Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és gyermekvédelmi rendszer helyzetéről érdemes higgadtan és szakmai alapokon beszélni. Olyan problémákról van szó, amelyekre a szakemberek régóta felhívták már a figyelmet, és sok olyan kérdésről beszélünk, amelyeket kormányzati ciklusok óta látunk és tapasztalunk. Itt vannak velünk ezek a problémák, egymásra halmozódnak, és mára súlyosabbá váltak. A mindenkori kormányok felelőssége lenne a rendszerszintű anomáliák megszüntetése, a rendszer fejlesztése, a szolgáltatások minőségének javítása, az innovációk támogatása, mindez a leginkább kiszolgáltatott gyermekek és a nehéz sorsú családok védelme érdekében.

Ha szakmai alapokon közelítünk, a következő helyzetképpel találkozunk: rögtön az első probléma a prevenció hiánya, amely az alapellátás gyengeségeivel függ össze. A gyermekjóléti alapszolgáltatások intézményei leterheltek, kapacitáshiányosak. Ennek oka főleg a szociális dolgozók elégtelen bérhelyzete. Az ő fizetésük a magyarországi átlagfizetés kétharmadát sem éri el.

Hiányosság, hogy a rendszerbe bekerülő gyermekek és családok sokszor nincsenek tisztában a jogaikkal. Súlyos probléma és törvénytelenség, hogy bár tilos lenne, mégis elő-előfordulhat a mai napig, hogy pusztán szociális okból vagy büntetésből emelnek ki gyermeket a családjából, ahelyett, hogy a család szociális helyzetét javítaná, esetleges működési zavarait korrigálná, orvosolná a rendszer.

A gyermekek ellen elkövetett bántalmazásoknak sokféle formája lehet, és mindent meg kell tenni ennek megelőzésére azzal is, hogy szakmai alapokon beszélünk a kérdésről, független vizsgálatokkal feltárjuk ennek lehetséges kiterjedési körét, kockázatait. Nem megkérdőjelezve, hogy ezekre szükség van ‑ a kormány által bevezetett alkalmassági vizsgálatokra és ellenőrzésekre gondolok ‑, de ezek módszertana sokféle vitára adhat okot, illetve nem terjednek ki az intézmények összes munkavállalójára.

A zárt intézmények kitagolását elkezdte a kormány, ez igaz, de mindmáig adós maradt a folyamat transzparens áttekintésével. Mennyire működik hatékonyan a nevelőszülői hálózat például? Általános probléma az adathiány. Az ellátásra vonatkozó szakmai és költségvetési részletes adatok nem elérhetőek. További kihívás, hogy a meglévő európai gyermekbiztonsági útmutatókat és szabályzatokat nem teljeskörűen vette át a magyar rendszer, vagy amit be is vezetnek, ott ezt nem előzi meg megfelelő felkészítés. Ugyanez igaz a jelzőrendszeri szigorításokra is.

Ezek után a következő kérdéseket szeretném feltenni: milyen változtatásokat tervez a kormány ezen problémák orvoslására? Mikor és milyen körben vonják be a szakembereket a reformfolyamatokba? Tudjuk azt, hogy a szabályozás önmagában nem elég, milyen költségvetési forrásemelés várható a szektorban, különös tekintettel a béremelésre. Várom a kormány válaszát. Köszönöm.