Dr. Csibi Krisztina (Fidesz)

DR. CSIBI KRISZTINA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1725. október 16-án, a Simontornyán tartott tisztújító közgyűlésen a vidék birtokosai Tolna vármegye harmadik járásának felállításáról határoztak. Ezen a napon az addig meglévő két, észak-déli irányban hosszan elnyúló simontornyai és dunaföldvári járásból leválasztva jött létre a megye déli részén a völgységi járás, melyet ma Bonyhádi járásként ismerünk. Engedjék meg, hogy az esemény majdnem napra pontosan 300. évfordulója alkalmával megemlékezzek szűkebb szülőföldem nem is olyan távoli múltjáról, különös tekintettel a második világháború végéig a Völgység népességének túlnyomó többségét adó német ajkú lakosság betelepítésének ugyancsak 300 éves történetére.

A 150 éves török uralom végén a Völgység településeinek jelentős része elnéptelenedett. Az 1700-as évek elején a korábbi magyar népesség fokozatosan visszatért, később Észak-Magyarországról is érkeztek betelepülők. A szerbek kisebb csoportjai már a török uralom idején idemenekültek a Balkánról. A magyar és a szerb népesség azonban nem volt elegendő a települések újranépesítéséhez, ekkor telepítették be a vidék birtokosai a németeket.

A német telepítés Tolna vármegyében Tevelen kezdődött 1712-ben, majd az egyes falvak benépesítése évtizedeken át tartott. A magyarországi német ajkúak előbb Kovácsi, Kisdorog, Zomba, Apar és Hant községekbe érkeztek. A későbbi betelepülők különböző német tartományokból jöttek, hovatovább Kakasd, Lengyel, Závod, Nagymányok és Cikó is benépesült.

A betelepítés során az egyazon vallásúak tömörítését fontos szempontnak tekintették, egyetlen német református falu volt, Mórágy. Az evangélikus német települések ‑ Bátaapáti, Felsőnána, Hidas, Izmény, Kalaznó, Kéty, Kismányok, Kistormás, Majos, Murga, Múcsfa, Varsád ‑ főként az 1720-as évek elején alakultak ki.

A Völgységben két helyen maradt meg csekély számban a magyar lakosság: Györében és Váralján. Később ide is evangélikus németek érkeztek. Bonyhádra túlnyomórészt katolikus németek érkeztek Frankföldről, később a délnémet területekről, sőt, Elzász-Lotaringiából és Ausztriából is érkeztek telepesek a városba.

Amint említettem, a török hódoltság után újratelepülő Tolna vármegyében kezdetben két járás volt, a simontornyai és a dunaföldvári, ebből választották le 1725-ben a Völgységi-patak vízgyűjtő területét lefedő völgységi járást, melynek székhelye az akkor még jelentős településnek nem számító Bonyhád lett.

A járás egyik különlegessége tehát a német nemzetiség túlsúlya volt, a létszámuk a XIX. század derekán meghaladta az összlakosság 85 százalékát is. Ezzel függ össze a térség szakrális emlékekben való rendkívüli gazdagsága, ami ‑ párosulva a dombvidék előnyös adottságaival ‑ a Völgységet Tolna vármegye és az egész Dunántúl egyik legvonzóbb kistájává teszi.

A völgységi járás 1725. október 16-án 23 településsel jött létre. Az évek folyamán végbemenő változások, az 1950-es járásrendezés, a járások 1983-as megszüntetése, majd 2013-as újrabevezetése után az új elnevezésű Bonyhádi járást ma 25 település, két város ‑ Bonyhád, Nagymányok ‑ és 23 község alkotja.

Összességében elmondható, hogy a 300 éve létrejött járás minden települése túlnyomórészt német volt, a mai járás települései is német gyökerűek. Magyarországon a második világháborúig csak a Völgységben élt egy tömbben a németség, és az egész országban itt, Baranya keleti és Tolna nyugati részén található a legtöbb evangélikus német település.

2026-ban emlékezünk meg a németek kitelepítésének 80. évfordulójáról, reményeink szerint pedig a közeljövőben a tervezett völgységi tanösvény is létrejön. A 300 éves völgységi járás szeretettel hívja és várja önöket is. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.