Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogjuk támogatni ezt a javaslatot sem ‑ ez a legfontosabb közlendő ezzel kapcsolatban. És félreértés ne essék, nem a kicsinyesség vagy az irigység vett rajtunk erőt, hiszen mi alapesetben a magyar emberektől semmilyen béremelést nem sajnálunk, sőt az esetek döntő többségében több ágazatra kiterjedően jóval nagyobb béremelésekre lenne szükség, hiszen az infláció az elmúlt három évben oly mértékben pusztított, akkora károkat okozott, hogy gyakorlatilag nemcsak az emberek nagy részének a megtakarításait párologtatta el, hanem a legtöbb esetben a napi megélhetés is veszélybe került. Egy olyan dél-amerikai típusú vagyonkoncentráció alakult ki Magyarországon, amit nemrég láthattunk gyakorlatilag teljes nyilvánosság előtt, mely szerint a vagyon, a Magyarországon fellelhető, vagyonként értékelhető vagyonelemek vagy vagyontárgyak 69 százaléka mindössze a társadalom 7 százalékának a kezében van, és az úgynevezett középréteg, középosztály gyakorlatilag eltűnt, talán 20-25 százaléknyira zsugorodott, és nem nehéz kiszámolni, hogy az emberek döntő többségének gyakorlatilag a napi megélhetés is gondot okoz.

Na most, ezek után én egészen elképesztőnek tartom az önök lényeglátását és a fontossági sorrend felállításának szempontjait, hogy Magyarország tengernyi problémája közül önök pont azt tartják a legfontosabbnak, a legidőszerűbbnek, amit még az őszi ülésszakon keresztül akarnak vinni, hogy az Alkotmánybíróság elnökének végkielégítésére meg az Alkotmánybíróságon tevékenykedők illetménymegállapítására vonatkozó szabályokhoz nyúljanak hozzá. Tehát önök, ahogyan tegnap a miniszterelnök is mondta, nem, mondjuk, a szociális vagy a kulturális ágazat bérrendezését vitték véghez az elmúlt három évben ‑ bocsánat, három és fél évben, amely eltelt ebből a négyéves ciklusból, önök most a végére, nyilván kampányjelleggel, a kampány hevében, szavazatmaximálási, szavazatszerzési célból akarják ezt így időzíteni, pedig három és fél év alatt lett volna rá idejük ‑, nem, önök a munkabérekkel kapcsolatos vagy illetményekkel kapcsolatos összes probléma közül azt tartják a legfontosabbnak, hogy Polt Péter tejben-vajban-mézben fürödjön, Polt Péter be legyen biztosítva arra az esetre is, ha bármilyen okból megszűnne a megbízatása, és Polt Péter a lehető legjobban érezze magát. Hát persze, egy régi, kiszolgált harcostárs, több poszton is be tudták vetni ebben a képzeletbeli játékban, mindenhol megállta a helyét az önök szempontjai szerint, az önök érdekei szerint.

És önök tényleg nem a szociális bértáblához nyúlnak hozzá, vagy az egészségügyi kasszában kotorásznak pozitív előjellel az ott dolgozók javára és az ott dolgozók érdekében, önök az Alkotmánybíróság elnökének végkielégítési szabályait tartják mindennél fontosabbnak. Nem akarok hazudni, egyáltalán nem irigylem azokat, akik így gondolkodnak, hiszen ez a nem tudom, hány ezredik problémája ma Magyarországnak. Igaz, a magyar emberek többsége ezzel sajnos nem foglalkozik, emiatt szavazatveszteséget nyilván nem kell elkönyvelniük, ezt önök is nagyon pontosan tudják.

De ha már az Alkotmánybíróságnál és annak régi vagy új elnökénél vagy elnökeinél járunk, akkor azért hadd mondjam azt el ‑ és ez döntően egyébként az alkotmánybírákra és az Alkotmánybíróság elnökére vonatkozó kritika, részben múltbeli kritika, ezt hozzá kívánom tenni, méghozzá közelmúltbeli ‑, hogy ugye, még elevenen élnek emlékezetünkben a Covid nevű világprojekt, a Covid-terror emlékei, amikor is számos magyar munkavállaló, köztük szociális dolgozók, egészségügyi szférában dolgozók, a rendvédelmi, rendészeti, honvédelmi területen dolgozók egyetlen mentsvára lehetett volna az Alkotmánybíróság.

(13.30)

Sok ezer honfitársunk a felsorolt hivatásrendekből is próbált az alkotmányjogi panasz intézményével élni, próbált valamilyen jogorvoslatot keresni, jogorvoslatért folyamodni, szinte menekülni az Alkotmánybírósághoz a munkaviszonya vagy a hivatásos szolgálati jogviszonya, vagy éppen a foglalkoztatási jogviszonya jogellenes megszüntetése érdekében, próbált az oltásra kötelezéstől védelmet kapni, próbálták feloldani azt a borzasztó ellentmondást, ami a honvédségnél volt tetten érhető ‑ ami szerintem világszinten különleges ‑, hogy aki nem oltatta be magát ‑ és ez csak egy példa a sok közül ‑, az nem kapott fizetést, azt felfüggesztették, de nem engedték, hogy máshol elhelyezkedjen.

Mi lett volna itt a megoldás? A fotoszintézis? Az emberi szervezet fotoszintézisre való átállításával önök úgy gondolták, hogy az oltás annyira fontos, hogy aki nem veszi fel bizonyos hivatásrendekben, az nem dolgozhat, onnan fizetést nem kaphat, de máshol sem helyezkedhet el. Az Alkotmánybíróság ebben az ordító törvénytelenségi helyzetben sem sietett ezeknek a ‑ mondhatom ‑ tömegeknek a segítségére. Az, hogy 2021. március 15-én az úgynevezett rendszerváltás óta nem látott mértékű rekordbírságot szabtak ki egy Mi Hazánk által szervezett rendezvény kapcsán; az, hogy a Covid nevű világprojekt időszaka alatt több százezer honfitársunkat sok milliárd forint összegben bírságolták meg, nem érte el az Alkotmánybíróság ingerküszöbét, és akkor önök komolyan azt gondolják, hogy az így működő Alkotmánybíróságot még jobban el kell látni, minden földi jóval, még magasabb javadalmazásokat kell adni?!

Megjegyzem, válasszuk ketté, még mielőtt félreértés alakulna ki: az ott dolgozók döntő többsége egyébként szerintem megérdemli. Ha csak az ő illetményük rendezésről lenne szó, akkor biztosan megszavaznánk ezt a javaslatot. De azok az alkotmánybírók és az az alkotmánybírósági elnök, aki ezeket a majdnemhogy bűnöket elkövette, aki nem sietett a honfitársai segítségére, holott az utolsó lehetőség lett volna az emberek számára a kedvező alkotmánybírósági döntések sora, azért annak az Alkotmánybíróságnak a bíráit és vezetőit még tovább javadalmazni, még előnyösebb helyzetbe hozni szerintem nemcsak a fontossági sorrend felállításának problémáit veti fel, hanem vérlázítóan igazságtalan, arculcsapása, sőt szembeköpése azoknak, akiket cserben hagytak.

Önök mit szólnának ahhoz, ha olyan helyen dolgoznának, ahol azt mondták volna önöknek, hogy ha nem tesznek vagy nem tűrnek el valamit, akkor fel van függesztve a jogviszonyuk, fizetést onnantól kezdve nem kapnak, de máshol sem helyezkedhetnek el? El tudják képzelni ezt a nyomorúságos, gyalázatos élethelyzetet, hogy gyakorlatilag éhenhalásra ítéltek embereket?! Ha igaz az, amit a miniszterelnök úr korábban többször is hangoztatott, hogy a veszélyek, a háborúk és a járványok korát éljük, akkor ez a helyzet más vírus, baktérium vagy Isten tudja, micsoda kapcsán bármikor újra előállhat, ha a globális világ fő urai ezt célravezetőnek és a maguk számára hasznosnak látják.

Ahogy elnézem Polt Péter működését, akár legfőbb ügyészi működését, szerintem ő az utolsó, aki megvédene minket. Tehát ő azért nem az a karakán típusú személy, aki szembemenne bármilyen, tőle erősebb hatalomnak az akaratával. Pedig amúgy megtehetné, de biztosan másképp döntene. És akkor önök ‑ nyilván az ő személyes kérésére ‑ behozzák ezt a javaslatot, ahelyett, hogy behoznának számos, ennél nagyságrendekkel fontosabb javaslatot. Úgyhogy ne haragudjanak, ez kedélyborzoló, gyomorforgató, gusztustalan, bicskanyitogató és vérlázító, úgyhogy eszünk ágában sincs támogatni. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)