Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Magyarország energiaválságban van. Amikor a Fidesz átvette a kormányzást, akkor Magyarország nettó villamosenergia-exportőr volt, az elmúlt években pedig 30 százalékos energiaimportra szorul. A tavalyi pontos adat 28,2 százalék, de volt olyan időszak, amikor 61 százalék volt import a villamos energiából Magyarországon. Ez minden, csak nem ellátásbiztonság, ez minden, csak nem energiaszuverenitás. És azt is tudjuk, hogy a meglévő energiatermelési módok kinek vannak kiszolgáltatva, hogyan erősítik a putyini Oroszország felé való függőségünket, amint arra egyébként most már Bánki Erik bizottsági elnök úr is rámutatott, hogy ez egy probléma.

És amikor ilyen energiaválság van, amikor azon kellene dolgozni, hogy olcsó, fenntartható, klíma- és jövőbarát, lehetőleg magyar megújuló forrásból származó energiával biztosítsuk a szükségleteinket, akkor önök nem ezt teszik még véletlenül sem, hanem behoznak egy törvényt a kis moduláris atomreaktorok törvénybe iktatásáról, ami csodálatos lehetőség, csak éppen nem jelent megoldást erre az akut válságra. Tehát mi az, amit önök tesznek? Erőltetik Paks II.-t. Mindannyian tudjuk, hogy ez egy halott projekt. Megint csak Bánki elnök urat idézném, azt mondta, hogy több mint tíz éve tart az építkezés… (Bánki Erik: Több mint tíz évig tart.) Több mint tíz évig tart. Ugye, még el sem kezdődött. Tehát sikerült 2014-ben megállapodni arról, hogy a jó Putyin az orosz cégeivel épít majd nekünk ide egy újabb atomerőművet. Az volt a mondás, hogy 2023-ban ezt már rendszerbe állítják. Ehhez képest itt vagyunk 2025 év végén, és arról beszélnek, hogy talán jövőre elkezdődik az építkezés.

És azt is tudjuk, hogy az eredetileg megálmodott árnak legalább a duplájába kerülne, ha egyáltalán valaha elkészülne, mint ahogy természetesen nem fog.

És nemcsak a nagy, nem moduláris atomerőművekkel van ilyen probléma, hanem a kicsi, moduláris atomerőművekkel is ugyanaz a probléma: nagyon lassúak, nagyon drágák, és ugyanolyan kockázatokat hordoznak, mint a nagyobb testvéreik. Persze, legalább nem annyira centralizált lenne az energiatermelés, ennyi előnyük biztosan van. De az a hátrányuk viszont nagyon határozottan megvan, hogy nem léteznek, a világon két darab ilyen erőmű kísérleti üzemben működik valahol, és senkinek nincs még a piacon olyan technológiája, amelyet le tudna gyártani, el tudna adni és rendszerbe tudna állítani. Jó, hogy nem a fúziós erőműre várunk, drága államtitkár úr! Tehát Magyarország energiaválságát nem lehet nem létező megoldásokkal kezelni, nem lehet várni sem a kis moduláris atomreaktorokra, az SMR-ekre, nem lehet várni a fúziós erőműre sem, nem lehet várni arra sem, hogy majd leszáll az égből valami csodatevő jó angyal, és megment minket ettől a problémától.

Ez nagyjából olyan, mint ahogy önök mostanában az űrkutatással foglalkoznak: elköltenek rá rettentő sok közpénzt, és azt mondják, hogy ez majd milyen csodálatosan fellendíti a magyar gazdaságot. Tehát miközben az ország jelentős hányada egy megélhetési válsággal küzd, önök arról fantáziálnak, hogy majd a magyar űripar, a világűr és más bolygók meghódítása teremti majd meg azt a bőséget, amiből majd esetleg jóllakatják az éhezőket, és ellátják meleggel a fázókat. Hát, perspektivikus tervek ezek, szó se róla, de nem kezelik a ma problémáit.

Nézzük akkor egy kicsit részletesebben is, hogy mi a gond ezekkel a híres SMR-ekkel. Ez is annak a példája, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, hogy mit kellene csinálni, kapkod fűhöz-fához.

(15.50)

Most ez a fantasztikusnak és történelminek beállított Orbán-Trump-találkozó hozta egyik eredményeként azt, hogy megállapodtak tíz darab kis moduláris atomerőműnek az esetleges és jövendőbeli felépítéséről. Így van? (Steiner Attila: Majd válaszolok.) Oké! A Westinghouse-zal. Ugyanezt a megállapodást néhány hónappal korábban szintén tíz, szintén 3000 megawattos SMR-ről megkötötték egy másik energiaipari céggel, egy másik amerikai nukleáris gyártóval, a GE Hitachival. Ugyanúgy 3000 megawattnyi kapacitásra leszerződtek a GE-vel, most meg leszerződtek a Westinghouse-zal. Tegyük hozzá, hogy a Westinghouse sokkal rosszabbul áll a fejlesztésekben, és ebben az évtizedben sehol nem fognak ilyenek rendszerbe állni.

Nézzük egy kicsit az árakat is! Önök azt állítják, hogy tíz darab ilyen SMR, tíz kicsi nukleáris reaktor 20 milliárd dollárba kerülne nekünk. Most nézzük egy picit a valóságot! Kanadával már van egy megállapodás, Ontarióban fognak majd valamikor építeni talán egyszer négy darab ilyen blokkot, ez 21 milliárd kanadai dollárba kerül, ami valamivel több mint 14 milliárd amerikai dollár. Nem kell matematikusnak lenni, de ha négy blokkot 14 milliárdért építenek, akkor tíz blokkot nem fognak nekünk 20 milliárdból felépíteni.

Én értem, hogy önök abban bíznak, hogy Trump elnök úr annyira csodálatos nagy barátja Orbán Viktornak és a magyar népnek, hogy majd harmadáron épít nekünk ide atomerőműveket ‑ de jelzem, hogy nem fog. Tehát Trump nemcsak inkompetens és amorális, de ugyanakkor cserébe lehetőleg nagyon mohó is, minden alkalmat megragad a pénzcsinálásra. Nem fog sok tízmilliárd dollárnyi ajándékot adni sem önöknek, sem nekünk, sem Orbán Viktornak, sem senkinek. Na, tehát azt tisztáztuk, hogy az SMR-ekkel nem nagyon lesz semmi.

Ha már államtitkár úr szóba hozta, hogy legalább a már meglévő atomerőmű, Paks I. fűtőanyagát hozzák akkor Amerikából, és erről is született egy megállapodás, akkor nézzük ezt is! Önök állítólag diverzifikálják ezzel a fűtőanyag-ellátást. Államtitkár úr ezt mondja, az elnök úr azt mondja, hogy egyenesen leválhatunk az orosz energiafüggőségről. Na most, ha megnézzük, hogy ez a megállapodás az értéke alapján hány évre elegendő fűtőanyagot fed le, akkor a helyes válasz az, hogy egy, tehát egyetlen évnyi fűtőelemet rendeltek önök a Westinghouse-tól.

Megtették azt a gesztust, hogy akkor ebből is rendeltek valamit az amerikaiaktól, és közben nem kell elmenniük Moszkvába, és megmondani Putyin elnöknek, hogy jaj, Vlagyimir, sajnáljuk, elrágtuk a pórázt, és mostantól akkor nem vagyunk kiszolgáltatva Oroszországnak. Nincsen hosszú távú megállapodás. Az ilyen nukleáris fűtőelemekre vonatkozó normális, tisztességes, értelmes megállapodásokat legalább tíz évre szokták kötni. Hosszú távú ellátásbiztonság, ezt a szót szokták használni. Ez nem ellátásbiztonság, ez egy újabb politikai gesztus, egy blöff, egy kommunikációs varázslat, és közben maradnak önök a putyini energiapórázon. Ez nagyon nem oké, úgyhogy én erre nem lennék büszke.

És tegyük hozzá azt is, hogy már megint kapkodnak fűhöz-fához, és már megint fogalmuk sincs, hogy vannak még emberek, akik emlékeznek arra, hogy néhány hónappal ezelőtt mit mondtak. Most azt mondják, hogy a Westinghouse-tól rendelnek a VVER-440-eshez való fűtőanyagot. Jelzem, hogy erről egyszer már megállapodtak a Framatome-mal, a francia energetikai céggel, akik 2029-es szállítást ígértek ‑ most az amerikaiak 2028-as szállítást ígérnek. Valószínűleg egyik sem fog megvalósulni ‑ vagy legalábbis a francia biztosan nem ‑, hiszen tudjuk, vagy kiderült, lebuktak azzal, hogy ez egy francia-orosz közös vegyesvállalat produktuma lenne, ugyanúgy egy Roszatom-érdekeltség gyártaná ezeket a fűtőelemeket a franciákkal, eredetileg Németországban, de a németek ellenállása miatt lehet, hogy akkor Franciaországban.

Tehát önök egyszer már befürödtek ezzel a projekttel, és közben okos, tisztességes országok megoldották egyébként a Westinghouse-zal, a svédországi leányvállalatukkal, hogy ellássák az atomerőművüket, az orosz típusú, a Paks I.-gyel megegyező VVER-440-es reaktorokkal működő atomerőművüket amerikai, orosz gyártástól teljesen független fűtőanyaggal. Ment ez a finneknek, ment ez a cseheknek, ment ez a bolgároknak ‑ egyedül a Fidesz-kormánynak nem ment azok közül, akik állítólag próbálták, de van egy olyan érzésem, hogy önök annyira nem próbálják ezt. Úgyhogy mondjuk ki, hogy az önök atomtervei, az ide behozott nagy fejlemények már megint az inkompetencia, a kapkodás és végeredményben a pofára esés kategóriájába tartoznak.

De érdemes egy kicsit ránézni a Paks II.-vel kapcsolatos fejleményekre is, hiszen ott még mindig az a helyzet, hogy az Európai Bíróság szeptember 11-én hozott egy jogerős ítéletet, amely megsemmisítette a Paks II.-re adott bizottsági engedélyt. Paks II.-nek jelenleg nincs engedélye, az Európai Unióban az az építkezés, amit önök az oroszokkal folytatnak Pakson, nem létezhetne. És ahogy akkor is megmondtam, ha a bírósági döntés után egy fillért is átutalnak az orosz szállítóknak, az orosz beruházóknak, akkor törvénysértést követnek el, és ezért felelniük kell.

Eddig egyébként nem érkezett hír arról, hogy azóta bármilyen kifizetés teljesült volna, ez nagyon helyes, én ezt egy beismerésnek tekintem. Önök is tudják, hogy Paks II.-t jelen pillanatban nem lehet folytatni, és egyébként sem szabad megépíteni. Vállalniuk kell, hogy azt a 700 milliárd forintot, amit már kidobtak, miért erre költötték el, de azt a több mint 9000 milliárd forintot, ami még ahhoz kellene, hogy ezt a borzasztó rossz, nemcsak lassú, drága, veszélyes és politikailag elhibázott, de gazdaságilag is életképtelen projektet befejezzék, azt még meg lehet menteni.

Szóval látjuk, hogy önök képtelenek megoldásokat szállítani, önök megbuktak az energiapolitikában. Önök még mindig nem értik, hogy a zöldátmenet az energiapolitika terén nem épülhet atomenergiára, mert az lassú, drága és veszélyes. Amit viszont csinálni kéne, azonnal kéne csinálni, és már csinálni kellett volna az elmúlt 15 évben, azzal nem nagyon foglalkoznak. Nézzük egyből az energiafogyasztás kérdését!

A nagy klisé, hogy a legolcsóbb energia az, amit nem használunk el, de önöknek nem sikerült eljutni erre a belátásra. Önök egy olyan gazdaságpolitikát, egy olyan energiapolitikát és iparpolitikát folytatnak, ami a folyamatos növekedésre épül, ami hatalmas energiafogyasztó, energiapocsékoló beruházásokat hoz ide, gondoljunk itt elsősorban és mindenekelőtt az akkugyárakra.

Az akkugyárak egyébként már ideájukban is ezer sebből véreznek, hogy ilyen mennyiségben, ilyen volumenben ebbe a kicsi és gyakorlatilag a feltételek egyikével sem rendelkező országba telepítsék őket. De a helyzet ennél rosszabb, mert több mint 1500 milliárd forint magyar közpénzt költöttek el arra, hogy távol-keleti ipari nagytőkések idehozzák a szennyező, pusztító akkugyáraikat, amelyekre nem az autógyáraknak van szükségük, hiszen nagyságrenddel több akkumulátort állítanának elő, ha minden bejelentett fejlesztés megvalósulna, mint amennyi a Magyarországon gyártott és gyártandó elektromos autókhoz szükséges.

Szóval van ez a borzasztó iparpolitikájuk, ami zabálja az áramot, és így nem csoda, hogy egyre inkább importra szorulunk, és nem csoda, hogy maguk a beruházók is egyre inkább az önálló energiaellátáson gondolkoznak. Szóval először azon kéne töprengeni, hogy biztos, hogy az‑e a jó út, hogy a következő évtizedekben megduplázzuk ‑ ahogy az önök tervei mutatják ‑ a villamosenergia-fogyasztásunkat, vagy esetleg gondolkozzunk azon, hogy hogyan lehetne takarékoskodni, hogyan lehetne egy sokkal kevésbé energia- és anyagigényes gazdaságra átállni, hogyan lehetne egy magas hozzáadott értékű, de a környezettel és a jövővel barátságos viszonyban álló gazdaságpolitikát folytatni, amely jobb lenne az itt élő embereknek, jobb lenne a környezetünknek és gazdaságilag is eredményesebb lenne.

Ha ezzel megvagyunk, ha ezzel meglettek volna, akkor pedig el lehetne gondolkozni azon, hogy milyen forrásból fedezzük a meglévő energiaigényt. Itt az energiát elsősorban zöld-, megújuló forrásból kellene előállítani, és abban, el kell ismerni, hogy vannak eredmények, hogy a napenergia terén mekkora kapacitásbővülés történt, tegyük hozzá, hogy nem a kormány szándéka szerint, hanem inkább az akarata ellenére, hiszen különböző büntetőadókkal és termékdíjakkal sújtották a napelemes rendszereket. Ennek ellenére az emberek makacsul fejlesztettek, és ezt a hálózatfejlesztés elégtelensége miatt önök már törvényerővel voltak kénytelenek visszafogni.

De a szoláris energia az csak egy fajtája a megújulóknak, nagy szükség lenne ennek kiegyensúlyozásához a szélenergia fokozottabb hasznosítására. Ebben elképesztő elmaradások vannak. Körülbelül hat-nyolcszor annyi szélerőmű kellene, mint amennyi most van, és az összes többi területen gyakorlatilag nem történt előrelépés, hogy itt most csak az egyébként Magyarországon jó adottságokkal rendelkező geotermiára utaljak.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A megújulóenergia-termelés mellett érdemben kellett volna foglalkozni a hálózatfejlesztéssel ‑ láttuk, hogy ezzel megbuktak. Érdemben kellett volna foglalkozni a tárolással és nemcsak akkumulátoros, hanem akár szivattyús tározókkal vagy a zöldhidrogénnel, ami biztos, hogy a jövő egyik fontos energiaforrása és egyben energiatároló lehetősége.

(16.00)

Kellett volna foglalkozniuk a fogyasztás rugalmasításával, az időbeli rugalmassággal, az okosmérők felszerelésével, a prosumerek támogatásával, a termelő-fogyasztó háztartások kialakításával, az otthoni energiatárolás lehetőségeinek a támogatásával vagy éppen egy dinamikus árképzéssel, ami anyagi ösztönzőkkel simítja ki a termelés és a fogyasztás közötti különbözőségeket.

Ha lenne egy kicsi érzékük az energiapolitikához, ha lenne egy kicsi felelősségük a jövő iránt, akkor ilyen zöld-, fenntartható, biztonságos és olcsó energiát garantáló politikát vinnének. Ehelyett önök kis moduláris atomreaktorokról beszélnek ‑ nagyon kevés. Köszönöm szépen.