Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az energiaszövetkezetekről szóló előterjesztésem igényel némi kifejtést azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán lehessen érteni, hogy miről van szó.

Az Európai Unió az energiapolitika kialakításakor bevezette még jó tíz évvel ezelőtt az „energiaközösség” fogalmát ‑ anélkül egyébként, hogy ennek a pontos társasági jogi tartalmát rögzítette volna ‑, amely alatt olyan közösségeket ért, amelyek egyfajta szigetként működve leválnak egy adott területnek az országos vagy területi hálózatáról az elektromos ellátás tekintetében, és önellátóan működnek. Ehhez szükséges néhány műszaki feltétel és az, hogy azok a közösségek, amelyeket így kialakítanak, ténylegesen stabilan, biztonságosan el tudják látni magukat arra a körülményre alapozva, hogy a közösség tagjainak az energiafogyasztása, tehát a villamosáram-fogyasztása olyan ütemezésű, ami kiegészíti egymást, plusz még termelnek saját maguk is valamilyen megújuló energiából áramot, és így összekapcsolódva tudják biztosítani a saját szigetszerű ellátásukat.

Tehát általában az a feltétel kell hozzá, hogy egyrészt legyen olyan közösség, amelynek a fogyasztási szokásai eltérő üzemrendűek ‑ tehát van, amelyik csak reggel, van, amelyik csak délelőtt, van, amelyik csak este, vagy van, amelyik csak éjjel használ áramot ‑, másrészt álljon rendelkezésre kellő árammennyiség. Ehhez az kell, hogy főszabály szerint maguk is termeljenek valamilyen megújuló forrásból áramot ‑ napelem, szélerőmű, vízerőmű, egyéb lehetőségek ‑, illetve az is fontos körülmény, hogy általában rendelkezzenek elektromosenergiatároló-kapacitással; ez főszabályszerűen ilyen közösségek esetében egyébként valamilyen akkumulátorszerű tárolás. Ettől eltérő tárolási lehetőség ‑ vízi, helyzeti energiás tárolóművek, speciálisan Finnországban van kísérleti üzemmódban egy, a homok melegítésével kapcsolatos tárolási kísérlet, ami nagyon biztató eredményeket mutat, és vannak Svédországban, Izlandon például vízbontáson alapuló tárolási, műszaki megoldások ‑ sokfajta van a világon, de az a helyzet, hogy itt mindenki ismeretlen terepen jár, kísérletezik.

Az energiaközösségek megfogalmazása megtörtént, az Unió ezt ráadásul támogatja. Bár a támogatás kapcsán meg kell jegyeznem, hogy a támogatás feltételrendszere kicsit ködös, mert nincs rendesen lefektetve. Ez az energiaközösség egyfajta jövőbeli lehetőség, mert egyébként az Unió sem a jogi részét, sem pedig a műszaki részét nem fejtette ki részletesen.

A helyzet az, hogy a magyar villamosenergia-törvény ‑ nyilvánvalóan alkalmazkodva és figyelembe véve az Unió vonatkozó szabályozását ‑ kétfajta társasági formát jelöl meg arra, hogy energiaközösségek tudjanak működni ezen jogi konstrukcióban: az egyik a részvénytársaság, a másik pedig a szövetkezet. A szövetkezeti részhez éreztem azt ‑ mint a Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke valahogy közel állok ehhez a szabályzáshoz meg ehhez a gazdasági társasághoz ‑, itt nagyon szeretném hangsúlyozni mielőtt félreértés lenne, hogy a szövetkezet éppolyan gazdasági társasági forma, mint a részvénytársaság vagy a kft., vagy még van egypár. Egyetlenegy nagyon erős különbség van az összes többi és a szövetkezetek között: a szövetkezet részvételi alapú, míg a kft. vagy a részvénytársaság, mely fő formája a gazdasági tevékenységet végző szervezeteknek, mindig tőkeérdekeltségű, tehát ahány részvényem van, amennyi vagyont az megtestesít, annyi szavazatom van; a kft.-ben amennyi az én tagi hozzájárulásom, annyi szavazatom van, vagy annyi súlyom van a döntéshozatalban.

A szövetkezetnél ez nem így van. Teljesen mindegy, hogy kinek mekkora a vagyona, sőt az is mindegy, hogy mekkora a vagyoni hozzájárulása, ha a minimumot teljesíti, amit a szövetkezet előír, akkor minden tagnak egy szavazata van. Ez működőképes modell, bármilyen hihetetlen. Csak egy példát mondok egy teljesen más ágazatból: alföldi sertésértékesítési szövetkezet, a négy-öt hízósgazda és egyébként a Csányi-birodalom éppúgy tagja ennek az alföldi értékesítő szövetkezetnek, és Csányinak is egy szavazata van, meg Pista bácsinak is egy szavazata van; egyébként sok tagja van ennek a szövetkezetnek, és ez az egyik legnagyobb sertésértékesítő szövetkezete az országnak. Tehát működőképes ez a modell.

Még egy dolgot hadd mondjak nemzetközi kitekintéssel: a dán mezőgazdaság kibocsátásának több mint 20 százalékát szövetkezeti formában működő társaságok jelentik.

(9.00)

Olyan óriások is szövetkezeti formában működnek, mint a Raiffeisen, mondjuk, egy hitelintézeti forma, a Tesco egyébként szintén szövetkezeti áruházként kezdte az életét, és most is szövetkezeti tulajdonban van, csak maga az áruház már részvénytársasági formában működik. Illetve a szövetkezeti mozgalom a világ legnagyobb taglétszámú mozgalma, több mint másfél milliárd tagja van a szövetkezeti világmozgalomnak.

Summa summarum, tehát ez nekünk szokatlan és furcsa, mert egyébként mindenki ismeri azokat a történeteket, amikor a nagyon kedves kommunisták a még kedvesebb sztálinizmust követve, a veséket leverve, körmöket kitépve szervezték a magyar gazdákat a téeszekbe, és ez egyébként nagyon nagy mértékben rányomta a bélyegét az egész szövetkezeti gondolatra. Bár Magyarországon Károlyi Sándor az 1900-as évek legelején jelentős mértékben saját vagyonából indította el a szövetkezeti mozgalmat, és például a harmincas évek végén, tehát az utolsó békeévben gazdasági teljesítményét tekintve ez megegyezett az angol Tesco kibocsátásával. Ha nem jön közbe a kommunizmus, akkor nekünk is lehetne olyan láncunk, mint ami annak idején a Hangya volt. Zárójel bezárva, nem akartam a szövetkezetekkel nagyon sokat foglalkozni, csak azt szeretném mondani, hogy ez egyébként egy működőképes, életképes forma, és van olyan hungarikum a szövetkezetek világában ‑ a diákszövetkezetek, a nyugdíjas-szövetkezetek és a kismama-szövetkezetek ‑, amely például sehol máshol a világon nem működik, nálunk meg él és virul.

Csak egy adatot hadd mondjak: a diákszövetkezetek egy évben háromszor annyi keresetet tesznek lehetővé a diákok számára, mint amennyi diákhitelt felvesznek egy évben a diákok. Tehát a diákok felvesznek egy évre iksz diákhitelt, a szövetkezetekben meg keresnek három ikszet évente, tehát azért ez egy életképes dolog. Ez a három iksz egyébként a tavalyi évben 115 milliárd forint volt, tehát összegszerűen sem kicsi.

Visszatérve az energiaszövetkezetekre, itt szükséges volt néhány olyan specifikumot bevezetni a szövetkezeti jog világába, ami világossá teszi, hogy működhessenek Magyarországon az energiaközösségeknek megfelelő jogi szervezettségű vagy tevékenységű szervezetek. Itt például rögzítettük és hangsúlyoztuk külön ‑ bár ez szerintem evidencia volt, de felhívták a figyelmünket az egyeztetések során, hogy rögzítsük azt ‑, hogy természetesen az irányadó főszabály az energiaszövetkezetek működésénél a Vet., tehát a villamosenergia-törvény, attól eltérni nem lehet, a szövetkezetet arra használni, hogy speciális előnyöket biztosítsanak maguknak, nem lehet, és azt a trükköt sem lehet eljátszani, hogy mondjuk, a három nagy teherelosztó csinál egy szövetkezetet, és onnantól kezdve létrehoztuk Magyarországon a villamos monopóliumot.

Tehát ezeket igyekeztünk kiszűrni a javaslatban, és én külön szeretném megköszönni az Igazságügyi Minisztérium segítségét az egyeztetések kapcsán, mert természetesen egy ilyen nagy volumenű és tényleg később jelentőssé válható szervezeti forma megfogalmazásánál természetesen szükségünk van a szakmai szervezetek tanácsára is meg hozzájárulására, tehát ez tulajdonképpen egy közös munka volt. Annak az oka, hogy ezt mégis jómagam Riz Gábor képviselőtársammal terjesztem elő, egyszerű: úgy gondoltuk, hogy a szövetkezeti mozgalom nevében talán nálunk van a legnagyobb tudás általában a szövetkezeti működésről, szabályozásról, és elég sok helyszíni tanulmányt is folytattunk a németektől a dánokon át szerte a világban a Szövetkezeti Kutatóintézet segítségével, és egyébként azt kell mondjam, hogy a műszaki fejlődés előrehaladásával egyre inkább értelmessé válik az energiatársaságoknak ez a fajta működése.

Elég csak arra utalni, hogy ma már ténylegesen működőképesen vannak olyan kis teljesítményű atomerőművek, amelyek egy-egy ilyen közösség ellátásába bevonhatók. Természetesen nem úgy egyébként, hogy a közösség vesz atomerőművet magának (Derültség.), hanem például úgy, hogy vannak olyan kifejezetten nagy energia... Ez ma még mókásnak tűnik, meg egy kicsit ilyen asimovos alapítványos dolog, amikor a pszichológusok olyan nevet viselnek, ami igazából egy atomerőmű. De ha viszont azt nézzük, hogy a modern kor aranya az adat, az adat tárolása, feldolgozása abban a volumenben, ahogy ez történik, olyan mennyiségű áramot igényel, ami egész egyszerűen túlmegy egy adott normális teherelosztási hálózat teljesítményén, és nem egy-kettő, hanem több olyan nagy adatfeldolgozó vállalat létezik a világon, amely vásárol magának egyébként mellé egy ilyen kis teljesítményű erőművet ‑ lásd Google, lásd Apple vagy más ilyen adatfeldolgozó, úgynevezett farmok.

És mondok egy példát Magyarországról: az egyik legnagyobb kapacitású, teljesítményű adatfeldolgozó szuperszámítógép-telep Debrecenben van. Óriási mennyiségű áramot használ, és ennek megfelelően nagyon nagy mennyiségű hőt is használ. Ez még nem ez az energiaközösség, de összekombináltuk a hőfelhasználást a debreceni városi uszoda hőigényével, mert így egyébként ki tudjuk egyenlíteni egymást. Lásd, hogyan lesz a szuperszámítógépből tízpályás úszómedence-fűtés!

Előbb-utóbb ezek a megoldások általánosak lesznek, mert mindenképpen el kell kerülni azt, hogy a szükségesnél jelentős mértékben több áramot vagy hőt állítsunk elő, mert egyébként minden előállított kalória értelemszerűen fűti a környezetünket. Tehát még látszólag a jövőbe mutat ez a szabályzás, de én azt gondolom, hogy már most vannak a magyar gazdaságban is kísérletek, most név nélkül mondom, de ami példát mondok, az egy létező pilotkísérlet. Van a lakosság egy adott körzetben, akik ott élnek egy városrészben, mellette van egy olyan ipari felhasználó, akinek az áramfogyasztási ütemezése teljesen eltér a lakosságtól, mert akkor használ áramot, amikor a lakosság nem, és akkor nem használ, amikor a lakosság igen. Mellé van telepítve egy jelentős kapacitású, villamos áramot előállító napelem, mellé telepítve a villamos áram tárolására alkalmas akkumulátorkapacitás, és ők már energiafelhasználás szempontjából készen vannak egy olyan szigetszerű működésre, amely egyébként alkalmas arra, hogy őket leválassza az országos hálózatról, és arra, hogy saját magukat szigetszerűen lássák el. Ez tehát akkor az ipar, a lakosság és egyéb, a villamosenergia-tárolással kapcsolatos beruházások együttműködésével ez meg tud valósulni.

Ennek az elősegítésére terjesztettük elő ezt a javaslatunkat, nem utolsósorban azért, mert most elképzelem az esetet, hogy valaki energiaközösséget akar csinálni, és hogy azt eszik‑e vagy isszák, ez egyébként a magyar jogból most nem derül ki, megjegyzem: az európai jogból sem. Megneveznek két formát, amit valahol olvastak, nem tudom egyébként, hogy miért a szövetkezetet meg a részvénytársaságot, talán azért, mert ott közgyűlés van, és ott mindenki szavaz. Nem tudom, de elég az hozzá, hogy ezek a formák vannak. Most én nyilván ebben az előterjesztésben nem foglalkoztam a részvénytársasági forma üzemeltetésével energiaközösség szempontjából, de a szövetkezettel azért, mert a szövetkezet viszont van. Tehát bemegyek egy jogászhoz, és jó eséllyel az a jogász hallott már arról, hogy van ilyen, hogy szövetkezet, és ha azt mondom neki, hogy szeretnék szövetkezetet alapítani, talán még egy alapító okiratot is össze tud ütni, mert egyébként tanulta, meg ez létezik, járatos jogi forma.

Ennek a működésével kapcsolatos speciális szabályokat összefoglaltuk, és azt gondoljuk, hogy ezzel segítjük ennek az energiaközösségi elképzelésnek a megvalósulását. Ez nem panacea, tehát nem egy általános orvosság vagy a bölcsek köve, és akkor innentől mindenki energiaközösségekbe szerveződik, és meg van oldva az ország energiaellátása a következő 50 évre, ez nyilvánvalóan nincs így, ez egy lehetőség.

Csak az a helyzet, hogy az energiarendszer, az energiatermelés fejlődése azt mutatja, hogy minél inkább diverzifikálunk, annál stabilabbak és nagyobb biztonságúak a hálózataink.

(9.10)

És itt a diverzifikálást nem ilyen brüsszeli értelemben gondolom, hogy úgy diverzifikálunk, hogy minden más alternatívát levágunk, és csak eggyel foglalkozunk, hanem igen, energiaszövetkezet, önálló termelési egységek, szigetszerű működés, nagy mennyiségű elektromosáram-tárolási kapacitás kiépítése… Tehát sokfajta lehetőséggel kell foglalkozni, és ennek a jogi kereteit is meg kell teremteni. Ezt szolgálja ez az energiaszövetkezetekről szóló javaslat, amellyel kapcsolatban kérem a tisztelt Ház támogatását. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)