Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A kis moduláris reaktorok bevezetéséről szóló törvényjavaslat első pillantásra valóban technikai fejlesztésnek tűnhet ‑ talán államtitkár úr is ezekkel a szavakkal vezette be az expozéját, ha jól emlékszem ‑, azonban én úgy gondolom, hogy ha alaposabban megvizsgáljuk a tartalmát és összevetjük a nemzetközi tapasztalatokkal, akkor világosan láthatóvá válik, hogy az SMR-program jelen formájában súlyos biztonsági, gazdasági és geopolitikai kockázatokat hordoz. Engedtessék meg nekem, hogy ezeket röviden ismertessem!

Az új függőség új csapdahelyzetet teremt, vagyis az amerikai SMR-technológiától való eladósodás veszélye fennáll. A kis moduláris reaktorok fejlesztését és exportját az Egyesült Államok évek óta stratégiai eszközként használja, ezt Donald Trump elnök hivatalos rendeletei is megerősítik. Az amerikai kormány a nukleáris technológiát geopolitikai befolyásszerzésre és tartós partneri függés kialakítására használja; Trump elnök első ciklusában is használta, most is.

E rendeletek célja kifejezetten az SMS-ek nemzetközi terjedésének támogatása, az engedélyezés gyorsítása és az amerikai cégek piaci térnyerésének biztosítása, vagyis, legyünk őszinték egymással, puszta profitmaximalizálás. Ugye, senki nem gondolja, hogy Donald Trump elnök úr puszta emberbaráti szeretetből próbálja most ránk erőltetni ezeket az SMR-eket?

Magyarország eközben már megkezdte az amerikai technológiához való közeledést. A Hunatom együttműködési megállapodást kötött amerikai és lengyel partnerekkel különböző SMR-projektek kapcsán. Emellett készülőben van egy nagyszabású amerikai-magyar nukleáris megállapodás is, amely amerikai technológia alkalmazását és amerikai üzemanyag vásárlását irányozza elő Paksra. Ezt szintén államtitkár úr hosszan fejtegette az expozéjában, de Bánki Erik képviselőtársam is elmondta vezérszónoki felszólalásában

Na most, mi ezzel a baj? Nem más, mint az, hogy a nemzetközi elemzések szerint az ilyen nukleáris partnerség nem évekre, hanem évszázados időtartamra szóló pénzügyi és technológiai kötöttséget hozna létre, magyarul: az ország újabb eladósítását. Az Atlantic Council egyik friss elemzése külön felhívja a figyelmet arra, hogy az SMR-technológia megvásárlása és a hosszú távú üzemanyag-ellátási szerződések olyan mértékű függést hoznak létre, amely egy adott ország energia- és külpolitikáját is tartósan befolyásolhatja. Mivel eddig orosz függés alatt voltunk, sőt még mind a mai napig az alatt vagyunk, nyilvánvalóan nem kell nagy fantázia hozzá, hogy önök is rájöjjenek, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi ez a külpolitikát tartósan befolyásoló tényező, illetve hogy ez hogyan valósul meg.

(15.30)

Vagyis miközben ma az amerikai SMR-program a modernizáció ígéretével jelenik meg, valójában egy olyan pénzügyi és geopolitikai csapdát rejt magában, amelyben Magyarország hosszú évtizedekre adósságot, technológiai függést és egyoldalú elköteleződést vállalna. Különösen akkor, ha részben vagy egészben olyan cégektől vásárolnak, amelyek politikailag is kötődnek Donald Trump elnök úrhoz, illetve a republikánus adminisztrációhoz.

Na de menjünk tovább! Milyen kockázatokat rejt még ez a törvényjavaslat? A gyorsított engedélyezés a nukleáris biztonság felpuhulását és felpuhítását hozza magával. Ugye, most önök azzal érvelnek, hogy a biztonság növelése az engedélyezés lassítása nélkül lehetséges. Csak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt mindannyian tudjuk, hogy az atomenergia területén a biztonság és a sebesség egymásnak ellentmondó kategóriák. Ha nem tudjuk, akkor legalább az 1986-os és az azóta bekövetkező sajnálatos események emlékeztessenek minket erre.

Nemzetközi források is figyelmeztetnek arra, hogy az SMR-ek engedélyezését az USA-ban politikai nyomásra már most egyszerűsítik és gyorsítják. Az NRC, vagyis az amerikai nukleáris szabályozó hatóság függetlenségének a rovására teszi mindezt a Trump-adminisztráció. Az elemzések szerint ez komoly kockázatot jelent, különösen egy olyan új technológia esetében, amely nagyüzemi körülmények között még sehol nem bizonyított. Vagyis mi leszünk egyfajta ilyen kísérleti telep ebben.

A gyorsított magyar eljárás, amelyhez a kormány most törvényi hátteret teremt, pontosan ugyanezt a veszélyt hordozza magában. A politikai akarat felülírja a szakmai kontrollt, gyengíti az engedélyező hatóságot, és olyan reaktorok telepítését teszi lehetővé, amelyekkel kapcsolatban sem üzemeltetési, sem egészségügyi, sem környezetbiztonsági hosszú távú tapasztalat nincsen. Ez pedig nem modernizáció, tisztelt képviselőtársaim, ez nem más, mint kapkodás.

Az sem igaz, amit talán Bánki Erik képviselőtársunk mondott a vezérszónoki felszólalásában, hogy az SMR kevesebb radioaktív hulladékot termel. Pontosan az ellentettje igaz. Gyakran halljuk, hogy ezek a kis moduláris reaktorok kevesebb hulladékot termelnek, a független kutatások azonban, mint mondottam volt, ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Egy Stanford-UBC közös tudományos vizsgálat szerint bizonyos SMR-dizájnok akár 20-30-szor több radioaktív hulladékot termelhetnek ugyanannyi áram előállításához, mint a hagyományos nagy erőművek.

Más akadémiai tanulmányok is arra jutottak, hogy az SMR-ek hulladékának radiotoxicitása, hőtermelése és térfogata összességében nagyobb lehet, ráadásul több, egymástól távol eső telephelyen keletkezik, vagyis bonyolultabb, drágább és potenciálisan veszélyesebb hulladékkezelést igényel.

Na és hogy néz ki a hazai helyzet? Úgy, hogy Magyarországon a nagy aktivitású hulladék végleges elhelyezése ma sem megoldott, mind a mai napig nem megoldott, így a jelenlegi helyzetben több tucat vagy több száz új kis méretű reaktor telepítése beláthatatlan költségeket jelentene, a felelősségről már nem is beszélve. Nem tudom, hogy önök ezt vállalják‑e, tisztelt képviselőtársaim, vagy inkább a magyar emberek biztonságát helyezik előtérbe.

Lakossági kockázatok és a társadalmi kontroll hiánya, mint a következő potenciális veszélyforrás. Az SMR-ek egyik sajátossága, hogy ipari zónákba, városszéli területekre, adott esetben távhőrendszerekbe telepíthetőek, vagyis ez azt jelenti, hogy közelebb kerülhetnek az emberekhez, mint bármely korábbi nukleáris létesítmény.

A nemzetközi szakirodalom szerint ez új biztonsági kihívásokat vet fel, lakossági evakuációs tervek, sűrűn lakott területek melletti működés, földrengés vagy árvízkockázat, ipari baleseti láncreakciók veszélyét veti fel mindez. Az amerikai NRC maga is elismeri, hogy az SMR-ek esetében új szabályozási megközelítésre lenne szükség. Teszem én hozzá: ezért nem is kellene most ezzel ennyire kapkodni, mert a hagyományos távolság- és védelmi zónák nem alkalmazhatóak automatikusan ezzel az új technológiával kapcsolatban.

Magyarországon azonban a törvényjavaslat épphogy szűkíti a társadalmi beleszólás lehetőségét, ahogy azt már megszoktuk, a gyorsított engedélyezés pedig csökkenti a lakossági és önkormányzati kontrollt. Ilyen feltételek mellett egy SMR-t akár egy városközeli ipari parkban is felépíthetnek a helyi lakosok tényleges beleszólása nélkül, és ez pedig nem felelős energiapolitika, ez ugyanaz a demokráciadeficit, amit az önök 16 éves regnálása alatt már megszokhattunk.

Beszéljünk a gazdasági kockázatokról! Az SMR drága, lassú és kiszámíthatatlan technológia. Független pénzügyi intézetek, köztük az IEEFA rendre arra jutnak, hogy az SMR-ek túl drágák, túl lassúak és túl kockázatosak ahhoz, hogy érdemi szerepet játszanak az elkövetkezendő évtizedek energiapolitikájában. A ma létező SMR-projektek túlnyomó többsége költségtúllépéssel, technológiai késéssel és üzleti bizonytalansággal küzd, a sorozatgyártásból eredő megtakarítások pedig egyelőre csak papíron léteznek, a gyakorlatban minden prototípus lényegében egyedi, vagyis rendkívül drága beruházás.

Ha Magyarország ezekre az amerikai technológiákra hosszú távú, több milliárd dolláros szerződéseket köt, akkor az az ország számára olyan pénzügyi terhet jelent, ami újabb generációkat adósít el, és mindezt egy olyan technológia miatt, amelynek ipari és gazdasági megtérülése ma még bizonytalan. De nyilvánvalóan mindannyian tudjuk, hogy miért olyan fontos önöknek Orbán Viktor miniszterelnök Trumpnál tett látogatása után, hogy ezt keresztülverjék gyorsan a magyar parlamenten. Bár Orbán Viktor maga Rónai Egon műsorában azt mondta, hogy Trump üzletember, de ugyanakkor ezekért a megállapodásokért cserébe semmit nem kért. Ez már önmagának mond ellent: egy üzletember, aki nem kér semmit egy megállapodásért cserébe? Ugyan már! De most pontosan látjuk, hogy mit kért cserébe a republikánus kormányzat. (Bánki Erik: Úgy hívják, hogy barátság.) Barátság. Igen. Nagyon szép. Mielőtt teljesen elmennénk ebbe az irányba és könnyes nyeldeklés közepette fognánk és szorítanánk meg egymás kezét Trump elnök úrral, azért maradjunk a realitások talaján, tisztelt képviselőtársam, én arra kérem önöket.

Tehát, tisztelt Ház, a kis moduláris reaktorok nyilvánvalóan nem ördögtől való technológia, ahogy egyik emberi technológia sem az. A probléma nem az, hogy léteznek. A probléma az az, hogy Magyarország ma egy kapkodó, kockázatos és geopolitikailag kiszolgáltatott, gazdaságilag pedig nagyon is bizonytalan SMR-stratégia felé tart. Hiszen ebben a formájában a program ‑ és ezt nem győzöm hangsúlyozni ‑ új amerikai függőséget és hosszú távú eladósodást okoz.

Most, ahogy hallgattam önöket, államtitkár úr expozéját, illetve Bánki képviselőtársunk felszólalását, az jutott eszembe, ha valamilyen csoda folytán Ursula von der Leyennel megegyezne a miniszterelnök, akkor innentől kezdve nyilván folyamatosan azt hallgathatnánk, hogy ők mekkora barátaink, és tulajdonképpen Óceánia mindig is Eurázsiával állt hadban, hiszen az amerikai adminisztrációt hányszor és hányszor kiátkozta a miniszterelnök, emlékezzünk rá! Most pedig önként és dalolva hajlandó egy egész országot eladósítani, ahogy Bánki képviselő úr mondja, a barátság oltárán. Hát hogyne!

Gyorsított engedélyezéssel gyengíti a nukleáris biztonságot, több radioaktív hulladékot termel, mint a hagyományos erőművek, közelebb viszi a nukleáris kockázatot a lakott területhez, és olyan gazdasági terhet ró Magyarországra, amelynek a megtérülése ma még nem látható és nem biztosított.

Ezért azt kérem a tisztelt Ház többségétől, hogy ne hagyjuk, hogy Magyarország egy ilyen nukleáris csapdahelyzetbe sétáljon bele, illetve gondoljuk át, és nagyon alaposan vizsgáljuk meg a valódi nemzetközi tapasztalatokat, hiszen mindannyiunk életéről, biztonságáról, gyermekeink gazdasági jólétéről is van szó, amikor erről beszélünk. Tegyük nyilvánossá a kockázatokat és a szerződéseket! És nyilvánvalóan meg kell erősítsük emellett a hatósági kontrollt, és csak ezután szabad döntenie szerintem a parlamentnek ilyen horderejű kérdésekben. Még egyszer mondom: azért, mert ez nem pusztán technológia és nem is pusztán gazdasági, hanem biztonsági kérdés és a jövőnk kérdése. Köszönöm szépen a figyelmet. (Tordai Bence és Kanász-Nagy Máté tapsol.)