Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Látjuk, hogy a nyugdíjkérdés hagyományosan az egyik legforróbb politikai kérdés, pláne választásikampány-időszakban, de természetesen az is rendkívül fontos, hogy a választási kampányok között hogyan és miből élnek a nyugdíjasok.

Én próbálom a javaslatot szociálpolitikai szempontból értékelni, és ha egyébként megnézzük, nem abban van a vita, hogy emelni kell a nyugdíjakat Magyarországon, természetesen kell; mondjuk, szociálpolitikai szakmán belül, nyugdíjpolitikai szakmán belül ennek az emelésnek a mikéntje okozhat egyfajta megosztottságot. Én egyébként amellett szeretnék érvelni, hogy szakmai szempontok alapján is indokolható, vannak olyan igazságossági formulák, amelyek alapján egyébként indokolható ennek az emelésnek a bevezetése és a megvalósítása. Nagyon sokan érvelnek azzal szakmán belül, hogy egy évben csak 12 hónap van, miért adunk 13. meg 14. havi nyugdíjat, de ha elvégezzük ezeket a különböző szorzásokat, akkor azt látjuk, hogy a 13. és a 14. havi nyugdíj bevezetése önmagában egy körülbelül 16 százalékos nyugdíjemelést jelent. Ha pedig úgy tennénk fel a kérdést, hogy ha havi szinten emelnénk meg a nyugdíjakat 16 százalékkal, én azt gondolom, minden szakértő egyetértene ezzel. Tehát azzal, hogy 13. és 14. havi nyugdíjat vezetnek be, tulajdonképpen egy intézményesített, beépített nyugdíjemelést hajtanak végre.

Természetesen bármekkora is, bármilyen mértékű a nyugdíjemelés, inflációs időszakban ez okozhat problémákat. Természetesen ha inflációkövető a nyugdíjemelés, legalább a nyugdíjak reálértékét sikerül tartani, de akkor felmerül a másik kérdés, amire valóban itt a felszólalások során többen hivatkoztak, hogy a munkavállaló korú társadalomhoz képest, az aktív dolgozókhoz képest maradnak le a nyugdíjak, ahogy egyébként ez Magyarországon is tapasztalható, és ez szintén egy fontos társadalmi és igazságossági kérdés, hogy ezt hogyan lehet megelőzni ‑ például a svájci indexálás bevezetésével.

De azt, hogy indokolt a nyugdíjemelés és indokolt a 14. havi nyugdíj beemelése, az is bizonyítja, hogy ha megnézzük, hogyan állnak a nyugdíjkifizetések Magyarországon, akkor azt látjuk, hogy valóban rosszul állnak. Én is hoztam néhány statisztikát: az Eurostat adatai alapján a nyugdíj típusú kiadásokat tekintve valóban hátul kullogunk a sorban. A GDP-arányos kifizetéseket nézve az EU-átlag körülbelül 12 százalék körül alakul, a magyar átlag talán a 7 százalékot meghaladja, de mindenképpen egy 4-5 százalékpontos lemaradást látunk az EU-átlaghoz képest. A KSH adatait nézve ‑ ez az 5.1.1.2-es tábla ‑ a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a 65 éven felüli korosztály tekintetében közel 20 százalék. Ez magasabb, mint az aktív korú korosztály esetében, és sajnos azt látjuk, hogy ezek a szegénységi mutatók a nyugdíjas korosztálynál egyébként rosszabbodnak, míg valóban, ha a nagy átlagot nézzük, vagy az aktív korú társadalmat, ott javulnak. Ebből az következik, hogy a társadalmi olló a nyugdíjas társadalom és a fiatalabb, dolgozó társadalom között nyílik, ami ‑ még egyszer ‑ egy szociálpolitikai probléma.

Többen utaltak rá, hogy a kevés nyugdíjat kapók esetében valóban rossz a helyzet. A mediánnyugdíj ma Magyarországon ‑ a nyugdíjasok 50 százaléka ekkora összeget, illetve ennél kevesebb összeget kap ‑ 216 910 forint 2025 szeptemberében.

(14.50)

És látjuk azt is, hogy egymillióan még mindig 200 ezer forint alatti nyugdíjból élnek. Ebből egyébként az következik, hogy igazságossági szempontból, mondjuk, egy fix összegű emelés vagy az alacsonyabb nyugdíjak nagyobb mértékű emelése indokolhatóbb lenne. Ezt szolgálná a szociális biztonság elve, és egyébként a vertikális igazságosság elve is ebbe az irányba mutat. A vertikális méltányosság azt jelenti, hogy a különböző gazdasági helyzetben lévő társadalmi csoportokat, az ő boldogulásukat különböző gazdasági és szociálpolitikai eszközökkel kellene valahogy segíteni. Nyilvánvalóan egy arányos emeléssel mindenki számára bevezetni a nyugdíjösszeget, mindenki számára azt a 16 százalékot megadni, az egy egységes kezelést jelent, nem pedig különböző kezelést, hogy a különböző hátrányokat és problémákat tudjuk nagyobb hatékonysággal kezelni.

Ha a szociálpolitikai elveket nézzük, akkor egyébként a teljesítményelv alapján teljesen megfelelő ez a módszer, hiszen azt jelenti, hogy ki korábban mennyit dolgozott, mennyi befizetése volt, annak arányában részesül később is a nyugdíjból. Természetesen a rendszerváltás után, amilyen gazdasági helyzet volt, és sokan, mondjuk, nem bejelentett módon voltak kénytelenek dolgozni, azért ezt a teljesítményelvet valamivel aláássa, ezért is gondolom, hogy más eszközökkel kellene kompenzálni ezeket a hátrányokat és problémákat.

Összefoglalva: én azt gondolom, hogy szociálpolitikai szempontból is indokolható az emelés. Én is támogatni fogom ezt az emelést szakmai elvek alapján, még akkor is, ha egyéb eszközökre, más típusú eszközökre is szükség lenne. Szakmailag nem makulátlan a javaslat, de mégis támogatható. Köszönöm szépen.