Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban fontos kérdést feszeget ez a javaslat, még ha nem is többezres nagyságrendben érint gyermekeket. Itt elhangzott előbb egy fontos szám, az, hogy legalább háromszáz gyermek érintett már. Ez bőven megalapozza, sőt akár egy gyermek ügye is megalapozza ennek a javaslatnak a fontosságát és időszerűségét.

A magyar állampolgársági jog a vérségi elvet követi alapvetően, tehát a szülei állampolgárságát kapja meg a gyermek, függetlenül attól, hogy hol született meg. Vannak persze olyan országok, például az Egyesült Államok, amelyek a területi elvet követik. Éppen az Egyesült Államok jelenlegi elnöke készül ennek a felülvizsgálatára vagy talán megváltoztatására, bár erre a mai nappal bezárólag még nem került sor, hiszen az Egyesült Államokban a bevándorlási problémák egyik gyökere az, hogy a gyermek, függetlenül a szülei állampolgárságától, ha az Egyesült Államok területén született meg, amerikai állampolgárságot kap. Ez, ugye, mára már nehezen kezelhető problémahalmazzá duzzadt arrafelé is.

Most azonban tovább kell lépni néhány fontos kérdést illetően, hiszen ‑ és ez rendben van ‑ egy időkorlát nélkül megdönthető vélelem keletkezik, ha jól értjük a javaslatból, abban az esetben, ha az anya állampolgársága ismeretlen, egészségügyi intézményben hagyja az újszülött gyermekét, akkor a gyermek anyakönyvébe ne az ismeretlen státusz kerüljön felvezetésre, hanem kapja meg a magyar állampolgárságot. Ez a vélelem megdönthető időkorlát nélkül, de itt azért sorjáznak a kérdések. Ha akár kevesebb, rövidebb, akár hosszabb idő elteltével jelentkezik az anya, vagy valamilyen egyéb eljárás, esetleg csak egy szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán előkerül az anya, és kiderül, hogy nem magyar állampolgár, akkor mi lesz a gyermek magyar állampolgárságával? Megszűnik, és megkapja az anya állampolgárságát, vagy kettős állampolgár lesz?

Hogy még fokozzam a helyzetet: mi történik akkor ‑ ennek persze még kisebb a valószínűsége, de ma már egy genetikai vagy DNS-vizsgálat nem ritkaságszámba megy, és nem is különösebben költséges ‑, ha mondjuk előkerül az apa, és az apa egy harmadik ország állampolgára? Akkor mi lesz a gyermek állampolgársági státuszával? Vagy ha csak az apa kerül elő esetleg, mert valamilyen módon a vér szerinti gyermeke nyomára akad? Tehát ha az apa egy harmadik ország állampolgára, akkor a gyermek rögtön három állampolgárságot szerez, a magyar mellé megszerzi az anyáét és az apáét, vagy ‑ ha már az apa állampolgárságáról beszélünk ‑ az apa állampolgársága lép a magyar helyébe? Mi lesz itt a helyes megoldás, tisztelt hölgyeim és uraim?

Nem állítom, hogy minden egyes naptári nap elő fog kerülni ilyen érdekes ügy, de hogy az élet ettől kacifántosabbakat is produkál akár, abban teljesen biztos vagyok. De elsőként az lenne az alapkérdés, mert nagyobb eséllyel nyilván az anya fog esetleg jelentkezni a gyermekért, hogy ha kiderül, hogy az anya nem magyar állampolgár, akkor mi lesz azután: kettős állampolgár lesz a gyermek, vagy sem? Főleg akkor érdekes ez, ha mondjuk, egy Unión kívüli ország, tehát egy harmadik ország állampolgáráról beszélünk, mert azért ennek jóval nagyobb az esélye. Nem akarok feltétlen abba belekapaszkodni, hogy ez nem is feltétlenül vendégmunkások esetében, hanem migrációs hátterű személyek esetén vet fel súlyos kérdéseket, és nem is azt állítom, mert barokkos túlzás lenne, hogy ilyen hátterű gyermekek fogják rövid időn belül elárasztani Magyarországot, mert ez nyilván a ritka és a kivételesen ritka kategóriába tartozik, de azért mégis gondolni kell erre is.

Ha már itt tartunk, inkább a gyermekvédelmi és a gyámhatósági rendszer egyéb súlyos hiányosságaira is felhívnám az önök szíves figyelmét. Néhány héttel ezelőtt jött szembe velünk egy ügy, talán még a legnagyobb magyar kereskedelmi csatornán is elég komoly nézettséget ért el, amikor, ha jól emlékszem, egy pécsi kórházban egy magyar gyermekről volt szó, aki már évek óta, talán négy éve a kórházban tartózkodik, és a kórház egyik dolgozója és az ő férje szeretné örökbe fogadni ezt a gyermeket. Hozzá a gyermek kötődik, és ő szintén kötődik a gyermekhez, hiszen évek óta szinte napi kapcsolatban vannak egymással. A gyámhatóság valahogy nem halad ezzel a viszonylag egyszerű feladvánnyal, már elnézést a kifejezésért, halálra szívatja őket, és ez nem egyedi eset. Akik szívbéli meggyőződéssel, keresztényi könyörülettel, mélységes szeretettel fordulnak a gyermek irányába, ott nem működik a rendszer, nem adják, nem lehet örökbe fogadni, az örökbefogadást minden létező, a közigazgatás leggusztustalanabb hagyományait felélesztő módszerével akadályozzák, míg mondjuk, ha külföldről jelentkezik valaki, vagy egy külső személy, mondjuk, háromszáz gyermek közül valakiért, akkor ott sok esetben sokkal hamarabb, lényegesen hamarabb célba érnek. Érdemes lenne figyelő szemeiket az ilyen ügyekre is vetni.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem állítom eskü alatt, de úgy emlékszem, hogy egy pécsi kórházban lakik ez a gyermek, akit az egészségügyi dolgozó, nővér vagy ápoló, nem is tudom, mi a pontos státusza, nagyon-nagyon szeretne a házastársával együtt örökbe fogadni, pedig nekik is vannak saját vér szerinti gyermekeik. Ez eddig, legalábbis pár héttel ezelőttig valahogy akadályokba és falakba ütközött. Ha azóta megoldódott, akkor hurrá, akkor ez a probléma kipipálva, egy gonddal kevesebb, de a magyar közigazgatás nagy részének működésképtelenségét, vagy legalábbis súlyos működési zavarait ismerve én őszintén kétlem, hogy ez néhány hét alatt megoldódott. Érdemes lenne erre a konkrét ügyre akár esettanulmányként tekinteni és helyre tenni, ha eddig nem sikerült. (Dr. Panyi Miklós bólogat.) Látom államtitkár úr reakcióit, és én nagyon kíváncsi lennék az ezzel a konkrét üggyel kapcsolatos válaszra is, de higgyék el, hogy hozzánk, képviselőkhöz hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történetek futnak be örökbefogadás kapcsán.

Sok esetben külföldiek, főleg ha eléggé tehetősek, akár tőlünk keletre lévők vagy tőlünk keleti irányból érkezők hamarabb el tudnak intézni egy örökbefogadást, mit ad isten. Ezek a talányos kérdések, hogy hogyan tudnak, mondjuk, egy keleti országból hamarabb örökbe fogadni gyermekeket, mint Magyarországról tisztességes, megfelelő anyagi, erkölcsi és egzisztenciális hátterű magyar emberek. Ez súlyos kérdéseket vet fel. Nem feltétlenül azt mondom, hogy mindig a korrupció környékén kell keresni a helyes válaszokat, de hogy az ezer sebből vérző magyar közigazgatás a józan paraszti ésszel és a természetes jogérzékkel homlokegyenest szembemenő döntéseket tud hozni, abban egészen biztos vagyok.

Ha már itt tartunk, hadd utaljak vissza a tegnapelőttre ‑ a miniszterelnök úr többször említette, nagyon helyesen, végre persze, a választások előtt néhány hónappal azért az ő számára is fontos ez ‑, a gyermekvédelmi intézményrendszer helyzetére.

(10.30)

Az a 17 milliárd forint, amiről beszélt, örvendetes. Mi minden forintnak örülünk, nem vagyunk ellendrukkerek itt, a Mi Hazánk frakciójában. Mi nem vagyunk ellendrukkerek, akkor inkább úgy fogalmaznék. Viszont az a 17 milliárd forint talán egy kezdő belépő szint ahhoz képest, hogy 15 éven keresztül ezt a területet hogy elhanyagolták. Gondolok itt a bérfejlesztésre, gondolok itt a tárgyi eszközökkel kapcsolatosan elmaradt fejlesztésekre, az épületek műszaki állapotára, a dolgozói létszámra, az étkezés mennyiségére és minőségére.

Azért az mégiscsak cifra, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a magyar fegyintézetekben azok, akik a magyar emberek sérelmére vagy a magyar állam sérelmére követtek el súlyosabbnál súlyosabb bűncselekményeket, lényegesen magasabb szintű élelmezési ellátásban részesülnek, mint a kórházakban a betegek, és mint a gyermekvédelmi intézetben akár az ott dolgozók, akár a gyermekek.

Na most, annyit az életkezdési támogatásról meg annak maffiaszerű lenyúlásáról, illetőleg arról, hogy nem nagyon tesz semmit sem a rendőrség, sem a gyermekvédelmi rendszer azoknak az érdekében, akik a megfelelő életkor elérésével úgymond kilépnek a nagybetűs életbe, sokszor az ismeretlenbe ugranak egy toronyfejest, az amúgy sem túl magas összegű életkezdési támogatást pedig az esetek túlnyomó többségében szervezett bűnözői hálózatok egyszerűen benyelik; elveszik tőlük, kicsalják tőlük, és ez soha nem kerül vissza azokhoz a jogosultakhoz, akiknek hivatott lenne segíteni az életkezdését.

Úgyhogy anélkül, hogy ilyen messzire mennék, érdeklődnék az ilyen vegyes állampolgárságú helyzetekkel vagy azokkal kapcsolatban, amelyeket itt a teljesség igénye nélkül megemlítettem, hogy mi a törvényhozó elképzelése vagy válasza arra az esetre, ha akár rövidebb, akár hosszabb idő elteltével az anya személye ismertté válik, nem magyar állampolgár, akkor kettős állampolgár lesz‑e a gyermek, vagy pontosan hogy kívánják ezt a helyzetet rendezni. Erre várok érdemi válaszokat, vagy ha esetleg ez még nem kristályosodott ki, akkor javaslom, hogy még itt, a véghajrában ebbe az irányba vigyék el a törvényalkotás folyamatát. Köszönöm szépen.