Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magánnyugdíjpénztáraktól 2010 végén 3000 milliárd forint vagyont vett el a kormány, amellyel a mai napig sem számolt el. A vagyon kisajátítása mellett 2011 óta évente közel 400 milliárd forint járulékbevételt irányítanak át a magánnyugdíjpénztáraktól az állami nyugdíjrendszerbe; ezekért az összegekért 2040-től viszont magának az államnak kell majd helytállnia, vagyis lényegében államadósságot jelentenek. A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint az egyéni nyugdíjszámlák azonnali rendezésére van szükség.

Tisztelt Képviselőtársak! Ezt csak bevezetésnek szántam az ennél is sürgetőbb ötpontos javaslatcsomagunk elé, és zárásként is mondanék majd egy ráadást. Tehát öt kiemelt pontból álló nyugdíjügyi reformjavaslatot szorgalmaz a Mi Hazánk Mozgalom a társadalmi igazságosság megteremtése érdekében.

Először is: mivel a nyugdíjminimum összege 2008 óta, tehát majdnem 20 éve változatlanul ‑ kicsit talán változtathatatlanul is a jelenlegi kormány alatt, mindenesetre elfogadhatatlanul gyalázatosan alacsony ‑ 28 500 forint, ezért a napirenden lévő 14. havi nyugdíjat inkább karácsonyi pénznek nevezve minden nyugdíjas egységes összeget kapna a mi elképzeléseink szerint, több mint negyedmillió forintot, hiszen a KSH szerint az átlagnyugdíj már 2025 szeptemberében is 246 ezer forint volt. Tehát ez az egységes, több mint negyedmillió forintos karácsonyi pénz egy forinttal sem jelentene többet a költségvetés számára, mint a 14. havi nyugdíj, mégis a társadalmi igazságosság felé mozdulna el akkor, amikor nagyon komoly feszültségek vannak az igazságtalan nyugdíjrendszer miatt. Nyilvánvalóan, aki többet dolgozott, aki több bejelentett munkavégzés után többet adózott, az több nyugdíjat is érdemel.

Baloldali, már-már kommunista gondolat lenne azt mondani, hogy mindenkinek ugyanannyi járjon. Nem ugyanannyi kell hogy járjon, még csak nem is ugyanannyi nyugdíjemelés kell hogy járjon mindenkinek, viszont ha már van 13. havi, sőt azt megelőzően 12 havi nyugdíj, ahol valamennyire érvényesül már ‑ normális esetben érvényesülne; szükség volna persze bizonyos korrekciókra, de erre most még nem térnék ki ‑ elvileg az igazságosság, akkor a karácsonyi pénznél sokkal indokoltabb volna egységesen ezt a több mint negyedmillió forintot minden nyugdíjasnak megadni, amelyből egyébként sok jutna el akár az unokákhoz is, de legalábbis a fiatalabbakhoz, a családokhoz is, hiszen karácsonyi pénzről beszélünk, és sok esetben ajándékok keretében öltene testet ez a támogatás. Éppen ezért szorgalmazza tehát a Mi Hazánk Mozgalom, hogy igazságosabb, a 14. havi nyugdíj helyett inkább karácsonyi pénzt osszunk ki egységes mértékben az öregségi nyugdíjban részesülőknek.

Második pontként ki kell térjünk végre arra is, és a kormány sem hallgathat tovább, hogy a férfiak is mehessenek 40 év munka után nyugdíjba, hiszen a férfiak 38 százaléka nem éri meg a nyugdíjkorhatárt, sőt a fizikai munkát végző férfiak 50 százaléka meghal nyugdíjba menetel előtt. Ezért kérem, hogy ne halogassák tovább a férfiak 40 év dolgos munka utáni nyugdíjba meneteli lehetőségének bevezetését.

A harmadik pont az öt közül, amelyet a Mi Hazánk Mozgalom megfogalmaz, a szívemhez legközelebb álló és nemzetstratégiailag is a legfontosabb, amiről a kormány mégis hallgat: ez pedig az, hogy tisztességes gyermeknevelést elismerő nyugdíj-kiegészítésként a szülői életjáradék bevezetése is indokolt. Ezt Fekete Gyula már évtizedekkel ezelőtt kifejtette, de érdemi lépéseket egyetlenegy kormány sem tett sajnos; tehát hogy a gyermek által befizetett adókból, a munkára nevelt, dolgozó gyermek által befizetett adókból automatikusan támogassák a szüleiket. Az MNB kimutatása szerint a három gyermeket felnevelt nők 20 százalékkal alacsonyabb nyugdíjban részesülnek, mint gyermektelen kortársaik. Ez nem egy társadalmi igazságtalanság? Nem kellene ez ellen fellépnünk?

Ne várjunk tovább egy igazságosabb és demográfiai fordulatot is elősegítő nyugdíjrendszer bevezetésére! Már csak azért sem, mert a magyar társadalom elöregedése egyre nagyobb problémát okoz a költségvetésnek. A munkáltatói és munkavállalói befizetések korántsem fedezik a nyugdíjkiadásokat: a hiányt 2026-ban már 626 milliárd forint költségvetési hozzájárulással kell kipótolni, hogy fenntarthatók legyenek a nyugdíjkifizetések. Ráadásul ez a 626 milliárd forint jövőre még a 14. havi nyugdíj fedezetét nem is tartalmazza, egyhetiét sem, tehát ezt tovább kell jelentősen növelni.

Tehát jelenleg már most sem elegendő az, ami a nyugdíjkasszában van, de most még csak minden ötödik, 2030-ban viszont már minden negyedik, 2050 után minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz. Elképesztő módon öregedik el a társadalom, pontosan azért, mert nem születik elég gyermek, és a demográfiai hiányt a kormány inkább ázsiai vendégmunkásokkal pótolná. Orbán Viktor friss elszólása szerint állampolgárságot is kaphatnak majd, azonban így pláne kisebbség leszünk saját hazánkban és nem magyar ország.

Bizony, a kormánypropagandával szemben a magyar családpolitika sikertelen. Soha nem született olyan kevés gyermek Magyarországon, mint tavaly, sőt a KSH május végén közzétett adatai szerint tovább romlott a helyzet: a termékenységi arányszám akkor extrém történelmi mélypontra, 1,17-ra süllyedt; még a 2010-es kormányváltás idején is csak 1,23 volt, nem pedig ennél is alacsonyabb, mint amit a KSH nemrég kimutatott.

Ráadásul mindebbe a cigányság titkosított népességrobbanását is beleszámítják. Bizony, ahogy Pokol Béla is felhívta rá a figyelmet, a cigányság generációnként megduplázódik; tegyük hozzá, hogy mi pedig feleződünk. Ha az 1,2-1,3-es mutatóból levonjuk a cigányság népességrobbanását, akkor bizony már átlagosan csak körülbelül egyetlen gyermeke születik manapság egy magyar párnak. Pontos számokat sajnos nem tudunk a titkosítás miatt, mert a KSH hiába nevezte indokoltnak a kezdeményezésemet, hogy a népszámlálásokhoz hasonlóan a születési számok nemzetiségi megoszlását is láthassuk statisztikai szinten, a kormány nem támogatta e kezdeményezésemet, a cigányság népszaporulata tehát titok marad.

Az ismét romló, katasztrofális demográfiai helyzet miatt radikális változás nélkül nemhogy a nyugdíjrendszer, de az egész államháztartás összeroppanása fenyeget. Fenntarthatatlan tehát nemcsak a társadalombiztosítás, hanem az egész államháztartás, az egész költségvetés. Demográfiai szempontból egyrészt az elöregedő társadalom miatt, hogy nem születik elég gyermek, másrészt a cigányság népességrobbanása miatt is, az eltartók és eltartottak arányának durva megváltozása miatt, valamint a Nyugatra kivándorló, aktív korú, dolgozó magyar emberek itthoni adóbefizetési hiánya miatt is válik fenntarthatatlanná ez a költségvetés.

Éppen ezért kellene demográfiai fordulatot elősegítő programpontokat elfogadni, azonban a Mi Hazánk Mozgalom is hiába nyújtott be egy 15 pontos megoldási javaslatcsomagot, egyetlenegy elemét sem támogatja a kormány, pedig az anyaság közérdek, minden gyermek közkincs ‑ is. Megtévesztő kormánypropaganda, hogy hazánk sokat költ családtámogatásokra, ugyanis az Eurostat adatai szerint a GDP százalékában vizsgálva az EU tagállamainak e kiadásait messze átlag alatt költünk erre. A családtámogatások összege a GDP százalékában mérve folyamatosan csökken 2010 óta még a KSH szerint is, az elmúlt 30 évben most a legkisebb. A TÁRKI kimutatása szerint nagyobb szegénységi kockázat nagycsaládosnak lenni, mint nyugdíjasnak, pedig azért az sem kicsi. Kiszámítható, legalább a nyugdíjakhoz hasonlóan inflációkövető családtámogatási rendszerre volna szükség.

(14.40)

És ha már inflációkövetés, akkor beszéljünk a nyugdíjügyi reformjavaslatunk negyedik pontjáról, a svájci indexálásról, erről a vegyes indexálásról, amit önök eltöröltek, ahogy 2010-ben kormányra kerültek, pedig sokkal igazságosabb, és amiatt, hogy ezt eltörölték, sajnos a nyugdíjak egyre inkább elszakadnak a keresetektől. Lehet, hogy úgy-ahogy inflációkövetőek, de a keresetektől elszakadnak, a bérektől elszakadnak. Nézzük csak meg: 2010-ben az átlagnyugdíj még a nettó átlagkereset háromnegyedét, ma már csak 55 százalékát teszi ki, tehát 75 százalékról 55 százalékra esett vissza az átlagnyugdíj a nettó átlagkeresethez viszonyítva.

A svájci indexálás azt jelentené, hogy félig inflációkövető, fele mértékben viszont a nyugdíjemelés nem az inflációt, hanem a bérnövekedést kellene hogy lekövesse. Nem véletlen, hogy amikor az országgyűlési képviselők javadalmazását meghatározták, akkor azt nem inflációkövetővé tették, hanem az átlagbérhez kötötték, minden évben az átlagbér növekedéséhez hasonló tiszteletdíj-növekedés vár az országgyűlési képviselőkre. Ezek után, azt gondolom, az volna a minimum méltányos, hogy legalább fele részben az átlagbérhez igazodjon és fele részben legyen csak inflációkövető ‑ úgy-ahogy ‑ a nyugdíjrendszer. Ez mindenképpen egy stabilabb, kiszámíthatóbb és a bérektől kevésbé leszakadó nyugdíjrendszert jelentene.

Végül, ötödik pontként kell említenem a rendvédelmi dolgozók szolgálati nyugdíjának visszaállítását, amit szintén kezdeményez a Mi Hazánk ebben az ötpontos nyugdíjreformcsomagban, hiszen önök 2012-ben méltatlan helyzetbe hozták a rendvédelmi dolgozókat az addig az életpálya részeként kezelt nyugdíj megvonásával, pedig például a tűzoltóság kivonuló állománya különösen megérdemelné azt. A megalázott volt szolgálati nyugdíjasoknak, akik jelenleg szolgálati járadékosok 15 százalék adóval, vissza kell adni a nyugdíjas státuszukat a Mi Hazánk Mozgalom szerint. Tehát az, hogy lényegében megadóztatták a már megkapott nyugdíjukat egy jogi trükkel ‑ mert lényegében ez folyt ‑, kezdetben 16, ma 15 százalékkal, semmiképp sem elfogadható. Nem elfogadható azért, mert ők ezt a hivatást választották, ilyen feltételekkel, ezt az életpályát tulajdonképpen felrúgták, és egy kardinális jogot, juttatást vontak meg tőlük, másrészt elvi szinten az újabb munkavállalóktól, rendvédelmi dolgozóktól is, azt gondoljuk ‑ különbséget téve persze az irodisták, de, mondjuk, a tűzoltóság kivonuló állománya között is. A rendszernek biztosítania kellene, hogy ha szolgálatellátás közben vagy az eltöltött évek alatt valakinek az egészségügyi állapota úgy változott meg, hogy emiatt kénytelen leszerelni, akkor kapjon ellentételezést, életjáradékot az államtól az addigi szolgálatáért cserébe.

Tisztelt Országgyűlés! Végül még egy szimbolikus téma az előbbi öt ponton túl is: immár titkolja a kormányzat, hányan kapnak kommunista kitüntetések után nyugdíjpótlékokat még manapság is. Megtisztelő volt, hogy 2012-ben Wittner Máriával közösen nyújthattam be azt a nyugdíjtörvény-módosító javaslatot, melyet el is fogadott az Országgyűlés, és ami alapján meg kellett volna vonni a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat, de azóta is szabotálja, sőt már titkosítja is a kormány az adatokat, hiába nyújtottam be kérdést a frissebb adatok iránt. 2012-ben a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól még azt a tájékoztatást kaptam, hogy alanyi vagy özvegyi jogon körülbelül 1200 személy kap évente összesen 200 millió forintot, például Vörös Csillag érdemrend vagy fegyveres harcokban részt vett partizán és még további tizenhétféle hasonló jogcímen. Ugyanis sajnos a megvonást előíró törvény ellenére 90 százalékuk egyébként a mai napig is kapja alanyi vagy özvegyi jogon, aki még él, hiszen a végrehajtásért felelős Navracsics Tibor akkori miniszterként először teljesen szabotálta a törvényt, a határidőig senkitől sem vonták meg a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékot, majd többszöri számonkérésemre a törvénytelenséget a törvény módosításával orvosolta: kitolták a határidőt. Végül a kormány a Szocialista Hazáért érdemrend és hasonló kitüntetések után járó nyugdíjpótlékok 90 százalékáról állapította meg, hogy méltó azokat folyósítani folytatólagosan az állítólagos rendszerváltás után 25 évvel is.

Tisztelt Országgyűlés! Ez tehát az az öt plusz ‑ mondhatjuk ‑ kettő pikáns javaslat, de azok közül is most a napirenden lévő 14. havi nyugdíj kapcsán, kérem, fogadják meg azt a javaslatunkat, hogy inkább karácsonyi pénznek nevezve azt egységes formában, több mint negyedmillió forintos összegben, a hivatalos átlagnyugdíjjal megegyező összegben adjuk oda minden nyugdíjasnak annak érdekében, hogy azt a társadalmi feszültséget egy kicsit orvosoljuk, amit okoz a gyalázatosan alacsony, 2008 óta változatlanul 28 500 forintos minimálnyugdíj, pedig a munka elismerése fontos, és az is, hogy ki mennyit dolgozott. Éppen ezért támogatjuk, hogy differenciáltan történjenek nyugdíjemelések is évről évre. Viszont az nem elfogadható, hogy sokan gyalázatosan kis nyugdíjjal és ilyen értelemben gyalázatosan alacsony pótlással, ha már a svájci indexálással hatalmas, ennél jóval nagyobb összegeket vettek el az évek ‑ lassan most már évtizedek ‑ alatt 2010 óta a nyugdíjasoktól, akkor ezt bizony kompenzálni kell. Mi ezt kívánjuk, hogy egységes összegben, negyedmillió forintnál nagyobb mértékben kapják meg a karácsonyi pénzt.

Kérem tehát, a Mi Hazánk Mozgalom ötpontos nyugdíjreform-javaslatát megfontolni szíveskedjenek, államtitkár úr. Köszönöm a figyelmet. Hazámat szolgálom. (Szórványos taps a Mi Hazánk soraiban.)