Csárdi Antal (független)

CSÁRDI ANTAL (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, először érdemes föltenni azt a gondolatkísérletet, hogy vajon van‑e érdekellentét az energiaügy és a környezetvédelem között. Én azt gondolom, ha ezt egy másodpercig reálisan végiggondoljuk, akkor látjuk, hogy egy kibékíthetetlen érdekellentét van a környezetvédelem és az energiaügy között, és azt gondolom, hogy ennek fényében érdemes gyakorlatilag egyből egy részletet felolvasnom az előttünk fekvő törvényjavaslatból, ami úgy szól: ha a környezeti hatásvizsgálati eljárás, illetve az előzetes vizsgálati eljárás lefolytatása a projekt céljának teljesülését hátrányosan érinti, a kormány kivételes esetben, és amennyiben az európai parlamenti és tanácsi irányelv célkitűzései teljesülnek ‑ a feladat- és hatáskörrel rendelkező miniszter javaslatára ‑ döntésével az eljárás alól egyedi mentesítést adhat.

Mit jelent ez a mondat? Ez azt jelenti, kérem tisztelettel, hogy gyakorlatilag a magyar állam teljesen elengedte a környezetvédelmet, és azt mondja az ipari beruházóknak, hogy tessék jönni, mert van az a pénz, és igenis hajlandóak vagyunk mindent elengedni, minden érdekünket az ipari beruházás céljai alá sorolni. Nem beszélek a levegőbe, mert azt gondolom, hogy mindenki tapasztalhatta, aki ebben az országban él, hogy az elmúlt években a magyar környezetvédelem, jellemzően egyébként a környezetvédelmi hatósági eljárások gyengesége, gyakorlatilag a hatóság ‑ érdekből, pénzért, vagy a Jóisten tudja, miért ‑ ellenálló-képtelensége okán ma az ipar azt csinál, amit akar.

(20.20)

A mai vitában már felmerültek az illegális hulladéklerakások az akkumulátorgyártással összefüggésben. Lehet, hogy az államtitkár úr nem tudja, de akkor mondok néhány településnevet, ami nem egy teljes felsorolás, éppen csak hogy tényleg államtitkár úr emlékezetébe idézzük ezeket az eseteket: Mohora, Abasár, Galgagyörk. Ezeken a helyeken mind-mind akkumulátorgyártásból származó illegális hulladékok voltak lerakva.

Mi történt ekkor, mit csinált a környezetvédelmi hatósági rendszer, a kormányhivatal, tehát az itt ülő kormány intézménye? Semmit. Semmit nem csináltak, ami érdemben megakadályozta volna, javította volna, hogy ez a folyamat megálljon. Mit csinált ehhez képest a katasztrófavédelmi hatóság? Nem fogják kitalálni: semmit. Gyakorlatilag én végigjártam több megyei katasztrófavédelmi hatóságot azzal a tapasztalattal, hogy azon kívül, hogy a tényeket meghamisították és az ipari szennyező céget megpróbálták felmenteni, gyakorlatilag semmi mást nem csináltak.

Azt gondolom, hogy ez a paragrafus, amit az előbb felolvastam, ami úgy szól, hogy ha a projekt céljának a teljesülését hátrányosan érinti, a kormány felmentést adhat a hatásvizsgálati eljárás alól, az azt jelenti, nézzük meg, hogy mivel jár egy ilyen hatásvizsgálati eljárás: pénzzel, pénzbe kerül, és idővel jár. Mije nincs a vállalkozónak jellemzően, vagy mi az, amivel nagyon-nagyon szeretne takarékoskodni? Pénzzel és idővel. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy amennyiben változtatás nélkül elfogadásra kerül ez a törvénytervezet, akkor gyakorlatilag bármelyik ipari szennyezőnek lehet azt mondani, hogy egyedi mentesítést kapnak, hiszen az ipari célok teljesülését hátrányosan érinti. Azért mondom, hogy ez így van, mert ez nem egy ilyen levegőben lógó pesszimizmus, hanem ezek gyakorlati tapasztalatok.

Raisz Anikó államtitkár asszonnyal volt szerencsétlenségem több alkalommal tárgyalni, aki igen, elmondta, és tudom, hogy államtitkár úr rázza a fejét, de államtitkár asszony elmondta, hogy ő nem ért a környezetvédelemhez, és ez meg is látszik. Az az ügy, amiért én ott voltam, a pusztavámi szennyezés ügye, azért illeszkedik ebbe a törvényjavaslatba, mert egyszerre sérti meg a hulladéktörvényt, egyszerre sérti meg a környezetvédelmi törvényt, illetve a 6/2009-es együttes rendeletet, ami a szennyezési mértékekről szól.

Ezt a szennyezést egyébként a kormány egyértelműen támogatta ‑ támogatta, mert a kormányhivatal több sajtóközleményben is elmondta, hogy azok az akkreditált mintavételen alapuló akkreditált vizsgálatok, amelyeket a szennyező céggel közösen végeztünk el, azok szerintük nem hitelesek, mert csak addig hiteles nekik egy vizsgálat, amíg az ő érdekeiket védi. De a helyzet az, hogy az az engedély, amit kiadott egyébként hulladékgazdálkodási tevékenységre az érintett cégnek, ott gyakorlatilag egy olyan egyedi határértéket határozott meg, amit nem határozhatott volna meg, amit nem írhatott volna elő a kormányhivatal. A kormányhivatal ennek ellenére előírta, pedig a rekultivációs engedélyben fehéren-feketén a kormányhivatal aláírásával van rögzítve az, hogy a rekultiváció kezdetekor ott nem volt szennyezés. Majd a rekultiváció közepén kiderült, hogy most már van, mert odahordták.

Államtitkár úr, elnézést kérek, egyetlenegy szavukat sem hiszem el, mert önök az elmúlt években sorozatosan és következetesen elárulták a magyar környezetvédelmet, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az ipari lobbi győztes táncot járhasson a magyar környezetvédelem felett.

Én nagyon nagyra értékelem azokat a szép szavakat, amelyekkel felvezette ezt a törvényjavaslatot a teremtett környezetünkről és a tiszta környezetünkről, ami az Alaptörvényben le van írva, hogy mindenkinek jár, de a helyzet az, hogy ma Magyarországon a legkevésbé pont a környezetvédelmi hatóság és az Energiaügyi Minisztérium az, amely ezt megpróbálja megvédeni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy hosszan-hosszan beszélhetnék arról, hogy hogyan és milyen technikákkal oldja meg a magyar jogrendszer azt, hogy a szennyező cégek itt úgy élhessenek, mint hal a vízben, de azt gondolom, hogy arra kevés lenne az a negyedóra, ami a rendelkezésemre áll. És azt is gondolom, hogy a bíróságnak kell kimondania azt, hogy mind a kormányhivatal, mind a rekultivációt végző cég igenis jogszabálysértő módon járt el. Abban reménykedem, hogy ebből egyértelműen fog látszódni az az összejátszás, amit egyébként tapasztalhattunk a gödi Samsungnál vagy egyébként a pusztavámi szennyezés esetén is.

De azt gondolom, hogy érdemes még egy mondatot arra elpazarolnom, hogy gyakorlatilag teljesen szabadjára engedik a díjakat. Ez két előnyt hordoz az önök számára és két hátrányt a magyar állampolgárok számára. Az ‑ és megint idézni fogom ‑, hogy a miniszter a díjakat rendeletben a tárgyév során is módosíthatja, két dolgot fog eredményezni. Egyrészt egy teljesen kiszámíthatatlan környezetet teremt az itt élőknek, beleértve a gazdasági szereplőket, az állampolgárokat, a családokat és mindenkit, illetve az átláthatóságot nagyon durván nyakon fogja vágni, hiszen már nem kell behozni a parlamentbe egy díjmódosítást, egy koncessziós díj csökkentését adott esetben, hanem gyakorlatilag egy egyszerű miniszteri mondattal csökkenthető a MOL koncessziós díja, emelhető a szemétszállítási díj. Azt gondolom, hogy ez az egyetlenegy paragrafus, ugyanúgy, ahogy az előző, mindent elmond az önök viszonyáról a magyar környezetvédelemmel kapcsolatban. Az, amit önök eddig csináltak az elmúlt 15 év alatt, talán most már 16 lassan, és amit a jövőben szándékoznak csinálni, szégyenteljes, és azt gondolom, hogy nagyon nehéz ezen kívül bármit hozzátenni. Köszönöm szépen.