Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalomnak sokkal jobb ötlete van a személyijövedelemadó-rendszerre, mint a kormánypártoknak, és fényévekkel jobb, mint a baloldalnak, bár ezzel nem állítottam sokat, vagy nem lőttem túl messzire a képzeletbeli labdát. Mi úgy szeretnénk többkulcsos adórendszert, hogy a legmagasabb a 15 százalékos mértékű adókulcs maradjon. A havi nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetig egy 7,5 százalékos adókulcsot képzelnénk el. Ez papíron statisztikailag, ha jól emlékszem, bruttó 704 400 forint. Sajnos a valóság ennél sokkal rosszabb, a valóságban főleg az északkeleti megyékben, illetve a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld egyes körzeteiben ennél jóval alacsonyabb a valós havi bruttó átlagkereset. De mi azt szeretnénk, hogy az átlagkeresetig mindenki feleannyi személyi jövedelemadót fizessen, mint most, és csak a havi bruttó átlagkereset fölötti részre terjedjen ki a 15 százalékos mértékű adókulcs.

Úgy hiszem, hogy ezzel sokkal közelebb jutnánk a társadalmi igazságossághoz. A magyar munkavállalók, a bérből és fizetésből, a munkabérből élők elsöprő többsége feleannyi személyi jövedelemadót fizetne, mint fizet jelenleg. Ez azonban a nap végén kiegyenlítené az egyensúlyt, hiszen jóval nagyobb mértékben megnövekedne az áfabevétel, a jövedékiadó-bevétel, ennek jó része fogyasztásra menne el. Az átlagfizetésből még mindig nagyon kevés jut megtakarításra, tehát végül is más jogcímeken, más csatornákon ez visszacsordogál.

Mindjárt tennék is egy javaslatot, hogy ha esetleg ez az elvileg 303 milliárd forintnyi csökkenő szja-adóbevétel mégsem teljesen kerülne vissza áfában, jövedéki adókban és egyéb jogcímeken a magyar költségvetésbe, akkor vajon honnan lehetne parázspénzhez jutni. Itt rázendítenék egy régi nótámra, amely eddig nem talált meghallgatásra, de javasolnám önöknek a társadalmi igazságosság és az adózási igazságosság jegyében, hogy a kaszinókat legyenek szívesek bevonni sokkal nagyobb mértékben, szabad szemmel is jól látható mértékben a közteherviselésbe. Az vérlázító arcátlanság, amit a kormánypártok ezzel kapcsolatban előadnak, ugyanis ahogy többször elmondtam már, egy egyszerű fodrász vagy kozmetikus pénztárgépe folyamatosan be van kötve a NAV online rendszerébe. Egy forintot nem kereshet úgy, hogy a pénztárgép nincs összekötve a NAV online rendszerével. Ezzel ellentétben a kaszinók, ahol ezermilliárdokat forgatnak évente, egyáltalán nincsenek bekötve a NAV online rendszerébe.

Értjük mi ezt, ez egy kvázi adómentesség vagy jelentős adókedvezmény, hiszen a kaszinók az önök érdekkörében vannak. Önök 2012-ben vagy 2011-12 tájékán a régi játékgépes alvilágot kinyírták, lefejezték. Nyilván lehet vitatni, hogy milyen érvekkel, voltak abban részben valós érvek, voltak részben túlzó érvek, a lényeg azonban az volt, hogy a régi játékgépes világ ‑ akár a legális része, akár az alvilági része ‑ elsöprő többségében a 2010 előtti balliberális kormányoknak vitte őrült mennyiségben a készpénzt, tolta őket orrba-szájba. Ezt a hadtápútvonalat önök szétbombázták, és ezt a pénzt, sőt ennél sokkal többet, akár az online szerencsejátékkal, de főleg a kaszinók megteremtésével, a jogszabályi háttér megteremtésével százszázalékos mértékben becsatornázták saját magukhoz. Ez történt a valóságban.

Persze ment a nagy szöveg, hogy a kistelepüléseken a félkarú rablókon meg az úgynevezett zongorákon eljátsszák a szociális segélyt a legszegényebb honfitársaink. Ebben részben volt igazság, ez tagadhatatlan, de azok az emberek, akik gyógyíthatatlan szenvedélybetegek, az online szerencsejátékkal, ha nem is a kaszinókban, mert odáig nem tudnak eljutni, de egyéb formákban eljátsszák ugyanezt a pénzt. Tehát nem segítettek rajtuk, hanem segítettek szokás szerint saját magukon. Mert abban mindig élenjárók, tisztelet a ritka kivételnek, hogy saját magukon hogy tudnak a legnagyobb mértékben segíteni.

Azt mondja meg nekem valaki a kormánypárti képviselők közül, hogy lehet igazságos az, hogy egy épphogy a megélhetéséért küzdő, mondjuk, egy kistelepülésen élő kozmetikus minden forintja adózik, sokszor überelhetetlenül gusztustalan módon a NAV gépjárművei, a NAV-ellenőrök ott állnak egy fodrász- vagy kozmetikusszalon közelében, s ahogy kijönnek a vásárlók, ha azt látják, hogy közben nem történik tranzakció a NAV online rendszerébe bekötött pénztárgépen, máris repülnek a sok százezres bírságok. Ez van az egyik oldalon, a mérleg egyik serpenyőjében. A másik serpenyőjében pedig a honvédelmi miniszter úrhoz közel álló és más felsőbb vezetőkhöz közel álló NER-esek korlátlan mennyiségű pénzt, akár koromfekete pénzt mosnak át hófehérre a kaszinókban.

Ez a korrupció egyik igen finoman kimunkált altípusa, ugyanis a kaszinókban akár valós szerencsejáték révén, akár csak kiállított, de bizonyíthatatlan módon kiállított fiktív igazolásokkal, akár online átutalás, akár készpénz formájában legálissá tesznek óriási feketepénzeket. Hiszen Fortuna istenasszonnyal jóban lenni és szerencsésnek lenni nem bűncselekmény. Ha bármelyik kaszinóból kisétál valaki, aki vagy tényleg nagyon szerencsés volt, vagy csak papíron ‑ nem lehet bizonyítani az ellenkezőjét ‑, s kijött egy óriási nyereménnyel, onnantól kezdve az legális vagy legalizált hófehér jövedelem, szabadon elkölthető módon. S itt nem 1-2 millió forintokról beszélünk. De ez a kisebbik probléma.

A nagyobbik probléma az, hogy több ezer milliárd forint megy át, s igazából pontosan azt sem tudjuk, hogy hány ezer milliárd forint, nagy része adózatlanul. Tulajdonképpen ez az önkéntes adózás egy sajátos formája. Az, hogy ott mennyi pénz forog, nem tudjuk biztosan, hiszen nincs objektív bizonyíték rá, ebből kifolyólag annyit adóznak, amennyit az úri kedvük éppen úgy tartja, és annyi adót csalnak el, amennyi az arcukra ráfér. Mivel tudjuk, hogy ezek az arcok főleg teflonbevonatúak, ezért szinte korlátlan mennyiségű adót el lehet csalni.

Tisztelt képviselőtársaim, ez miért igazságos? Csak azért mondom, hogy ha esetleg valaki azzal vádolná a Mi Hazánk Mozgalmat, hogy ki akarnánk akasztani a képzeletbeli demagógiabarométert, és azért mondjuk azt, hogy mi úgy szeretnénk többkulcsos adót, hogy a legmagasabb kulcsa 15 százalék maradjon, és a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetig csak 7,5 százalék adót fizessen mindenki, akkor azt is megmondjuk, hogy hogyan tudnánk akár sokszorosan pótolni az esetlegesen innen kieső, egyébként nem is olyan túl vészes összeget, a központi költségvetés szintjén nem számottevő összeget. Esküdni mernék, hogy ha csak 33,5 százalék közterhet fizetnének a kaszinók, annyit, mint jelenleg minden magyar ember fizet, 100 forintból marad 66 forint 50 fillér, az adókedvezményeket nem számítva. Tehát alapesetben 33 forint 50 fillér kerül az államkasszába mindannyiunknak. A kaszinókra ez nem igaz. Azért nem igaz, mert az önök gazdasági és politikai vezetőinek az érdekkörében állnak, bizonyítható vagy kevésbé bizonyítható módon. Honvédelmi miniszter úr ennek a terhét nagyrészt letette, de azt senki nem hiszi el, hogy neki ehhez valójában nincs köze. És ő csak egy, ha nem is a sok, de a több közül.

Nos, ha pótoltuk ezeket a forrásokat, akkor mindjárt egy sokkal igazságosabb adórendszert lehetne bevezetni, és ez még az önök kényes ízlésének is megfelel, hiszen a legmagasabb adómérték továbbra is a 15 százalék marad. Egyébként akkor családi státusztól meg minden más egyéb, akár méltányolható körülménytől függetlenül a legtöbb honfitársunk feleannyi személyi jövedelemadót fizetne, mint most. Ha valaki ennél tud jobbat mondani úgy, hogy hozzá is teszi, ahogy most én elmondtam, hogy miből pótolná az esetlegesen kieső jövedelmet, akkor mi azt nyilvánvalóan lelkesen támogatjuk. De első rendben ez a javaslatunk, mi így szállunk be ebbe a nagy személyijövedelemadó-vitába.

(11.50)

Nagyon örülök annak, hogy ez a kormánypártoknak sem jutott eszébe, az óbaloldalnak sem jutott eszébe ‑ a TISZA egészen más elképzelésekkel rendelkezik.

Én is emlékszem azokra az időkre, a 2010 előtti időkre, amikor volt 36 százalékos szja-kulcs, és egyéb közterhekkel együtt 48 százalékkal adózott az én pályakezdői jövedelmem, vagy nem sokkal, mondjuk… (Arató Gergely: Akkor te jó magasan kezdted pályakezdőként!) Nem, nem magasan, 360 ezer bruttó, 360 ezer bruttó volt a legmagasabb jövedelmem (Arató Gergely: Az sok pénznek számított!), 360 ezer volt települési önkormányzat jegyzőjeként, képviselő úr. Ez… (Arató Gergely: Az igen!) Ön ennyi pénzért nem kavarta volna meg államtitkárként reggel a kávéját. Tehát most nekem, aki egy 3 ezres…. (Arató Gergely: Csak én tanárként kezdtem a pályámat!) ‑ egy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei 3 ezres lélekszámú község fogalmazója, aljegyzője és jegyzője voltam, a Gyurcsány-kormány egyik államtitkára azt mondja, hogy én sokkal jobban jártam, mint ő államtitkárként – hát, most azért ez elég meredek! A tények makacs dolgok, képviselő úr, én tehát arra kérem önöket, hogy itt, az óbaloldalon ‑ sokan azért a történet végéhez közelednek ‑, hogy hagyják magukat zavartatni a tényektől, az egy nagyon fontos ismérve egy politikai vitának, hogy a tényekből indulunk ki.

Azt akartam mondani ‑ nem tud kizökkenteni ‑, hogy 48 százalékos közteher is sújtotta 2010 előtt a munkabéreket, legyen az hagyományos értelemben munkabér vagy köztisztviselői illetmény, vagy közalkalmazotti illetmény, 100 forintból 48 forintot kivett a zsebünkből az állam. Én személy szerint ezeket az időket semmiképpen nem sírom vissza sem a fiatal pályakezdők vonatkozásában, sem a szakmunkások vonatkozásában, sem a vállalkozók tekintetében; óriási károkat okozott, tehát ne feltétlenül ebbe az irányba menjünk el!

Arról lehet persze beszélni, hogy az extrém magas jövedelmeket hogy adóztatjuk. Mi például ‑ ha már itt az előbb elmondtam a kaszinókkal kapcsolatos álláspontot, akkor nem rejtem véka alá azt sem ‑ kéjes örömmel vezetnénk be a pofátlan politikai meggazdagodások 75 százalékos különadóját, és azt is elmondom, hogy miért 75 százalékost, és akkor ez most talán Arató képviselő úr kedélyállapotát is javítja egy kicsit. Amikor 2010-ben a Fidesz visszakerült ‑ hál’ istennek, én már akkor is itt voltam, és emlékszem erre ‑, az első intézkedéseik egyike az volt, hogy a pofátlan végkielégítéseket 98 százalékkal megadóztatták, tisztelt hölgyeim és uraim. Az MSZP-SZDSZ-kormányok utolsó egy-két évében kifizetett végkielégítéseket szó szerint így nevezték, hogy a pofátlan végkielégítések; volt benne igazság, de akkor néhány tíz millió forintról volt szó, vagy esetleg néhány millió forintról ‑ 98 százalékos különadóval sújtották. Elindult egy nemzetközi bíróságig elérő pereskedés, és az egyik nemzetközi bíróság azt mondta, hogy a 98 százalék olyan megtorló jellegű, hogy tarthatatlan, és 75 százalékban maximálták az ilyen természetű adók felső határát, nagyon helyesen egyébként, a 75 százalék is bőven elég súlyos mérték.

Na most, mi azt mondanánk, hogy aki kifejezetten… Azért körbe lehet rajzolni azt a kört, és most én nyilván konyhanyelven fogalmazok, de azért vagyunk annyira képzettek jogilag, hogy ha kicsit megszorítanak minket, akkor ezt körbe tudjuk írni, 75 százalékos mértékkel sújtanánk a kifejezetten és kizárólag csak politikai kapcsolatokon alapuló, semmilyen szellemi vagy fizikai teljesítményt nem takaró vagy nem érintő pofátlan meggazdagodásokat. Szerintem nagyon jó ötleteink lennének, és nagyon pontosan el tudjuk képzelni, hogy ez kiket érintene. Lenne pénz dögivel, lenne pénz bőven, és jól el tudnánk arról beszélgetni, hogy melyik, egyre csökkenő színvonalú közszolgáltatás fejlesztésére fordítanánk ezeket.

Amikor tehát azt mondjuk, hogy az egyik jogcímen több pénzt hagynánk az embereknél, akkor hozzátesszük azt is, hogy honnan kerítenénk ehhez vagy teremtenénk ehhez akár többszörös mértékű forrásokat. Köszönöm szépen a figyelmet.