Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen az alapvetően támogatható, hogy a jótállási kötelezettségüket nem teljesítő fővállalkozók, alvállalkozók vagy erőforrást biztosító szervezetek magyar közpénzből megvalósuló közbeszerzési eljárásokon el se indulhassanak, tehát teljes egészében kizárásra kerüljenek.

Ugyanakkor van egy másik felmerülő kérdés, ami a sajtóban ezen a héten elkezdett keringeni, ami egyébként nagyon helyes lenne, pont nem egy külföldi cég, hanem a V-Híd kapcsán ‑ ugye, egy Mészáros-cég kapcsán ‑, hogy a 10 százalékot nem haladhatja meg a profit mértéke, tehát 10 százalékra kell leszorítani a tisztes vállalkozói hasznot. Ez is támogatható egyébként. Az a kérdés, hogy folyamatban lévő beruházásokra is kiterjed‑e ez, vagy csak a jövőben elinduló beruházásokra, a jövőben elindított közbeszerzési eljárásokra.

Tehát a jótállási kötelezettség tekintetében teljesen rendben van a történet, ezzel nincsen gond, azzal együtt, hogy személy szerint én már másfél évtizede javaslom a „tisztes vállalkozói haszon” fogalmának kialakítását és beépítését a rendszerbe. Lehet ezt persze egy százalékos mértékben is meghatározni, de lehet, mondjuk, fajlagos költséghatárokat is felállítani az egyes közbeszerzési beruházásoknál, és nemcsak az építéseknél, hanem a szolgáltatásmegrendeléseknél, az árubeszerzéseknél, és ha az eljárás természete indokolja, akár a koncessziós eljárásoknál is. Hiszen így eleve nem marad az a tartalék a rendszerben, ami a korrupció táptalaját jelenti, vagy legalábbis nagyon jelentősen sikerül visszavágni, lecsökkenteni ezt a mértéket. Hogy azt forint/négyzetméter vagy forint/folyóméter rendezőelven határozzák meg, vagy másképpen, az majdnem mindegy. Szerintem ötvözni kellene, kombinálni kellene ezeket az intézkedéseket, mert nem biztos, hogy mindig a százalékos mérték a legjobb.

Az a kérdés még ‑ mert nem volt világos itt a beszámoló a konkrét ügy kapcsán ‑, hogy a Strabag egyébként törekszik‑e arra, hogy elvégezze ezt a munkát, vagy úgy, ahogy van, levonult, nem foglalkozik vele, elengedte az egészet, és gyakorlatilag röhög a markába. Tehát hogy egyáltalán a szándék megvan‑e, mert nyilván az anyagi forrás megvan a Strabagnál, ez teljesen biztos. Kérdés, hogy ki akarják‑e javítani ezeket a hibákat.

Az pedig egyébként pont a Mi Hazánktól áll a legtávolabb, hogy elkezdjen „bezzegromániázni”, nem is ez a célom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nyilvánvaló, hogy a Romániának nevezett államalakulat területén nincs annyi autópálya, lakosságarányosan meg főleg nincs annyi gyorsforgalmi út, mint Magyarországon. Ez nem képezi vita tárgyát. Igaz, hogy pár éve nem jártam ezeken az utakon ‑ ez valószínűleg az én hibám ‑, de nekem azért jobb minőségűnek, masszívabbnak, strapabíróbbnak tűntek az újonnan megépített utak, mint néhány magyarországi útszakasz. Tehát nem általánosítok, nem mondom azt, hogy általában ez a gyengébb, az övék meg az erősebb, de nekem úgy tűnt, amikor még rendszeresebben jártam ezeken a területeken, hogy javítások nélkül hosszabb ideig kibírta egyes útszakasz.

(9.20)

Azt gondolom, hogy a közbeszerzési eljárás mindig az előkészítésen múlik. Aztán persze a teljesítéskor, menet közben is illő lenne ellenőrizni a beépített anyag minőségét, merthogy sokkal olcsóbb mindenkinek a kijavítása vagy a helyretétele, mint ha megvárják, hogy befejezzék a beruházást, és aztán részben futunk a pénzünk, futunk a közpénzünk után alapon, vagy sikerül a jótállási igényeket érvényesíteni vagy nem.

Ajánlanék még egy fontos szempontot, amely elvileg régóta rendelkezésre áll, tehát bármelyik közbeszerzési eljárásnál az elmúlt 15 évben is lehetett volna alkalmazni. Én nagyon ritkán hallottam olyat, ha egyáltalán hallottam valahol olyat, amikor alkalmazták. Ezt is többször elmondtam, most, mivel egy közbeszerzési tárgyú javaslat van, akkor elmondom még egyszer, hátha egyszer ez is meghallgatásra talál: a helyi vagy a regionális munkaerő alkalmazása olyan kiemelkedően súlyozott bírálati szempont legyen ‑ összességében a legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetén ‑, amely nélkül gyakorlatilag nem lehet megnyerni egy építési beruházást. Itt döntően az építési beruházásokról van szó. Ezt lehet, hogy már 20 éve lehetne alkalmazni, nagyon ritkán alkalmazzák.

Magyarul: az a kivitelező nyerhet, amelyik adott földrajzi területen az ott élő segédmunkaerő, betanított munkaerő vagy éppen szakmunkások közül a legtöbbet alkalmazza, és ezeknek a szerződéseknek a jogellenes megszüntetését súlyos szerződésszegés nevesített esetévé kellene tenni annak érdekében, hogy ezáltal is tudjuk arra kényszeríteni a fővállalkozót vagy éppen az alvállalkozókat, hogy ne játsszák el azt a trükköt, hogy a közbeszerzési ajánlat elkészítésekor nagyszámú munkaerő foglakoztatását vállalják, aztán pedig ahogy megszerezték a munkát, megnyerték a közbeszerzési eljárást, utána jogellenesen elkezdik kirugdosni ezeket a munkavállalókat, és esetleg az ország másik szegletéből hoznak munkaerőt, vagy éppen vendégmunkásokat foglalkoztatnak, ugye, azokat a vendégmunkásokat, akiknek Orbán Viktor miniszterelnök úr, most már úgy látszik, állampolgárságot is szeretne adni.

Tehát sokkal komolyabb érdekek fűződnek a helyben elérhető munkaerőhöz, főleg a nagy számban elérhető segédmunkás-munkaerőhöz, amely egy építési beruházás esetén ‑ mindegy, hogy magasépítésűről vagy mélyépítésűről beszélünk ‑ hosszú ideig, jelentős mértékben, jelentős számban kell hogy rendelkezésre álljon. Természetesen nem lehet azt kimondani így nyersen, hogy csak ilyen ajánlattevők nyerhetnek, de a bírálati rendszert, az adott közbeszerzési eljárás bírálati szempontrendszerét olyan súlyozással kell kialakítani, hogy végeredményben ez legyen az értelme és a jelentése. Ez sokkal inkább előremutató lenne, mint azoknak a felesleges forrásoknak a megképezése, amelyekből aztán a különböző oda-vissza osztogatások elindulhatnak. Úgyhogy ez a része támogatható.

Én kérdezném akkor még ezenfelül, hogy van‑e esély a konkrét esetben, mert azért ez nem volt teljesen világos, hogy helyre teszi a Strabag, vagy a magyar államnak saját zsebből kell megoldania ezt. Szerintem nem 4 ‑ ami 4-5 milliárdnál indul, az legalább kétszeres szorzó ‑, 8-10 milliárd lesz alsó hangon a végén. Tehát konkrét ügyhöz konkrét kérdést teszek fel: mi lesz ezzel a „legfeljebb 10 százalék haszonnal dolgozhat a vállalkozó” című dologgal? Ez vonatkozik‑e a folyamatban lévő eljárásokra is, vagy Mészáros úr érdekérvényesítő képességére, vagyis a miniszterelnöki érdekérvényesítési erőre való tekintettel ez majd csak a jövőt illetően kerülhet be a szabályozásba? Én nagyon örülnék annak, ha ez folyamatban lévő ügyekre is kiterjedne és egyébként minden más építési beruházásra is. De ezek most itt nem apróságok, hanem kardinális kérdések, hogy folyamatban lévő vagy csak a jövőben meginduló eljárásokra terjed ki. Erre várnék egyértelmű válaszokat. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)