Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Régóta követem figyelemmel személyesen is a parlamenti vitákat, ahol időnként felmerül a népszámlálás, illetőleg a mikrocenzus kérdése, és elég régóta foglalkoztat az, hogy egyszer hozzá fogok szólni ehhez a vitához, nem perdöntő kérdésben, de ami engem kifejezetten zavar, ez pedig maga az elnevezés: mikrocenzus. Ugye, teljesen érthetetlen egyébként, hogy miért használjuk ezt a szót akkor, amikor a jogalkotási törvény világosan utasít bennünket arra, hogy a magyar törvényeket közérthető magyar nyelven kell megfogalmazni. Ritkán térünk el ettől, akkor, amikor valami speciális szabállyal vagy valami olyan különleges kifejezéssel találkozunk, amelynek a magyar megfelelője megtévesztő, nem használatos vagy egyszerűen kiment a divatból. De ez a „mikrocenzus”-használat minden szempontból megtévesztő.

Először is, hogyha megnézzük ezt a kifejezést, ez egy igazi szörnyeteg, kiméra, mert a „mikro” egy görög eredetű szó, azt jelenti, hogy kicsi, a „census” viszont egy latin eredetű szó, amely azt jelenti, hogy felmérés, de ráadásul más értelemben használjuk. Ugye, az eredeti formájában, a Római Birodalomban a cenzus azt jelentette, hogy ötévente felmérték a római polgárok vagyonát, és ez alapján készítették el a polgári besorolásukat, tehát kifejezetten vagyoni jellegű felmérés volt eredeti értelemben.

A helyzet azonban az, hogy mind a két szót, a görög szót, tehát a „mikro”-t és a „cenzus”-t is más értelemben használjuk a köznapi nyelvhasználatban, ugyanis a cenzus, főleg a politikai értelmezés és használat miatt, tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamilyen szavazati jogot korlátozunk valamilyen szempont alapján. Lehet ez vagyoni cenzus, lehet ez az adó befizetésével kapcsolatos cenzus ‑ a virilisták, hogyha valakinek mond ez valamit, a régi magyar szabad királyi városok önkormányzataiban a virilisták a legnagyobb adófizetők voltak, az is egyfajta cenzust jelentett ‑, de lehet ez műveltségi cenzus, sokfajta cenzus lehet, de a politika közhasználatú nyelvezetében a „cenzus” elsősorban erre használatos, és nem népesség- vagy vagyonösszeírásra.

Tehát a helyzet az, hogy használjuk ugyan, de egy olyan értelemben, népesség-összeírás vagy népszámlálás értelemben, amely egyébként megtévesztő, mert nem ez az értelme, ha valaki ezt olvassa: „cenzus”, akkor nem ez jut az eszébe róla. A „mikro”-t viszont szintén rosszul használjuk ebben a vonatkozásban, mert a „mikro” valami olyasmit jelent a szó eredeti értelmében, ami nagyon kicsi. Ez az egyik használata. A másik használata pedig az, hogy az SI-mértékrendszerben prefixumként, vagy hogy itt magyarul beszéljünk, előtagként a milliomodrészt jelenti. Magyarul: hogyha most megnézzük ‑ most „mikrocenzus”-nak nevezem, de ez, mondom, megtévesztő ‑ a „mikrocenzus”-t, akkor ez azt jelentené eredeti értelemben, hogy egyébként a magyar népesség egymilliomod részére vonatkozik a felmérés, az tíz darab embert jelent. Annak, ugye, semmi értelme nincsen. És természetesen a „mikró”-t még egy értelemben használjuk, köznapi értelemben a mikrohullámú sütőt nevezzük így, de egyébként itt ez nem jön szóba.

Úgyhogy az a helyzet, hogy csak megkérdezem magunktól: miért nem mondjuk azt, hogy „kis népszámlálás”? Mindenki értené. És nem tévesztendő össze a nagy népszámlálással. Furcsa módon a nagy népszámlálást vagy népszámlálást nem „makrocenzus”-nak nevezzük, hanem rendesen, magyarul „népszámlálás”-nak. Úgyhogy, ha megengedik a kedves képviselők, teszek rá egy kísérletet, hogy ez legyen a szóhasználat. A statisztikusok úgy használják, ahogy akarják, ha nekik ez jó, hogy egy ilyen szörnyeteget használnak, amely egyébként ebben a formában nem létezik, mert egy latin meg egy görög szó összetétele, amelyet így egyébként sem a görögök, sem a latinok nem használtak. Elég az hozzá, hogy én teszek egy kísérletet arra, hogy vezessünk be valami értelmes magyar szót erre: „kis népszámlálás” vagy „kis összeírás”, vagy valami olyat, amit mindenki ért, és tudja, hogy miről van szó. Ez nem csökkenti a pontosságát, a tudományosságát meg a használhatóságát, de legalább értjük, hogy miről beszélünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Mi Hazánk soraiban.)