Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Érezhető, hogy az LMP-n már nincs rajta a következő választáson való indulás terhe, így sokkal tárgyilagosabban és talán szakmai alapon is lehet párbeszédet folytatni és a lényegről beszélni, amire ön is utalt, tisztelt képviselő úr, hogy itt gyerekekről beszélünk, és a legfőbb szempont az, hogy mi a gyerekek érdeke. Ön is utalt rá, hogy azt örököltük a korábbi időszakokból, hogy a városok szélén óriási nagy megaintézmények voltak: rengeteg gyerek, sok dolgozó, óriási épület, gyerekek összezárva. Mi azt az irányt választottuk, hogy ettől térjünk el, mert nem ez a gyerekek számára a legjobb megoldás. Más a gyerekek érdeke.

A gyerekek egyik érdeke, amire ön is utalt, a kitagolás, a kisebb közösségek, a lakásotthonok, ahol 10-15 gyerek él, ott van velük éjjel-nappal két-két dolgozó, akik tényleg valamelyest családias körülmények között tudják ezeknek a gyerekeknek a nevelését, fejlődését elősegíteni. Nyilván még jobb, ha valóban családias körülmények között, nevelőszülőknél vannak, ahol egy, kettő, három, négy gyermek van, tehát jóval kisebb számban vannak ott, és adott esetben akár az adott család vér szerinti gyerekei is ott vannak és a nevelőszülőként nevelt gyerekek.

Ezért tűztük ki célul, hogy amennyi gyerek csak lehet, családias körülmények között legyen, nevelőszülőknél legyen, ne nagy intézményekben legyen, mert azt látjuk, ahhoz, hogy tényleg mindent megkapjon fiatal korában ‑ törődést, figyelmet, szeretetet ‑, ahhoz ezek sokkal közelebb állnak. Nem tudják pótolni a családot. A család a legjobb mindenképpen, minden szempontból: a fizikai fejlődés szempontjából, az érzelmi fejlődés szempontjából, az értelmi fejlődés szempontjából, a társadalmi együttélés szabályainak megtartása szempontjából. Minden szempontból nyilván a család a legjobb, ezért minden legyen minél közelebb a családias légkörhöz, ahhoz a viszonyrendszerhez, amiben lett volna részük a családban, ha a vér szerinti szüleik föl tudják őket nevelni.

Ezért fontos, hogy ma már a gyerekek 70 százaléka ‑ 23 ezer gyerekről beszélünk ‑ nevelőszülőknél van, és azért döntött a kormány a korábbi kormányzathoz képest vaskos emelések után egy újabb duplázásról, hogy még inkább nevelőszülőknél tudjanak lenni ezek a gyerekek, hogy gyermekenként az alapdíj nem a minimálbér 30, hanem 60 százaléka, hogy a második, a harmadik gyerek után is ugyanakkora mértékű alapdíj jár, hogy a speciális igényű gyerekeknél a többletdíjat is megduplázta a kormány, hogy a nevelőszülőknél így már tényleg egy sok százezer forintos díjról beszélhetünk majd. Bízunk benne, hogy ez még többeknek biztosít alapot ahhoz, hogy nevelőszülőként ők a családjukba fogadjanak ilyen gyerekeket, gondoskodjanak róluk, és hogy ez az arány még tovább javuljon.

Nyilván vannak olyan gyerekek, akiknek nagyon speciális igényeik vannak, mert valamilyen olyan fogyatékkal élnek ‑ akár szellemi, akár testi fogyatékkal ‑, ami miatt speciális gondoskodásra szorulnak, de az volt a célunk, és igencsak öles léptekkel haladtunk ebbe az irányba, hogy rajtuk kívül szinte mindenki családias körülmények között legyen. És itt is nyilván a fogyatékosság fokában azért van különbség, vannak enyhébb fokozatok, akik közösen élnek egy lakásotthonban; én is jártam náluk, tényleg családias körülmények között tudnak élni. Ez csak úgy valósulhatott meg, hogy jóval több forrást fordítottunk gyerekvédelemre, mert ezek szép célok, de ha nincs mögöttük pénz, nem fog megvalósulni. Ezért hétszereztük meg a gyermekvédelmi forrásokat 18 milliárdról 129 milliárd forintra.

Amire ön is utalt, tisztelt képviselő úr, hogy a családból való kiemelés csak a legeslegvégső, és anyagi okokból nem történhet meg. Van egy fokozatosság ebben, hogy hogyan ismeri föl a helyi szociális gyermekvédelmi rendszer, hogy itt valamit segíteni kell, hogyan járnak oda segíteni, hogyan nyújtanak egyre intenzívebb segítséget. És ez az elsődleges célunk, hogy ott, a családban tudjunk segíteni, mert ahogy mondtam, a családban van a gyerek a legjobb helyen, ezért segítünk ott, és csak a legvégső esetben emeljük ki a gyereket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)