Kunhalmi Ágnes (MSZP)

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Teljes mértékben megértem azt és teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a gyermekvédelemnek, mint minden országban, így Magyarországon is a gyermekekről kellene szólnia és nem a politikai visszaélésekről vagy kiszivárgott botrányokról. Csakhogy ezt nem lehet így megoldani. Értem a miniszterelnök úr legutóbbi válaszát, megpróbálta ezt szétszálazni, de ezt nem lehet. Ugyanis a rendszerben kitüremkedő és napvilágra jövő visszaélések, abúzusok, problémák nagyon súlyos rendszertünetet mutatnak. Ezért ezek elválaszthatatlan dolgok, hiába is vádaskodnak azzal, hogy az ellenzék nem a gyerekekkel foglalkozik. Erre ez a válaszom.

Kettő. A gyermekvédelmi dolgozóktól itt igyekezett mindenki bocsánatot kérni, és igyekezett őket megvédeni. (Nacsa Lőrinc: Megköszönni a munkáját! ‑ Hollik István: Megköszönni…) És megköszönni. Régi trükkje önöknek, hogy ha a pedagógusbéreket alacsonynak tartjuk, akkor én szidom a pedagógusokat. Megszoktuk. (Zsigó Róbert: Miért szidod a pedagógusokat?) Ez is egy régi fideszes trükk, hagyjuk is.

Önök közül valaki itt mondta, képviselőtársam már nincs a teremben, hogy az ő családtagjai is a gyermekvédelemben dolgoznak, és nyilvánvalóan többeknek is. Nem biztos, hogy önökkel mindig, minden tekintetben őszinték ezek a gyermekvédelmi dolgozók (Nacsa Lőrinc: Milyen családban élsz?), hiszen a bérük nekik is nagyon alacsony.

És én tudom, hogy a nemzeti együttműködés rendszere egy tökéletes rendszer (Nacsa Lőrinc: Senki nem mondta!), ezért nem lehet elismerni azt, hogy ebben a rendszerben hibák vannak. Hát, innen jön a probléma! Az egyik probléma például az, hogy 2009-ben GDP-arányosan a gyermekvédelemmel kapcsolatos kiadások Magyarországon 2,9 százalék volt, 2023-ban, már az önök kormányzása alatt, GDP-arányosan 1,7. (Gy. Németh Erzsébet: Jaj, jaj, jaj! Hogy van ez, Lőrinc?) Hol a különbség? (Gy. Németh Erzsébet: Mi erre a válasz? ‑ Kálmán Olga: Semmi!) Ez Rétvári úrnak egyébként a válaszom, mert még őt tartom az egyetlen olyan politikusnak (Gy. Németh Erzsébet: Jaj! Mi erre a válasz?), aki igyekszik észérveket is mondani, nem csak rágalmazni. De akkor, államtitkár úr, ez a válaszom rá, hogy rendkívül sok pénzt vontak ki a rendszerből, persze, hogy pótolni kell. A pártelnökünk megkérdezte, hogy a jogvédelemmel foglalkozókat miért harmadolták le. Hát persze, mert kellett a pénz. Ha elvonják a pénzt, azt valahol meg kell spórolni.

Három. A KSH újrakorrigált adatsora bizony megmutatta, hogy duplájára nőtt Magyarországon a gyermekszegénység. (Közbeszólások a DK soraiból: Így van! ‑ Ezzel nem büszkélkedtek!) Hát, ez persze, hogy érinti ezt a rendszert. És persze, hogy erre önök nem büszkék, és megpróbálják csak rágalmakkal vádolni az ellenzéket. Tehát a pénzkivonás és a KSH újrakorrigált adatai egyértelműen bizonyítják szintén újfent az összes ellenzéki politikustársam, aki itt van a parlamentben, annak is az igazát és aki a parlamenten kívül van, annak is az igazát.

És bizony nagyon sajnálom, hogy Magyarországon 15 év kétharmados kormányzás után influenszereknek kellett felhívni a figyelmet, a parlamenti ellenzéknek kellett felhívni a figyelmet, a parlamenten kívüli ellenzéknek kellett felhívni a figyelmet, nagyon neves szakembereknek, akik kongatják a vészharangot, kellett felhívni a figyelmet, és ilyen ócska, nagyon-nagyon szívszorító botrányoknak kell napvilágra kerülnie ahhoz, hogy ma a miniszterelnök elismerje, hogy 1500 forint nem elég a gyerekek étkeztetésére; hogy a miniszterelnök elismerje ebben az országban 15 év kétharmados kormányzás után, hogy igenis kell béremelés.

Nagyon nagy a baj. A cél az lenne, hogy a nagy állami intézmények helyett az örökbefogadást és a nevelőszülői rendszert megerősítsük. Ma a legnagyobb probléma az, és itt felhívom a figyelmet, mert ez a valóság, hogy bántalmazók és tisztességes szakemberek a rendszerben, akik a szívüket-lelküket kiteszik, együtt vannak! És az a baj, hogy több ezren hagyták el a pályát, és akik szívvel-lélekkel, magas hivatástudattal ‑ akikkel egyetértenek, csak azokkal beszélnek ‑ bent vannak a rendszerben, elhagyják a pályát, mert alacsony a bér, mert túlterheltek, mert szellemileg, lelkileg kimerültek, mert egy családsegítőre nem 10-11 család jut, hanem 50, 60, 70 meg 100! Nem lehet ellátni ezen körülmények között ezt a feladatot. És kik maradnak benne? Na, kik maradnak benne? Kik fogják megúszni az átvilágítást? A ragadozók. (Nacsa Lőrinc: Ragadozók maradnak csak benne? Hoppá! Az kemény!) A ragadozók, azok, akikre hiába hoznak önök nagyon kemény törvényeket, önmagában ettől még ez nem fog megoldódni.

És az a baj, hogy itt több képviselőtársam, illetve önök mondták azt, hogy korábban nem tudtuk ezt, bizottsági ülésen is elhangzott ‑ de most már tudják! Tehát önök, azt kell feltételeznem, ha tisztában vannak ezekkel a problémákkal, márpedig tudom, hogy tisztában vannak vele, akkor hathatósan meg kellene oldani. Több pénz és több szakértelem! Nem politikai szemüvegen keresztül lehet megoldani a magyar gyermekvédelem rendszerét, hanem a szakértőket hívják be, akik ezen a területen dolgoznak, ők meg tudják mondani azt, hogy nem látványpékség kell, ami kielégíti a szavazóbázist, hanem valódi olyan intézkedések kellenek, amelyektől nem lesznek túlterheltek a rendszerben dolgozók, akik ha jeleznek, akkor valóban egy idő után megoldódik az a szakmai probléma, mert szakmai szinten van kezelve. Ez a baj egy ilyen autoriter politikai rendszerrel, amit önök felépítettek, hogy ha bárki a rendszerben jelez, az automatikusan a politikai rendszerük építményének a megkérdőjelezéséhez vezet, legyen az az egészségügy, legyen az az oktatás, legyen az a gyermekvédelem.

És ha már e három területet említettem: ezen rendszereket szakmailag nagyon keményen össze kellene hangolni, szakmai alapon nem lehet különválasztani őket. A gyermekvédelmi rendszert nem lehet elválasztani a gyermekszegénységtől, az oktatási rendszerben dúló diszfunkcionális problémáktól és természetesen a gyermekegészségtől és nagyon sok mástól sem.

Tehát azt kérem önöktől, hogy hallgassák meg a magyar ellátórendszerrel, gyermekvédelemmel foglalkozó szakértőket, ne csak azokat, akik ideológiailag kedvesek önöknek, hanem mindenkit, ahogy mi is mindig meghallgatunk mindenkit. Kérem önöket, szakmai alapon tegyenek jót a rendszerrel. Egyébként, csak mondom, hátha így áttöröm a falat: népesedéspolitikailag is nagyon meghatározó lenne, ami egy nagyon fontos, össznemzeti ügyünk, hogy a magyar gyermekvédelemben változások történjenek, együtt az egészségügyben, az oktatásban, a gyermekszegénységben. És ne politikai látványpékséggel próbálják orvosolni azokat a valódi problémákat, amelyekről tudom, hogy önök is tudnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)