Dr. Komáromi Zoltán (DK)

DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tizenöt éve, hogy az Orbán-kormány megszüntette az Egészségügyi Minisztériumot, azóta folyamatosan zuhan a szakadékba az egészségügy. A legjobban az ellátáshoz való hozzáférés sérült. A felelős államtitkár az egészségügy rendbetétele helyett most is inkább a Harcosok Klubjában küzd a ’26-os pápai képviselő-jelöltségért.

A legnagyobb bajban a háziorvosi ellátás van. 2006-ban a háziorvosi praxisokból nem egészen 2,5 százalék volt a betöltetlen ‑ ma 16 százalék. Akkoriban 160 ezer ember élt olyan körzetben, ahol nem volt állandó háziorvos ‑ ma közel 1 millió 400 ezer. A falvakban a legdrámaibb a helyzet. Közel 600 ezer ember él abban a 402 falusi körzetben, ahol hetente egy-két alkalommal látnak helyettesítő orvost.

De ugyanilyen súlyos a házi gyerekorvosi ellátás rohamos visszaesése is: húsz év hússzorosára nőtt a hiány, a praxisok 18 százaléka betöltetlen. Többen hagyják el a praxisukat, mint ahányan jelentkeznek erre a feladatra.

Bár a legaggasztóbb adatok Borsod, Nógrád, Békés és Fejér megyéből érkeznek, mégis mellbevágó, hogy már Budapest belső kerületeiben is megoldhatatlan feladatnak tűnik a háziorvosi körzetek betöltése. 2006-ban mindössze három be nem töltött praxis volt Budapesten, ma ez a szám 123-ra nőtt, de ezzel párhuzamosan 62 körzetet megszüntettek, összevontak a kerületi önkormányzatok.

Az elöregedésről már nem is beszélek. Sokan akár 65-66 éves korukban nyugdíjba mennek, de volt olyan kolléga, aki a múlt hónapban 89 éves korában tette ezt. 32-en magát a háziorvosi szakmát hagyták ott idén, jelenleg valamelyik kórházban, rendelőintézetben vagy magánszolgáltatónál dolgoznak.

Nem segítik a háziorvoslás helyzetét a miniszter úr, illetve az államtitkár úr nyilatkozatai sem, akik havi rendszerességgel finanszírozási ügyeskedőkről, csalókról beszélnek, nem is szólva arról a sértő államtitkári kijelentésről, hogy háziorvosnak az megy, akik más klinikai szakmára alkalmatlan.

Jó lenne visszaállítani a háziorvosi szakma presztízsét, de csak állóháború zajlik. A fiatal kollégák a jelenlegi bérezés mellett egyre kevesebben fognak körzetet vállalni, az idősek pedig a sok értelmetlen és felesleges intézkedés és adminisztrációs kötelem miatt szállnak ki a rendszerből, és nem tudják kinek átadni évtizedes tapasztalataikat, mert nincs utánpótlás.

Kérdezem államtitkár urat: mikor szedik már össze magukat, van‑e valamilyen hathatós elképzelésük, hogy mikor, miképpen akarják rendbe tenni a háziorvoslást? Már ha egyáltalán képesek rá vagy szándékuk van erre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)