Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy többszörösen érintettként kifejtsem a Jobbik-frakció véleményét a törvényjavaslathoz.

Egyrészt természetesen támogatni fogja frakciónk ezt a törvényt, hiszen egy nagyon aktuális és fontos identitásbeli kérdést lendít túl egy olyan problémán ‑ ahogy ezt hallottuk ‑, amin át kellett lendíteni ezt az egész kérdést.

Azzal kezdeném, hogy minden népnek, nemzetnek és az adott nemzetiséghez tartozó személyeknek a legalapvetőbb joguk a saját keresztnévhez és saját családnévhez való jog, egy identitásbeli kérdés. Ahogy ez az expozéban is elhangzott, sajnos a magyar történelem során voltak korszakok, amikor ezt a jogát a hazai nemzetiségeknek nem vették figyelembe, gondolhatunk a két háború közötti névmagyarosítási nyomásra az állami szektorban, ami többek között a német nemzetiségét is érintette, amelyhez én is tartozom.

(13.20)

De el kell mondjam, hogy az én nagyapám, aki a sírkövén Karl Brenner, bizony a halála napjáig Károlyként kellett hogy szerepeljen a kommunista időkben is a személyi igazolványában, és csak az 1993. évi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény tette lehetővé, hogy aztán az anyanyelv helyesírása és szabályai szerint vehessük fel minden hivatalos dokumentumunkban is az adott keresztnevet. Vagy ha valaki egy névmagyarosítás után fel akarja venni ‑ ilyen is elég sokszor előfordul ‑ a korábbi nemzetiségi családnevét, ezt megtehette az 1993. évi törvény után, nagyon helyesen és nagyon előremutató módon.

Azzal szeretném folytatni, hogy a keresztnevek jegyzékének kérdése valóban egészen érdekes módon vetődött fel például az Országos Német Önkormányzatnál. Én annak idején tagja voltam annak a háromfős teamnek, akik 2004-ben a legeslegelső magyarországi német keresztnevek jegyzékét összeállítottuk Knipf Erzsébet, Elizabeth és Erb Maria kedves kollegináimmal közösen. 2015-ben volt egy felülvizsgálata ennek a német keresztnevek jegyzékének, ahol ‑ ahogy azt nagyon helyesen Kósa képviselőtársam is mondta ‑ le tudtuk követni azokat a változásokat akár a névadásban, akár pedig az olyan felvetődő igényeket, amelyek az idők során valóban elérték az Országos Német Önkormányzatot.

Még arra szeretnék röviden reagálni, hogy amikor összeállítottuk ezt a névjegyzéket, már kezdettől fogva aggályosan ügyeltünk arra, hogy az adott német keresztnevek közül kihúztuk azokat, amelyek egy magyar nyelvi környezetben félreértésre vagy ahhoz hasonló csúfolódásokra vezethettek volna, amire itt Kósa képviselőtársam utalt. Mi erre kínosan ügyeltünk már az elején, de a szülők névadási gyakorlatát vezetéknév-keresztnév kombinációban nyilvánvalóan nem lehet ilyen szempontból felülvizsgálni. Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy itt a kellő gondosságot az országos nemzetiségi önkormányzatok kezdettől fogva képviselték.

Azzal szeretném zárni a hozzászólásomat, nagyon fontos az ‑ és ezt köszönöm Kósa képviselőtársamnak ‑, hogy lesz ennek folytatása, mert valóban az a tapasztalatunk, s itt családilag is több ízben érintett voltam a nemzetiségi ombudsman asszonnyal is, hogy különösen az alsóbb közigazgatási szinteken erről az egész kérdésről sokkal többet kellene a kollégáknak tudni. Ez egy közös feladat. Szeretném itt, a tisztelt Ház falai között is leszögezni, nagyon fontos lenne azoknak, akik ebben az egész ügymenetben a magyar állampolgárok ügyeit intézik, a továbbképzése vagy képzése ebben az ügyben. De nagyon sokszor ez nem az adott ügyintéző hibája, félreértés ne essék, olyan szempontból, hogy egy-egy túlterhelt hivatalban nem feltétlenül mindenki a nemzetiségi törvény tudója, vagy minden alpasszusának és végrehajtási rendeletének tudója. Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez igenis fontos, és olyan továbbvezető lépésekre is szükség van, ami a praxisból valóban elérte a magyar közigazgatást. És tisztelettel kérek mindenkit, hogy ezt a törvényt támogassák. Köszönöm a figyelmet.