Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik-frakció üdvözli, hogy a sporttörvény pozitív módon módosításra kerül, hiszen ‑ ahogy itt elhangzottak önöktől is, mindenkitől ‑ egy olyan irányba haladunk, ami jobbá teszi. Én egy különleges területet szeretnék behozni, szerintem nem árulok zsákbamacskát, ez a gépjárműsport.

A gépjárműsport területén nagyon-nagyon sok problémával küzdünk a 121/2024-es kormányrendelet óta. Ott egy olyan sportot vontak be önök ‑ nem tudjuk, hogy miért, reméljük, hogy egy apró hiba folytán ‑ az emberi testtel végzett sportok közé, ami egy technikai sport. Szeretném elmondani, amit a pilóták üzennek, a szervezők üzennek: ez egy teljesen más világ. A törvény és a kormányrendelet óta kiforrta magát az a valóság, amely megmutatja, hogy egyszerűen nem lehet rá alkalmazni ezeket a szabályokat, teljesen külön szabályrendszer kéne vonatkozzon rá, és ami talán a legfontosabb különbség: itt létezik olyan, hogy hobbisport, ez különáll szövetségektől, mindenkitől ‑ és nem a biztonságot akarjuk elvitatni.

Azt is tudjuk, hogy ezt a kormányrendeletet egy nagyon súlyos ralibaleset szülte, a Nyerges Rallyn történt baleset, amely öt halálos áldozattal járt, és a mai napig nem ért a végére a rendőrségi vizsgálat. Mi nagyon reméljük, hogy ki fog derülni az igazság. Ami különösen szomorú az aktív résztvevők számára, hogy az az MNASZ kapta meg a vétójogot, a jogi bunkósbotot, amelynek a rendezvényén ez a baleset történt, és hogy nem lett tőle biztonságosabb a sport, arra meg tudom említeni a Győr Rally balesetét, ahol versenybírók az áldozatok; hála istennek nem halálos, de öt súlyos sérült van. Tehát ez is mutatja, hogy nem jó.

De ha önök közül valaki elmegy a gyakorlatban egy ilyen eseményre, legyen az például egy terependuro-verseny, amikor a biztonsági feltételekről kérdezik a rendezőket, és olyan kérdés hangzik el, hogy a szurkolótáboroktól elkobzott szúró-vágó eszközöket hova zárják el, ez maga a nettó értelmetlenség. Ezzel is azt akarom illusztrálni, hogy itt teljesen másról van szó. Itt nincsenek olyan szurkolótáborok, amelyeket el kell különíteni egymástól. Itt máshogy zajlik egy edzés is. És ez a jogszabály, amely istenigazából az MNASZ alá rendel mindent, teljesen ellehetetlenítette az egészet. És ez nem pénzkérdés.

Ha megnézzük az MNASZ beszámolóit, az elmúlt időszakban közel a háromszorosa érkezett a sportszövetséghez, mint az azt megelőző időszakban, tehát amikor 360 millió forint körüli összegből Magyarországon megrendeznek 14 ralit és számtalan más sporteseményt, addig jelenleg négy ralinál tartunk közel 1 milliárd forintból, meg egy esetleges ötödiknél. Nagyon sok oldala van annak, hogy ez miért így zajlik, de ez egy sajnálatos tény.

Akkor elhangzottak olyan kijelentések, az az ominózus, amelyet meg kell említenem, hogy a rali nem cirkusz. A gépjárműsport sem cirkusz azon a módon, ahogy most történik, de a szó klasszikus római értelmében, hogy szórakoztatást ad az embereknek, pihenést, a sportolóknak kikapcsolódást és életcélt, úgy a szó klasszikus értelmében igenis római cirkusz, mert egy látványsport. Itt küzdenek arénában, küzdenek pályán, lehet nekik szurkolni, és nem esnek egymásnak a szurkolótáborok. Idehoznám egy driftpilótának a szavait, hogy az ő számára mit jelent ez az egész ‑ egy hölgyről van szó -: ilyenkor az idő egyszerre lelassul, felgyorsul, és ezt az érzést senki nem veheti el tőlünk. Annak az érzésnek a megélésére, amit a technikai sportágak adnak, hogy az emberi testet kiterjesszük a technika által, a fizikai sportok nem képesek.

Azért kérjük önöket, mert ez egy külön helyzet, külön sportág, hogy erről folytassunk érdemi vitát. Arra kérem önöket és az államtitkár urat, hogy adjanak rá módot, hogy személyes megbeszélésen tudjunk egyeztetni, hogy dűlőre jussunk, hogy a magyar technikai sport, autó- és motorsport újra méltó helyre kerüljön Európában. Mert ma például úgy néz ki egy ‑ nevezzük így ‑ edzés, de az edzésnek is sok ága van, hogy egy pilóta négy személyt vihet be magával a pályára az engedélyek mellett. Ez a négy személy sokszor kevés technikai személyzetnek. Itt az edzés nem úgy értelmezhető, mint a sportban, sokkal bonyolultabb. Egy gépjármű beállítása, nevezzük úgy: berepülése, legyen szó autóról vagy motorról, ugyanígy a törvény és az MNASZ hatálya alá esik. Ez teljesen abnormális. Azt az eszközt belőni, bekalibrálni, hogy a pályán menjen, működjön ‑ én a motorsportból tudom hozni ‑ időjárási viszonyoktól függően, az egy külön bonyolult dolog. Ha mindenre külön engedélyt kell kérnünk, akkor önök megölik a sportot. Én remélem, hogy nem ez volt a szándék. Jó volt a szándék a biztonságért.

Arra hivatkoztak, amikor az előző vita volt, hogy ez európai uniós előírás. Tényleg, ezt mi sem vitattuk, csak az unióban vannak precedensdolgok, különbséget tesznek hobbi és sport között, és az előírásokban is, és működik, és tudjuk alkalmazni.

Szó volt arról, hogy a gépjárműsport veszélyes üzem. Ezt mi elismerjük, ezt nem is vitatjuk. De egy motoros fűrész is veszélyes üzem, egy betonkeverő is, és még sincs motoros fűrészesek országos szövetsége, amelytől engedélyt kell kérnem a hétvégi kuglizáshoz. És ha az Országos Mentőszolgálattól lekérjük az adatokat, sokkal több baleset van motoros fűrésszel, mint akár rali-, driftautóval, krosszmotorral, bármivel. Tehát azt kérnénk itt, hogy üljünk le, folytassunk egy értelmes vitát azokkal az emberekkel, akik nem csak az MNASZ égisze alá tartoznak, akik a hobbisták, akik behoznák a javaslataikat, és itt van a kezemben írásban nagyon sok komoly javaslat, hogy hogyan kellene módosítani a sporttörvényt.

A biztosításról: igen, más országban is kell biztosítást kötni, de különbséget tesznek hobbi- és versenysport között, teljesen mások a feltételek Németországban, Olaszországban, Franciaországban ‑ hogy csak a nagy autósport-szövetségeket soroljam ‑, és a biztonsági feltételekben a rendezvényeknél is ugyanezt tudom önöknek elmondani. Különbséget tesznek hobbi- és versenysport között, ami teljesen a szövetség alá tartozik.

(8.40)

Arra kérném önöket, hogy ezeket fontolják meg, gondoljuk végig közösen, hogy hogyan tudunk segíteni nekik. Hogy nagy neveket mondjak, Zsembery, Ferjáncz, Drapál János, akik olyan szintre emelték a magyar autósportot, hogy nemzetközi élvonalban voltunk, amikor pozitívan volt támogatva, és olyan sportszövetségi vezetésünk volt, amely nem használta bunkósbotnak a jogszabályokat.

Hogy önök is értsék, ez félmillió embert érint, félmillió magyar autó- és motorsportrajongó van az országban, akik nagyon figyelnek ezekre az eseményekre, mert elvették tőlük a hobbijukat, az időtöltésüket egy egyszerűen túlszigorított jogszabályi rendszerrel. Gondoljanak el egy olyan raliversenyt, ahol az az alapelv, hogy akkor vannak biztonságban a nézők, ha messze vannak a pályától, ha még távcsővel sem látjuk az autókat, a versenyzőket, ahol nem tudunk odaállni biztonságos zónába. A világon ezt mindenhol megoldják. Kicsit idézőjelbe tegyék, amit mondok, hogy testközelből élvezzük, mert nekünk szükségünk van a benzingőzre és a porra, mi így tudjuk kiélni magunkat, nekünk ez a hobbink, ez a sportunk, sokunknak.

Hogy milyen fura dolgok történtek itt a gépjárműsportban, erre is felhívnám az államtitkár úr figyelmét, és nagyon kérném az ön segítségét. Nem teljesen idetartozik, de sporteszköz. Képzeljék el, hogy van egy I rendszámunk, egy ideiglenes rendszámunk, azt hála istennek vagy balszerencsénkre összevonták az SP rendszámmal, és képzeljék el, hogy a versenyautókra, amik ISP rendszámmal közlekednek, cégautóadót kell fizetni. Ez teljesen abszurd! Mi elismerjük, hogy létezik cégautó, sokan vannak itt vállalkozók a sportban is, tudjuk, hogy azért kaptuk az adót, mert kvázi, valljuk be, magáncélra is sokan használnák. De egy sporteszközt erre nem lehet használni. Ha valaki már látott egy becsövezett raliautót, amelyen egy ISP rendszám van, azzal nem megyünk el a Sparba bevásárolni, vagy nem visszük le a családot az Adriára nyaralni, hiába van cégben, egyesületben.

Hogy most a NAV visszamenőleg követeli ezeken az egyesületeken vagy cégeken a gépjárműadót, az a kis egyesületeket csődbe vitte ‑ nem viszi, vitte, ez már múlt idő. Vagy befizeti a gépjárműadót, és nem mennek ki a pályára, vagy nem fizetik be, és NAV-eljárás alá fognak esni, végrehajtás alá, lehet választani. Ez egy abszurd és abnormális dolog. Én arra kérem, hogy segítsen ebben nekik, valahogy találjunk közös megoldást. Szerintem az államkassza nem ürül ki attól, hogy ez a pár tízmillió vagy százmillió forint nem folyik be, nem óriási összegről van szó.

Ezek a gépjárművek, ezek a sporteszközök időarányosan használatók, tehát nem az év 365 napján. De ha valaki nem hiszi, amit mondok, én fölajánlom, van ISP rendszám a közelemben nagyon sok, bárkit beültetünk egy autóba, és elviszünk a Sparba, de akár a nyári melegben egy szellőző és klíma nélküli gépek, sporteszközök, vagy ahogy mi szoktuk mondani, meleg, büdös és zörög, de mi ezt élvezzük. Ez abnormális, hogy ez a jogszabály hatálya alá került. Szeretnénk, hogy kivonódjon alóla, hogy ezzel is támogassuk a ‑ nevezzük úgy ‑ halódó magyar gépjárműsportot.

Nagyon szívesen beadom ezt írásban is, de én a személyes kommunikáció híve vagyok, hogy tudjunk egyeztetni, beszélni többedmagunkkal, hogy közös döntésre jussunk. Szerintem ez a magyar kormány érdeke is, hogy ne legyen félmillió vagy 250 ezer haragvó ember, hogy élvezni tudjuk, hogy ezek az emberek visszakapják azt, amit elvett tőlük ez a rossz jogszabály. Szeretném megélni, hogy még ebben a ciklusban a következő sporttörvény-módosításon itt ülünk, és a gépjárműsportról beszélünk. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak.