Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha a kormány képviselőit hallgatja itt az ember, akkor azt gondolhatnánk, hogy nincs is szükség erre a vitanapra. De igen, iszonyatosan nagy szükség van rá, mert a magyar gyermekvédelem súlyos válságban van. Ez az önök 15 éves kormányzásának az eredménye.

Kórházban hagyott újszülöttek, kiégett nevelőszülők, magukra hagyott védőnők ‑ ez az önök központosított rendszerének a mérlege. Önöket hidegen hagyják azok a társadalmi csoportok, segítségre szorulók, akik nem pénzt termelnek, nem az önök hatalmát szolgálják, hanem éppen ellenkezőleg: az állam segítségére, támogatására, vagy ahogy önök cinikusan mondják, gondoskodására szorulnak. Mert mi másnak lehetne hívni, mint cinikus, aljas, gyomorforgató viselkedésnek, amit önök úgynevezett gondoskodáspolitikaként művelnek?

Ebben a mély válságban, amit a társadalom többsége már nemcsak érez, hanem pontosan ért és tud, nem csak pénzhiányról van szó; szerkezeti, szemléleti, bizalmi problémák halmozódtak egymásra. Nem a szülők, nem a védőnők, nem a nevelőszülők, nem a gyermekvédelmi dolgozók hibáztak, az önök rendszere omlott össze.

Itt megragadom az alkalmat, két mondattal hadd válaszoljak, és hadd mutassam be, hogy amit Rétvári államtitkár és Fülöp államtitkár mondott, az szemenszedett hazugság. Azt mondja Rétvári államtitkár úr, hogy többet emeltek a gyermekvédelmi dolgozók pénzén, mint mi. Emlékszik, államtitkár úr? 2002-ben 50 százalékos béremelést kaptak a közalkalmazottak és a közszférában dolgozók, és minden évben megkapták az inflációs emelést. (Zsigó Róbert: De ez nem igaz, azt tudod!) Az önök esetében, amikor huszonvalahány százalék volt az emelés, akkor sem kapták meg. És itt büszkélkedik Fülöp Attila államtitkár, hogy mennyivel megemelik a gyerekek étkezési normatíváját? Tényleg van bőr az arcán önnek, államtitkár úr? Mert ha nincs ez az iszonyatos botrány, ami kitört a Szőlő utcában, önök ma is 1500 forintot adnának egy gyereknek egynapi étkeztetésre. Elképesztő! (Taps a DK soraiban.)

De nézzük gyorsan sorban, hogy a kórházban hagyott babáktól egészen a gyermekvédelmi rendszer végéig, miket okoztak önök! (Rétvári Bence: Azt se szavaztátok meg!) Államtitkár Urak és fideszes Képviselők! A kórházban hagyott babák a rendszer legfájdalmasabb tükrei. (Nacsa Lőrinc: Mégse szavaztátok meg!) Ha egy újszülöttet hagynak a kórházban, az annak a jele, hogy a családok krízishelyzetét nem sikerül időben kezelni; drámai jelzés, hogy az ellátórendszer nem tud időben reagálni sem az anyák, sem a csecsemők helyzeteire. Elmarad a megelőzés, vagy későn érkezik a segítség, ezért a kórházban hagyott baba nemcsak egy egyéni tragédia, hanem a rendszer működésképtelenségének a bizonyítéka.

Önöknek több éve nem sikerül ezen a helyzeten változtatni. Több mint másfél éve hoztuk ezt a problémát ide, a Ház elé, és ma még mindig 250-300 kisbaba van egy-egy kórházban magára hagyva. Alulfizetett nevelőszülők, szociális dolgozók, a rendszer gerince roskadozik, államtitkár urak. A nevelőszülők, a gyermekotthoni dolgozók, a családgondozók és a védőnők viszik a hátukon a teljes gyermekvédelmet, mégis a fizetésük gyakran a minimálbér környékén van. Tudják önök, államtitkár urak, hogy csak a halászati ágazatban keresnek kevesebbet, mint a gyerekeinkkel foglalkozó szociális dolgozók? Szégyen! Folyamatos lelki terhelésnek vannak kitéve, miközben szakmai támogatás nincs.

Volt helyette kifogástalanéletmód-vizsgálat, itt büszkélkednek vele (Rétvári Bence: Így van!), amin a Szőlő utcai rém átment. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) És ezt önök mondják, Gulyás miniszter úr és Rétvári államtitkár úr. (Közbeszólás a DK soraiból: Átment! ‑ Gréczy Zsolt: Háromszor neveztétek ki! ‑ Az elnök csenget.) Az eredmény: túlterheltség, kiégés, létszámhiány, ami tovább gyengíti az ellátás színvonalát. Emiatt rengetegen elhagyják a pályát, és a helyükre nincs utánpótlás.

Bedugult a teljes gyermekvédelmi rendszer; nincs férőhely, nincs döntés, nincs felelős. A gyermekvédelmi elhelyezések lassan zajlanak, az átmeneti otthonok tele vannak, mert a gyámhivatali döntések is késnek.

(15.50)

Önök egy átláthatatlan központi rendszert hoztak létre. Nem helyben születnek a döntések, miközben önök nem is ismerik azokat a családokat, akikről önöknek, illetve az önök hivatalainak dönteni kéne. Az államosítás ára az, hogy elveszett a helyi felelősség és rugalmasság.

Központosították önök az empátiát is, és el is vették ezzel együtt. Amikor ezek az ellátások az önkormányzati kezekben voltak, a település ismerte a családokat, a döntések gyorsabbak és személyesebbek voltak. Volt mozgástér helyi megoldásokra. Most az állami rendszer uniformizálódott, mindenki ugyanazt a sablont követi, felülről jönnek az utasítások, a helyi szinten pedig alig van döntési jog, és önök elidegenítették a rendszerben dolgozókat, de a klienseket is.

Ugyanez a helyzet a védőnői szolgálat államosítása kapcsán is. A magyar egészségügy egyik legnagyobb értéke volt, személyes, bizalmi és helyi, most azonban elvesztette az önállóságát, az egészségügyi bürokrácia része lett, és a hangsúly a jelentéseken, nem pedig a kapcsolatokon van. A védőnők adminisztratív terhei nőttek, miközben szakmai autonómiájuk csökkent, ezért sok védőnő úgy érzi, már nem segíthet, csak adminisztrálhat. Most ettől a felelősségtől is, ami még önöknek megvan, menekülni akarnak, azoknak az egyházaknak akarják átadni a gyermekvédelmi, gyermekotthonokat (Rétvári Bence: Óvatosan fogalmazz!), akik erre sem felkészülve nincsenek, sem egyéb lehetőségeik nincsenek meg.

Tisztelt Ház! Mindennap, amikor az önök gyermekvédelmi rendszere változatlanul működik, újabb és újabb gyerekek veszítik el a jövőjüket. Ezért kimondjuk: nem toldozgatás, nem reform, hanem újrakezdés kell, emberségből, felelősségből és valódi politikai akarattal. De ez már nem az önök feladata lesz (Rétvári Bence: Nem is a tiétek!), ezt mi, baloldaliak fogjuk megcsinálni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)