Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy a vitanap abból a szempontból volt eredményes, hogy teljesen világossá vált, hogy mi az, amiről önök nem hajlandóak beszélni. Nem hajlandóak beszélni a gyermekvédelem valódi helyzetéről, nem hajlandóak beszélni a problémáról, és nem hajlandóak beszélni arról, hogy hogyan akarják megoldani azokat a gondokat, amelyek a gyermekvédelem mindennapjait jellemzik. És ez baj.

Én szeretném megköszönni azoknak az ellenzéki képviselőtársaimnak, akik sorra hozták föl azokat a gondokat, amelyeket meg kellene oldani, és szerintem ez nem kizárólag ellenzéki-kormánypárti szembenállást mutat. Én azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselőknek is feladata lenne az, hogy próbáljanak azonosítani problémákat, nehézségeket, és ráadásul nekik sokkal nagyobb lehetőségük is lenne arra, hogy megoldásokat találjanak.

De ebből nagyon keveset láttunk ma. Az a helyzet, hogy a kormánypárti képviselők lényegében két dologgal voltak hajlandóak foglalkozni. Egyrészt azzal, hogy elmondják az ellenzékről alkotott negatív véleményüket ‑ ami nem okozott különösebb meglepetést, de nem is segít a gyermekvédelem helyzetén ‑, másrészt pedig, hogy elmondják azt, hogy minden tökéletes a gyermekvédelemben és minden nagyszerű.

Én már hálás vagyok azoknak, akik legalább erről beszéltek, legalább az üres sikerpropagandát nyomták, én sosem gondoltam volna, de a vita nagy részében kormányoldalról Fülöp államtitkár úr volt a vitának a csúcspontja, aki legalább gyermekvédelmi kérdésekről is beszélt. Itt a vita végén néhány képviselőtársunk valóban beszélt gyermekvédelmi ügyekről, még akkor is, ha ezeknek nem sok köze van a megoldandó problémákhoz. De ezek jó hírek, és persze jó hír az is, ha valóban lesz béremelés. Én remélem, hogy államtitkár úr majd kihasználja a zárszó lehetőségét arra, hogy válaszoljon arra a kérdésre, amit itt körülbelül tizenhétszer tettünk fel ebben a vitában, hogy pontosan mikor és mekkora béremelést kapnak a gyermekvédelemben dolgozók.

Király Nóra képviselőtársam is nagyon szépen beszélt az áldozatsegítésről, ami egyébként egy fontos dolog. Arról, hogy mennyire működik jól, erről már megoszlanak a vélemények, de az a helyzet, hogy azért tőle mint a Gyermekvédelmi Polgári Kör vezetőjétől egy kicsit többet vártunk volna. Például azt, hogy elmondja a véleményét: mi az álláspontja Nagy Feró, szintén Digitális Polgári Kör-tagról, mit gondol róla? Egyetért vele, nem ért vele egyet?

(19.40)

Mi az álláspontja erről a kérdésről? Szerintem ezt jó lett volna, és fontos lett volna meghallgatni, de erről nem akaródzott neki valamiért beszélni. De még egyszer mondom, ezek voltak azok a hozzászólások, amelyek ‑ különösen, ha akkor hangzottak volna el, amikor érdemi vitát lehet folytatni ‑ kiindulópontjai lehettek volna egy szakmai beszélgetésnek. Sajnos azonban az önök hozzászólásainak nagy része nem erről szólt, hanem 147 217-szer elmondták azt, hogy nincs Szőlő utcai ügy, meg Szőlő utcai álügy van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt hivatkozott több képviselőtársam a Legfőbb Ügyészség közleményére. Tudják, arra, amelyik arról szól, hogy a Legfőbb Ügyészség egy hónapos nyomozással megállapította, hogy igaza volt Tuzson Bencének, és nincs is politikus érintett a Szőlő utcai ügyben. Nyilván rendkívül hiteles az, amikor a kormány először bejelenti, hogy mi egy nyomozás eredménye, egy hónapot nyomoz az ügyészség, majd megállapítja, hogy hát, tényleg, a legendásan híres magyar ügyészség, amit Polt Péter volt helyettese vezet, bizonyára egy független nyomozást folytatott le.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Érdekes, mi a közleményben csak azt láttuk róla, hogy folyamatosan megfélemlítették a tanúkat, folyamatosan fenyegettek mindenkit, és folyamatosan igyekeztek elhallgattatni mindenkit, akinek információja lehet.

Na de visszatérve a lényegre, ennek a közleménynek az a címe, hogy Szőlő utcai ügyben. Nézze meg, államtitkár úr, az elejét, a Legfőbb Ügyészség közleménye a Szőlő utcai ügyben, vagy valami ilyesmi, az úgynevezett Szőlő utcai ügyben. Hát, akkor ezek szerint mégiscsak van Szőlő utcai ügy!

Egyébként a Legfőbb Ügyészség közleményéből is kiderül, hogy nyomoznak a Szőlő utcai ügyben. Kiderült a Belügyminisztérium nekem írott válaszából ‑ államtitkár úr írta alá az Igazságügyi Minisztérium nevében, mert az Igazságügyi Minisztérium még egy írásbeli kérdésre sem mert válaszolni egyedül, a Belügyminisztériumra bízta ‑, abban a válaszban azt mondják, hogy három nyomozás zajlik a Szőlő utcában. Az egyik az, amiről a kormány korábban beszélt. A másik ügy egy ott lévő gyerek bejelentése alapján indult, aki kiskorú, és akit állítólag szexuálisan bántalmazott az igazgató. A harmadik pedig egy 2019 óta zajló ügy szexuális erőszak ügyében.

Nincsen Szőlő utcai ügy? Szőlő utcai álügy van? Önök képesek ezt mondani? Hát, amíg a valóság elfogadásának erre a minimumára sem jutnak el, és az igazságnak erre a minimumára sem jutnak el, hogy egy önök által is számos válaszban elismert ügyet megpróbálnak letagadni, addig nagyon nehéz változtatni és javítani a helyzeten.

Márpedig a helyzeten változtatni és javítani kell, ez nem lehet kérdés. Azok az ügyek, amelyeket fölsoroltunk, mind arról szóltak, hogy érdemi változás kell a gyermekvédelem ügyében, hogy tarthatatlan a helyzet. Az évente több súlyos eset, ami kikerül a sajtóba, és az évi ezer eset, amelyekben bejelentés érkezik, nem egy tartható állapotot jelez.

Szerintem el lehet arról beszélgetni, hogy ha például olyan zseniálisak azok a jogszabályok, amelyeket önök hoztak, akkor miért van ennyi eset, és mi történik a gyermekvédelemben. Könnyen lehet, hogy nem a jogszabályok rosszak, hanem a végrehajtás rossz, meg az irányítás rossz. Biztosan igaz, hogy a pénz kevés, de ezek azok a kérdések, amelyekről ma lehetett volna beszélni, de önök nem voltak hajlandóak erről beszélni.

Önök ma két dologról voltak hajlandóak beszélni, arról, hogy minden rendben van, és minden tökéletes. A másik pedig, amiről hajlandóak voltak beszélni, hogy az ellenzék milyen bűnöket és hibákat követett el, már önök szerint.

Az a helyzet, hogy önmagában ez sem lenne mentség, de elevenítsünk fel legalább két esetet, mert ugye, ez a „nem szavazták meg” a mantrájuk, ezt képesek mondani. Mi is volt ez a két eset? Az egyik eset az volt, amikor 2021-ben beterjesztettek egy módosítást. Itt a vitában Vadai Ágnes képviselő asszony konkrétan elmondta, hogy ezt a módosítást, bár nem tartjuk elégségesnek, de jó irányba tett lépésnek tartjuk, támogatni tudjuk.

Mi történt ezután? Ezek után önök a Törvényalkotási Bizottságban abszolút házszabály-, sőt mi több, alaptörvény-ellenesen totál felülírták az egész eredeti módosítást, és beleírták a teljes LMBTQ-ellenes maszlagot. Azért, mert ezzel akartak választást nyerni, mert ez kellett maguknak politikai propagandára.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy mondhatja erre Rétvári államtitkár úr, hogy attól még megszavazhattuk volna, de mi nem adjuk a nevünket ahhoz, hogy önök egyrészt megszegjék az alapvető parlamenti szabályokat, és ahhoz sem, hogy embereket bélyegezzenek meg, különböztessenek meg és diszkrimináljanak.

Az meg, hogy a gyermekvédelemben ez mennyit számított, azért szeretném megkérdezni önöktől, hogy a könyvfóliázás ‑ mert ugye, ez az a történet ‑ hány gyereket mentett meg a pedofiloktól, akiket önök neveztek ki a gyermekvédelmi intézmények élére. (Varga Ferenc tapsol.)

Hasonló a helyzet a 2024-es módosítással is. Azt mondja Bánki Erik képviselőtársam, hogy miért nem adtunk be módosítókat. Elárulom: beadtunk, 11 darab módosító indítványt adtunk be, amelyekben többek közt a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek szigorúbb átvizsgálását és felelősségét, a politikusok szigorúbb felelősségét, és még folytathatnám tovább, az áldozatsegítés rendszerének erősítését a gyermekvédelmi intézményrendszerben javasoltuk. Ezeket önök kivétel nélkül elutasították. Amit ki lehetett kérni, itt a parlamentben is, ön is nemet nyomott rá, képviselőtársam. Ezek után tartózkodtunk a javaslatnál (Dr. Répássy Róbert: Magyarázkodás! Ez csak magyarázkodás!), hiszen egyébként... (Gy. Németh Erzsébet: Nem! Nem!)

Sajnálom, hogy államtitkár úr sem ismeri sok év parlamenti gyakorlat után a parlamenti munka részleteit (Rétvári Bence: Szerintem sejt egyet s mást!), de ez bizony így működik. (Zsigó Róbert: Magyarázkodás!) Ha kompromisszumot akarnak kötni, akkor kössenek kompromisszumot! A magyarázkodás az, hogy önök folyamatosan elutasítják a mi javaslatainkat.

Önök felrónak nekünk három vagy négy javaslatot. Tudják, hány gyermekvédelmi javaslatunkat szavazták le itt, a parlamentben? Ön is, államtitkár úr, ön is, államtitkár úr, meg önök is 2011 óta? Ötvenhármat! 53 olyan DK-s javaslat volt, amit önök leszavaztak, vagy amit be se engedtek a parlament elé, és gyermekvédelmi tárgyú volt.

Akkor mi a helyzet, képviselő úr, államtitkár úr? Akkor valóban mi vagyunk azok, akik nem akarnak gyermekvédelmet? (Zsigó Róbert: Megszavaztad, vagy nem?) Ugyan már! Önök azok, akik ebben az ügyben is a konfliktust és a politikai hasznot keresik, akiket kizárólag a politikai propagandaszempontok érdekelnek, és nem az, hogy közösen jobb megoldásokat találjunk! (Taps a DK soraiban. ‑ Zsigó Róbert: Bravó! Ne magyarázkodj!)

Végül, képviselőtársaim, beszéljünk egypár szót a gyermekvédelemben dolgozók helyzetéről is! Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy önök azt mondják, hogy mi teszünk rosszat a gyermekvédelemben dolgozóknak. Ez nem így van. A gyermekvédelemben dolgozó tisztességes szakemberek alapvető érdeke lenne az, hogy legyen egy átlátható vizsgálat, hogy kiderüljön az, hogy kik azok, akik egyébként a gyermekvédelmi intézményrendszer egészét szégyenbe hozzák.

Nagyon könnyű megmondani, hogy kik azok. Önök is bizonyára olvasták, hogy mit mondanak a gyermekvédelmi szakemberek Juhász Péter Pálról. Azt, hogy jelezték azt, hogy probléma van sok helyen, sokszor, sokan, de Juhász Péter Pál ezek szerint a gyermekvédelmi szakemberek szerint érinthetetlen volt politikai okok miatt, önök miatt. (Rétvári Bence: Miért nem jelentették fel? Bűnpártoló! Nem jelentették fel!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az a helyzet, hogy ennek kell véget vetni, ezt kell kivizsgálni. A gyermekvédelmi szakmában lévőket meg kell szabadítani attól, hogy a Fidesz által oda kinevezett emberek szabadon garázdálkodhassanak, ellenőrzés nélkül. Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim (Rétvári Bence: Börtönben ülnek!), éppen azért, mert a gyermekvédelemben lévő gyerekek és a tisztességesen dolgozó gyermekvédelmi szakemberek, a nagy többség megérdemlik azt, hogy ne politikai alapon nevezzék ki a vezetőiket, megérdemlik azt, hogy ne legyenek érinthetetlenek, akiket a politikai kapcsolataik megvédenek, megérdemlik azt, hogy a Szőlő utcai ügyben és a többi ügyben kiderüljön az igazság, és a bűnösök megbűnhődjenek, éppen azért, hogy az ártatlanokra ne vetődjön árnyék.

Mi ezért javasoltuk ezt a vitanapot, és nagyon sajnálom, hogy önök ebben semmilyen mértékig nem voltak partnerek. Köszönöm. (Varju László: Igazságot a gyerekeknek! ‑ Taps a DK soraiban.)