Dr. Nagy István (Fidesz)

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Természetesen szeretnék néhány szóban reagálni az elhangzottakra. Először is, szeretném megköszönni önöknek, hogy részt vettek ebben a vitában és kifejezték azon gondolataikat, amikkel jobbítani, előrébb vinni akarták, és köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyek kifejezték azt, hogy megértették, hogy miért van szükség erre a módosításra, és hogy mi célból hoztuk ide ezeket a javaslatokat.

Valóban így van, ahogy Pócs János képviselőtársam is fogalmazott a vezérszónokijában, hogy a mezőgazdaságnak folyamatosan alkalmazkodni kell az őt körülvevő változásokra, hiszen annyi kihívás éri, annyi mindenre kell reagálni. Az idei esztendő pedig különösen sok kihívást támasztott elénk, hiszen ha belegondolnak, kezdődött egy kora tavaszi, nagyon súlyos fagykárral, amely a gyümölcsöseinket érintette. Alig lábaltunk ki a probléma megoldását keresésből, ott jött azonnal az 50 éve nem előforduló járvány Magyarországon, amely az egész magyar állatállományt veszélyeztette, és nemcsak az az egy járvány, hanem gyakorlatilag vele párhuzamosan a madárinfluenza tombolása, a kiskérődzők pestise, a kéknyelvbetegség, vagy éppen a legvégén még a lóherpesz is. Tehát mindent egybefoglalva egy óriási kihívás volt járványügyi téren is.

(10.30)

Majd elszenvedtük 2025-ben Európa legforróbb nyarának következményeit, és aztán természetesen még mindig nem volt vége a kihívásoknak, mert szembesültünk azzal a fitoplazma-kártétellel, amely a szőlő aranyszínű sárgaságának okoz nagyon komoly veszélyeket. Tehát helyén kellett lennünk. Közben pedig a nemzetközi helyzet sem nyugvást eredményezett, hiszen a belső piacaink védelme, a magyar gazdák termékeinek a piacra juttatása bizony komoly erőfeszítéseket tett szükségessé. Ezekre, ezek összhatására nekünk megfelelő válaszokat kell adni. Gyakorlatilag a törvény erejét vesszük segítségül, hiszen csak így fogunk tudni a megváltozott helyzetekre olyan reakciót adni, amelytől azt reméljük, hogy a következő évben majd csökkenti a felmerülő károk nagyságát.

Földi Judit képviselőtársamnak köszönöm a hozzászólását, és szeretném mondani, nem véletlen, hogy ha az önkormányzat belterületbe von egy területet és négy évig nem kezd vele semmit, akkor még jó, hogy nem engedjük neki újra. A másik szavával pont azt kéri számon rajtunk, hogy miért nem védjük a termőföldet, miért kell ennyi ipari létesítmény, nincs rá szükség, védjük jobban a termőföldet. Pontosan ezt tesszük. Tehát amelyik önkormányzat meggondolatlanul vagy számításból ilyen belterületbe vonást tesz, majd nem használja a területet, az nem engedhető meg, nem megengedhető, hogy mezőgazdasági művelésből kivonjuk.

Ezért is van az, hogy van négy év, ami bőven elegendő, hiszen egy önkormányzatnak ezt a lépést akkor kell megtenni, amikor a szerződés már ott van a kezében, amikor látja, hogy biztos beruházás érkezik, akkor kell megindítani azt a folyamatot, amely kivonja a mezőgazdasági művelés alól. Higgye el, a legfontosabb a termőföld védelme, és a legnagyobb erővel tesszük ezt. Hány intézkedést hoztunk, ha belegondolnak? Például háromszorosára emeltük fel a termőföldvédelmi járadék fizetését. Tehát mindent elkövetünk azért, hogy csak alapos indokkal lehessen termőföldet kivonni a termelésből.

Talajvédelem kérdése. Említette képviselő asszony, hogy miért kell halasztani. Azért, kedves képviselő asszony, mert föl kell készülni rá. Csak úgy lehet mindent sikeresen végrehajtani, minden szakmai kérdést végrehajtani, minden változtatást végrehajtani a gazdatársadalomban, ha megfelelően felkészülnek rá. Legyen elég információ, legyen elegendő háttér, infrastruktúra, labor, minden kapacitás ahhoz, hogy ez eredményes legyen. Ha a gazdatársadalom azt látná, hogy nem úgy mennek a folyamatok, ahogy kell, akkor nem hisz benne, nem lesz partner, soha nem lesz eredményes. Márpedig mi azt szeretnénk, hogy az legyen.

Viszont muszáj elmondanom önnek, hogy végtelenül büszke vagyok arra, ahogy a magyar gazdák gazdálkodnak. Tehát az erózió, a talaj kizsigerelése és hasonlók kapcsán, amiket ön említett, én hadd mondjam pontosan az ellenkezőjét. Az AKG és öko művelt területeink nagysága 2 millió hektár az 5 millió hektárból. Ez egy fantasztikus dolog. Aki az agroökológiai alapelemeket alkalmazza a talajművelés során, az 5 millió hektárból 4 millió hektár. Hát, erre nagyon legyen büszke! Soha, egyetlenegy európai országban sincs ilyen arány. Tehát ez valami fantasztikus!

Még egyet ezekhez hadd tegyek hozzá, mert így komplett. Mindig csak azt halljuk, hogy kivontuk a termőföldet, üzem épült, infrastruktúra épült rajta, utak épültek rajta, de mellette a kormány már több mint 300 ezer hektárnyi területnek állította vissza a természetességét. Ez egy fantasztikus eredmény. Tehát nemcsak arról szól, ahogy a másik képviselőtársunk fogalmazott, hogy évente 1,2 százalék, és jaj istenem, akkor hupsz, egyszer csak elfogy az összes termőföld. Hát, dehogyis! Folyamatosan állítjuk vissza azon területeknek a természetességét, amelyek károsodást szenvedtek korábbi évtizedek vagy évszázadok történései miatt. Tehát ez egy körforgás, és egyre inkább azon vagyunk, hogy mindig meg tudjuk védeni a termőföldet, mert az a legfontosabb számunkra, hiszen egy korlátos jószág.

A szőlő aranyszínű sárgasággal kapcsolatosan azt kell mondanom, kedves képviselő asszony, hogy a kormány érzékelte a problémát, érzékelte ennek súlyosságát, és azonnali cselekvési tervet alkotott, azonnali szemlecsoportokat hozott létre, mobil laboratóriumokat állított fel, megfelelő forrást rendelt a védekezéshez, elrendelte a tavaszi központi állami légi permetezést, előrejelző rendszert állított fel, szakértői és tájékoztatási kötelezettséget írt elő a hegyközségeknek. Ilyen fokú, ennyire erős és szakmai együttműködés nagyon rég volt szakmaközi szervezetek, a növényegészségügyi hálózat, a minisztérium és a kormány között. Fantasztikus együttműködés. Az a célunk, hogy e komplex és nagyon szoros együttműködés eredményeként ezt a nagyon veszélyes betegséget csírájában el tudjuk fojtani.

Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy köszönöm szépen a szavait. Valóban így van. Nem a teljes megoldás a mostani módosítás, hanem mindig egy reakció, a kialakult helyzetre reagálunk. Nagyon köszönöm, hogy szóba hozta Földi Judit képviselő asszonynak pontosan ezt a véleményét, mert azt kell mondanom, hogy küzdünk. Pont Földi Judit képviselő asszonynak hadd mondjam még, hogy igen, nekünk azzal is küzdenünk kell, és az egész helyzet egyik kiindulópontja, amit mindig rajtunk kérnek számon, hogy a magyar agrárium versenyképességi helyzete döntően attól függött, és attól függ ma is, ezt próbáljuk helyrehozni, hogy 2004-ben az első európai uniós ciklus felhasználását rosszul tették meg. Szociális célokra fordították ezeket a forrásokat és nem gazdaságélénkítésre.

A lengyelek velünk ellentétben viszont gazdaságélénkítésre fordították, akkor építették ki járási szinten a hűtő-, feldolgozókapacitásaikat, az egész élelmiszeripart megújították. Ennek következtében van az, hogy márciusban jött a lengyel hagyma, áprilisban a lengyel krumpli, májusban a lengyel alma. Csak néztünk, hogy azt a mindenit! Tudja, kedves képviselő asszony, most jutunk el oda a magyar kormány történelmi döntésének köszönhetően, hogy a 80 százalékos nemzeti társfinanszírozással az európai uniós források mellett be tudjuk hozni ezt a lemaradást. Ebben a hét évben, a ciklusban huszonegyet tudunk előre menni, háromszor több forrásunk jut rá. Ez a hatalmas nagy történelmi döntésünk, bepótolva a 2004-es bűnt, hogy ott rosszul használták fel ezeket a forrásokat.

Így tudjuk a gazdák versenyképességét helyrehozni, a magyar mezőgazdaságot 2030-ra visszajuttatni Európa első három mezőgazdasága közé, mert megújul a teljes állattenyésztési szektor, a teljes élelmiszeripar, a teljes feldolgozószektor, a kertészet, üvegházi kultúra, minden, hisz annyi forrásunk van rá, amellyel ezt megtehetik. Nagyon nagy öröm, hogy a gazdák értik ezt, és partnereink abban, hogy ezt a fejlődést, ezt a fejlesztést meg tudják tenni.

Dócs Dávid képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy valóban, teljesen egyetértek, számtalan kihívás éri a magyar mezőgazdaságot. Az is igaz, hogy azért speciális ágazat, mert nemcsak egy szakma, nemcsak egy munka, hanem életforma, és aki ezt vállalja, az sokkal elkötelezettebb, sokkal több vállalást tesz, mint bármelyik más szakma. Itt nem az van, hogy hétfőn ezt teszem, de kedden váltok munkahelyet és átmegyek egy másikra, mert ott több órabért fizetnek, vagy magasabb bért kapok, hanem ez egy életre szóló elköteleződés. Ezért a felelősség, ahogy hozzányúlunk a szabályozásokhoz, a döntésekhez, bizony sokkal magasabb, mint bármelyik más ágazat terén.

Említett ilyen kifogást, hogy a generációs probléma miatt az idősebb ügyfél nehezebben tudja használni az elektronikus bejelentést. Hadd tegyem hozzá: mi az élet? Az az élet, hogy ha földet veszünk, elmegyünk az ügyvédhez, megkötik a szerződést, az ügyvéd ahelyett, hogy azt mondaná, hogy egy hónap, mire eljutok a jegyzőhöz, mire a jegyző aláírja, mire a jegyző visszaküldi. Nem! Ott a helyszínen az ügyvéd már be is pötyögte, és már abban a pillanatban készen is vagyunk. Tehát az egész bürokrácia lerövidül, csökken és egyszerűsödik az ügyfél korától függetlenül.

(10.40)

A vadállomány környezeti hatásait figyelembe kell venni a vadkár megelőzése érdekében. Szerintem ez egy nagyon fontos mondat. Szeretném jelezni a kedves képviselőtársamnak, hogy az Agrárminisztérium minden évben növeli a kilövendő kvótát, és mily érdekes, minden évben az összeszámláláskor mégiscsak több az az állat. Tehát nagyon-nagyon lényeges kérdés, hogy mindazt a kvótát, amit előírunk, a vadásztársaságok ki is lőjék, és keressük az eszközöket, hogy ezt hogyan tudjuk ellenőrizni, hogyan tudjuk rábírni erre a vadásztársaságokat. Én teljesen partner vagyok abban, hogy kezdeményezni kell, hiszen a vadászati jog a földtulajdonosé, a földtulajdonos rendelkezhet arról, hogy ha ő lemond a jogáról, akkor kinek adja át. Így jelölődik ki mindig, hogy melyik vadásztársaság vadászhat, és folytathatja a vadgazdálkodási tevékenységet az ő területén.

Én javaslom, és el is szoktam mindig mondani, hogy legyen meg az a lehetőség, hogy a földtulajdonnal érintett, ha megfelel az összes vadászati előírásnak és jelentkezik az adott vadásztársaságba, kötelező legyen fölvenni, mert akkor ő is részese lehet a vadkár elleni védekezésnek, részese lehet annak a folyamatnak, hogy a saját vagyonát, a saját keze munkáját meg tudja védeni. Szerintem ezzel meg lehetne oldani egy nagyon komoly nézeteltérést, és egy nagyon komoly együttműködést ‑ pont amit említett képviselő úr ‑ lehetne létrehozni.

Szóba került az aszály, és kritika érte a kormányt, hogy eleget tett‑e, vagy sem. Én nyugodt szívvel állok itt önök előtt, és azt tudom mondani, hogy amit ember megtehetett, azt megtettük. És hogy ezt milyen eredménnyel tettük, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2022-ben, a nagy aszály idején 1,5 millió hektárnyi aszálykárunk volt, most, 2025-ben, a legforróbb nyáron 500 ezer. Mindaz, amire azt mondja, hogy kevés, az szerintem fantasztikus eredmény, hogy ennyi idő alatt egyharmadára tudtuk csökkenteni az aszállyal érintett területet. 848 kilométernyi csatornát töltöttünk tele vízzel, 1 milliárd 50 köbméternyi vizet őriztünk meg, gyakorlatilag fogtunk vissza, szemléletváltozás történt, kevesebb víz hagyja el az országot, mint ami beérkezik. Tehát egy fantasztikus változás van.

Az a 4,7 milliárd, amire azt mondta, hogy mennyire kevés, az rendkívül fontos volt az operatív feladatok elvégzésére, hogy megcsináljuk a csatornaátereszeket, a zsilipeket, a szivattyúkat, azonnal, prompt, a költségvetési forrásokon kívül beletéve. Ez szerintem egy nagyon-nagyon fontos dolog volt, hiszen ezekkel a munkákkal tudtuk elérni ezt az eredményt. Ez szerintem óriási.

Ehhez jött még, hogy átvállaltuk a gazdák öntözési vizének a fizetését 10 milliárd forint értékben, tehát ez egy fantasztikus dolog, miközben az egész vízügyi apparátus tovább folytatta az infrastruktúra-fejlesztést, a gazdák tovább folytatták a beruházásaikat. Egyszer adtunk 167 milliárd forintot az egyik pályázatra, a vidékfejlesztési végén 67 milliárdot még egyszer, és most a KAP stratégiai tervben 64 milliárdos pályázat van nyitva, amit ‑ külön elkülönítve a nagygazdáknak és a kisebbeknek is ‑ mindenki igénybe tud venni. Szerintem ez egy fantasztikus fejlesztés, pont látszik is benne, hogy milyen eredménye van, hiszen egyharmadára tudtuk csökkenteni az aszálykár mértékét.

Annyi kritika éri, és mindig felsorakoztatják, mennyi vizet használnak el ezek a gyárak. De mondjuk már el a teljes igazságot! Mondjuk el a teljes igazságot: az a gyár nem issza meg ezt a vizet. Az az egyik oldalán bemegy, a másikon kijön. Az csak hűtővíz, semmi más célt nem szolgál. Áthalad a gyáron, és ugyanúgy lehet használni a továbbiakban is öntözésre, bármilyen egyéb célra. Ugyanaz, mint a Paksi Atomerőműnél: az egyik oldalán bemegy, a másikon pedig kijön, és folyik vissza a Dunába minden érintettség nélkül. Tehát nem lehet az embereket megtéveszteni azzal, hogy ha ilyen üzem épül, akkor ott már nem lesz víz, mert elfogy az ivóvíz az ilyen használattal. Szó sincs erről, és ezt szeretném nagyon mélyen tudatosítani mindenkiben.

Az a javaslata, hogy az állattetemeket hadd földelhessék el, valljuk be, főleg, ha ezt suttyomban, dugiban csinálják, azért komoly probléma lehet. Egy lépfenénél, ami évszázadig spórás állapotban ott tud lappangani a földben, ez azért nagyon komoly. Én elmondom, cserébe mit ajánlunk: meghirdettük azt a pályázati lehetőséget, hogy minden üzem vásárolhasson hullaégetőt, égesse el ott, a saját telephelyén, és akkor nem kell hurcolni, nem kell odébb vinni. Odaadjuk a 75 százalékát a beruházásnak, tegyék meg, és akkor az egésznek gyakorlatilag nincs semmi ilyen veszélyeztetettsége.

A külföldi kézben lévő termőföld. Azt hiszem, képviselő úr, ha a szívére teszi a kezét, akkor nyugodtan azt mondhatja, hogy ekkora küzdelmet, ilyen kockázatot ilyen eredményességgel soha senki nem csinált még, mint a nemzeti kormány. Felszámoltuk a zsebszerződéseket. Óriási nemzetközi vita volt, óriási támadás alatt voltunk, hogy hogyan mertük megszüntetni a haszonbérleti szerződéseket, hogyan fizettük ki őket, hogyan számoltuk fel az egész rendszert, és hogyan igyekszünk teljes mértékig ellehetetleníteni, olyan akadálypályát építeni a külföldi vásárlók elé, hogy ne tudjanak hozzájutni a termőföldhöz.

De be kell látnia, hogy gyakorlatilag a tulajdon szabad vásárlása az európai jog, és sajnos hiába küzdünk, a győzelem előtt állunk még, hogy ki tudjuk mondani, hogy a termőföld olyan speciális jószág, amelyre nem vonatkozhat a szabad vételi jog. De ez a mi küzdelmünk, és küzdünk a nagy brüsszeli gólemmel szemben, hogy fogadják el ezt. De óriási a történet. Ausztriával teljesen jó kapcsolata van Magyarországnak, de ez ügyben óriási vitákat folytattunk. Óriási vitákat folytattunk, mert nekik ebben érdekeik vannak, és bizony fájlalják, hogy vissza vannak szorítva ez ügyben, nem engedjük, hogy ki tudjanak teljesedni ebben a kérdésben.

Ön is említette még, hogy elvész a termőföld. Itt is szeretném azt mondani, hogy a háromszoros földvédelmi járadék, amikor ki akarják vonni, azért kellő óvatosságra ad okot. De ezzel párhuzamosan, hogy ösztönözzük a barnamezős beruházást, adókedvezményeket adunk a beruházónak, tehát mindent elkövetünk azért, hogy ne zöldmezőben, ne a termőföldre, hanem inkább barnamezőben vagy régi ipari területen tegyék.

Csak egy baj van: minden beruházó fél attól, hogy ha régi iparterületre megy, akkor vajon mikor derül ki, hogy milyen szennyezett a talaj, és azért ő a felelős. Ez az, ami visszatartja őket, és ezért inkább megfizetik a földvédelmi járulékot. Nekünk pedig mindent el kell követni azért, hogy egyrészt rehabilitáljuk ezeket a területeket ‑ ez az a bizonyos természetesség visszaállítása, ahol már 300 ezer hektárnál tartunk ‑, és mindent elkövetünk, hogy adókedvezményekkel ösztönözzük őket arra, hogy ott folytassanak további ipari tevékenységeket.

Nyitrai Zsolt képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy valóban válaszolnunk kell a világ kihívásaira, és nem nézhetjük tétlenül mindazt a folyamatot, ami van. Ha akció van, akkor reakciónak kell lenni, és ez a törvényjavaslat pontosan azt szolgálja, hogy a kihívásokra elemenként igyekezzünk válaszolni.

Valóban, a vízmegtartás, a csapadékvíz-tározás komoly kérdéskör ‑ és a digitalizáció vívmányai is azok. De milyenek vagyunk? Minden újtól ódzkodunk, minden újtól tartózkodunk. Azt gondoljuk, hogy a gazdák nem fognak tudni alkalmazkodni, nehezen fogják megtanulni. A gazdák alkalmazkodni fognak, szépen, egyik műveletről a másikra. Ez az ő készségszintjükön fog tudni működni, hiszen olyan programokat akarunk számukra biztosítani, amelyek nagyon egyértelműek és nagyon egyszerűen használhatók.

Számomra is nagyon kedves módosítás, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak is tudunk segítséget adni, és el tudják végezni azt a nagyon fontos humanitárius tevékenységet, amely nagyon sok gyermeknek okoz nagyon fontos lelki erősödést, épülést és az egészségének változását azzal, hogy folytatni tudják a lovas parasport tevékenységet, és mindezt olyan szeretettel övezve, amire máshol nincsen példa.

Kedves Elnök Úr! Szeretném megköszönni képviselőtársaim hozzászólásait, jobbító szándékú észrevételeit. Arra kérem önöket, hogy a részletes vitára nyújtsák be a módosító indítványaikat, vitassuk meg azokat is, és közösen fogadjuk el azokat a válaszokat, amelyek ebben a törvényben találhatók a magyar mezőgazdaság versenyképességének és működésének jobbításáért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.50)