kormányrendeletet foglalja törvénybe, az abban foglaltakat. A nemzetközi gyakorlatban ismert a terrorista szervek és személyek nyilvántartása. Most lesz egy nemzeti nyilvántartás, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a büntető törvénykönyvön kívüli szankcionálás is meg tudjon valósulni. Nyilvánvalóan ilyen nyilvántartásba, adattárba csak olyan embereket, személyeket, illetőleg szervezeteket szabad felvenni, akikről a hatóságok egyértelműen és kétséget kizárólag meg tudták állapítani, hogy az ő felvételük a törvényi feltételeknek megfelel.

Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz és kicsit szürkezóna, hiszen a kémkedés, a terrorizmus, vagy akár a kábítószer-kereskedelem, mind egy-egy olyan szakterület, ahol nem biztos, hogy a büntető törvénykönyvben konkrétan megfogalmazott magatartások minden esetben olyan pontosan megállapíthatóak. Nagyon sokszor nagyon nehéz a felderítő szervek munkája, hiszen egy olyan szürkezónában dolgoznak, ahol az általuk felderíteni, elhárítani, megakadályozni kívánt bűncselekmények elkövetői gőzerővel azon dolgoznak, hogy őket ne lehessen felderíteni. Ismert példa: a kábítószer-kereskedők, a kábítószer-előállítók rendszeresen változtatnak a kábítószerek összetételén, 1-2 százalékot változtatnak, máris a listákon nem megfelelő a beazonosításuk, és a büntetőjogi felelősségre vonást ez nagyban megnehezíti.

Nyilvánvalóan a terroristák sem minden esetben hirdetik meg a Facebookon vagy a közösségi médiában, hogy terrorcselekményeket kívánnak elkövetni, bár ilyenre is van példa, de ezek azért nagyon-nagyon megnehezítik a felderítési tevékenységet, és sok esetben rendkívül nehéz eldöntendő kérdések elé állítják az erre jogosultakat. Nem biztos, hogy egy büntetőeljárásban, egy bírósági eljárásban egy bíró ennyire pontosan ezt meg tudja állapítani.

Ugyanakkor a veszélyhelyzet már fennáll, hiszen bizonyos esetekben a felderítő szervek azt már láthatják, hogy egyes személyek terrorszervezetekhez való kötődése egyre erősebbé vált, ugyanakkor még nem követtek el semmilyen jogelleneset egészen addig a pillanatig, amíg ezt el nem követik. Itt jön az a kérdés, hogy vajon mikor kell föltenni erre a listára, mikor lehet ezzel kapcsolatban eljárni. Tisztelettel jelzem, hogy jó lenne, hogyha ezt a terrorcselekmény bekövetkezését megelőzően tennénk meg, mert akkor lehet megakadályozni. Ez a javaslat ezt részben elősegíti, támogatja.

Ugyanakkor fölmerül a jogorvoslat kérdése. A javaslat tartalmazza, hogy a Kúriához lehet fordulni keresetlevéllel, s a többi.

(10.40)

De a Kúriának nincs lehetősége levenni erről a listáról az erre felvetteket, az ügyészségnek kell ez ügyben még pereskednie.

Ez megint egy nagyon nehéz kérdés, hiszen ha visszakanyarodunk a 2001-es amerikai terrortámadásokhoz, az ottani társadalomnak az egyik legfontosabb eldöntendő kérdése volt az, hogy mi fontosabb, az emberi jogok vagy pedig a nemzet biztonsága. Az Egyesült Államokban 2001-ben azt a döntést hozták, hogy a nemzetbiztonsági érdekek megvalósulása minden más érdek előtt való. Ebben az esetben nekünk is vagy adott esetben a döntéshozóknak is ezzel a kérdéssel kell majd szembenéznie.

Én azt gondolom, hogy összességében a nemzetbiztonsági érdekek megvalósulása sokkal fontosabb, mint bizonyos egyéni szabadságjogok, még ha ezt nehéz is kimondani. De ha valakinek ez problémát okoz, akkor ne adj’ isten, egy terrorcselekmény áldozatai hozzátartozóinak a szemébe tudja‑e azt mondani, hogy mennyire fontosak voltak az egyéni jogai adott esetben egy terrorista elkövetőnek.

A javaslatot még át fogjuk tekinteni, és a későbbiekben fogjuk eldönteni, hogy fogjuk‑e tudni támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.