Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy tulajdonképpen az elhangzottak alapján mind az előterjesztő, mind a kormánypárti frakció hozzászólásából, vezérszónoki mondataiból következik az, hogy tulajdonképpen itt egy száraz, egyszerű törvénytervezetről lehet beszélni. Tulajdonképpen a jogharmonizáció az, amire figyelni kell, és ennek alapján nyugodtan lehet menni előre. Igaz, azért azt tegyük hozzá, hogy 26 törvény módosításával jár együtt maga ez a történet, amiről beszélnek, aminek komplexitásáról lehet beszélni, amit én leegyszerűsítve salátatörvénynek hívok; először.

Kettő. Nem készült hozzá olyan hatástanulmány, ami az egyes területekre vonatkozó hatásairól beszélne, és akkor ilyen módon jótékony homályban maradhat az, hogy igazából mi az, amiről mind ez idáig nem esett szó sem az előterjesztésben, sem pedig a kormánypárti hozzászólásban. Tehát a jogharmonizációról beszélni azt jelenti, hogy akár még támogatható is lenne. De a helyzet az, hogy ismét annak vagyunk tanúi, hogy egy európai jogszabály ‑ itt például egy európai jogharmonizáció ‑ mellé olyan megoldásokat csempésznek be, ami egyébként elfogadhatatlanná teszi ennek a törvénytervezetnek az elfogadását. Itt önök a felmerülő gyakorlati tapasztalatokra hivatkoznak, és e mögé kell tekintenünk egy kicsit, hogy igazából miről is van szó.

Szóval, a jogharmonizáció irányelve előírásainak megfelelően több szakaszban valósul ez meg, és itt erre is szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a tőkepiaci törvény 2025. évi első féléves módosítása után most egyéb fontos pénzügyi tárgyú törvények kerülnek sorra, írnak elő kötelezettséget és határoznak meg új lehetőségeket mindazoknak, akik egyébként, mondjuk úgy, hogy élni tudnak ezzel a lehetőséggel. Mi ez a lehetőség?

A befektetésialap-kezelési szektort érintően legfontosabb újítás az alternatív befektetési alapok bevezetése. A jövőben kölcsönt nyújthatnak, új finanszírozási csatornát jelenthetnek a gazdaságban. De mielőtt nagyon beleszeretnénk az alternatív alapkezelési megoldásokba, előtte mindenképpen beszélni kell arról, hogy hogyan keletkezhet ez a lehetőség, mert a jogharmonizáción túl, mint ahogy említettem, itt van a változásnak egy nagyon fontos eleme, illetve háttere. Az alternatív befektetési alapok, közöttük a magántőkealapok kölcsönnyújtási tevékenységének engedélyezése megítélésem szerint nyilvánvalóan azt jelenti, hogy amúgy is a szürkezónában lévő, nem ismert tulajdonosi hátterű, nem megismerhető tulajdonosi hátterű magántőkealapok most megjelennek hitelezőként ebben a közegben.

Azt gondolom, hogy kell beszélni ezekről a magántőkealapokról, mégpedig azért is, mert legalább 279 darab ilyen magántőkealap van, ami azt jelenti, hogy közel 3000 milliárd forintos értékkel bíró erővel vannak jelen a gazdaságban. És furcsa szám, hogy tulajdonképpen a majdnem 3000 milliárd forintos tőkealap ‑ talán lehet, hogy azóta már az én adataim is már idejétmúltak, és már ennél is többről van szó ‑ és a közel 300 ilyen magántőkealap, amely birtokolja ezt, kísértetiesen hasonlít arra, hogy 3000 milliárd forint értékű magánnyugdíjalap veszett el az elmúlt tíz évben, és annak hárommilliónál is több tulajdonosa volt, most pedig itt tartunk, hogy magántőkealapok elképesztő vagyonnal rendelkezve jelennek itt meg úgy, hogy eközben pedig nincs olyan elszámoltatható és átlátható felület, ahol mindezt át tudnánk tekinteni, hogy igazából is ezeknek a magántőkealapoknak kik az igazi haszonhúzói.

Merthogy az európai szabályozást kihasználva, ha az ott előírt limit mértékét meghaladná az alap, akkor többszörözik az alapok számát, és ilyen módon megint csak ott tartunk, hogy nem tudjuk, hogy ki igazából a befektető. És most előállnak ezzel a törvénytervezettel, hogy tulajdonképpen ide az állam, nyugodtan, az Eximbank és más szereplők is beszállhatnak, és a magántőkealapok mellett állami pénzből is gyakorlatilag a haszonhúzás folytatódik.

Nem akarok teljesen olyannak tűnni, mintha teljesen idegen lenne minden országban ez a megoldás. Van erre lehetőség más országokban is, de mivel a magyar átláthatóság ‑ és éppen ezeket hiányolom a törvénytervezetből ‑ nem teszi lehetővé azt, hogy lássuk, kik az igazi tulajdonosai, mert azok a kormányhoz, a Fideszhez köthető magánszemélyek ‑ Mészáros Lőrinctől kezdve Tiborcz Istvánon át Garancsi Istvánig sorolhatjuk azokat a magánalap-tulajdonosokat, akik egyébként ezen keresztül fektetnek be, még további állami forráshoz juthatnak.

Ennek egyik formája volt már az elmúlt időszakban is, amikor a Magyar Fejlesztési Bank is ezermilliárd forint fölötti juttatással szállt be ezek mellé az alapok mellé, és ők lettek az igazi haszonhúzói. Például maradjunk Mészáros Lőrincnél, aki az éves, illetve 35 éves autópálya-koncesszió tulajdonosaként, mondhatnánk, hogy az útbiznisz az övé, az útfelújítás biznisze az övé, és ehhez kapcsolódóan húzza ennek hasznát.

Ebbe a körbe tartozik bele az is, amikor a Magyar Nemzeti Bank ügyében ‑ egyébként, mint ahogy látjuk, elég kétes módon, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam ‑ nyomozás zajlik a tekintetben, hogy a Magyar Nemzeti Bankból eltűnt pénzek hova lettek. És most azt kell látnunk, hogy tulajdonképpen ezt a megoldást, amibe a NER-rendszer gazdasági szereplői nagyon beleszerettek, ebbe a magántőke-alapos megoldásba, ezt megerősítő helyzetet akarnak teremteni.

Sajnálom, hogy nem beszéltek erről, hogy ez mit jelent, és miért akarják ebbe az irányba tolni. Az én olvasatomban ez az átláthatatlanság, amit e tekintetben ilyen módon; mármint a jelen szabályozás is átláthatatlan a tekintetben, hogy kik az igazi haszonélvezői és haszonhúzói ennek a magántőkealap-megoldásnak, amit még most pluszban segíteni akarnak, ez inkább abba az irányba megy, hogy ezek a szereplők elszámoltathatatlanok legyenek akkor, amikor ennek az ideje elkövetkezik.

Inkább ebbe az irányba megy, ezt a folyamatot akarja segíteni ez a törvénytervezet, és úgy gondolom, hogy emiatt ez elfogadhatatlan. Ezzel tulajdonképpen ráteszik a pecsétet arra a mondatra, amikor azt mondom, hogy márpedig ezzel a törvénytervezettel igazából elfedni akarják azt, ami a valódi szándékuk, hogy a közpénzeredetű korábbi pénzfelhalmozásnak újabb teret nyissanak, újabb lehetőséget kínáljanak, sőt, az ehhez kapcsolódó állami forráshoz jutás lehetőségét is megteremtik. Éppen ezért az átláthatatlanság és az elszámoltatás nyilvánvaló akadályozásának szándéka miatt ezt a törvénytervezetet támogatni nem tudjuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(12.00)