Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy az előttünk lévő javaslatot valóban nem lehet támogatni. De rögtön azzal indítanék, hogy rendkívüli belföldi vagy nemzetközi helyzet esetén, mint amilyen a koronavírus-járvány volt, vagy az orosz agresszió miatt kirobbanó ukrajnai háború, a kormány természetesen kérhet rendkívüli vagy különleges felhatalmazást, de ezzel nem élhet vissza, és minden esetben be kell arról számolnia, hogy mi történt az előző időszakban, és ezt transzparens módon kell megtennie.

Én azt látom egyébként, hogy a kormány eddig sem használta felelősen a különleges jogrendet, és továbbra is indokolatlan az a hosszabbítás, amit most terveznek, tehát, ugye, 180 nappal. A legnagyobb gond az, hogy miközben egyébként tényleg és helyesen mindenki komolyan veszi az Ukrajnában dúló háború közvetlen kockázatait és veszélyét, valamint a hosszabb távú biztonsági és energiaellátási fenyegetéseket, aközben nehéz komolyan venni a kormány által kért különleges jogrendet.

Ha most egy pillanatra eltávolodunk a napi politikai vitáktól, tegyük fel a kérdést, hogy hány hosszabbítás lesz elég a kormánynak, hány hosszabbítás üresíti ki a különleges és a normál jogrend közötti különbséget. Ugye, folyamatosan jönnek az újabb és újabb hosszabbítások, ki tudja, mennyi ideig. Ha valami rendkívüli és különleges, akkor nehezen indokolható, hogy miért tart ennyi ideig. Ha a kormány különleges felhatalmazást kér az Országgyűléstől, hogyan garantálja a biztonságot, ez természetesen minden normális helyzetben megvitatható. De mit kezdjünk azzal a helyzettel, hogy a kormány újabb és újabb hosszabbítást kér? Nem azt üzeni ez, hogy valójában nincs is eszköze, nincs ötlete, nincs akarata sem, hogy túljusson a veszélyhelyzeten, válsághelyzeten, ezeken a problémákon? A kormány azért kér újabb hosszabbítást, mert valójában nem tudja, hogy mire kellene felhasználni a különleges jogrendet. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy ez a helyzet. Nem tudják, hogy mit kellene tenni, hogy Magyarország a lehető legkisebb kockázattal és kárral vészelje át a szomszédos országban dúló háborút.

Én értem azt, hogy a veszélyhelyzet ismét a szomszédos országban dúló háború miatt kell hogy meghirdetésre kerüljön, és a háború tragikus módon valóban fennáll a mai napon is, de ha ennek a megoldása kívül esik a kormány hatáskörén és a cselekvési lehetőségein, akkor felmerül a kérdés, hogy mi az, amire a különleges jogrendet valójában fel kell használni, és ami miatt újra és újra meg kell hosszabbítani. A különleges jogrend értelme és lényege az lenne, hogy a rendkívüli felhatalmazás és a rendkívüli intézkedések lehetőséget adnak a végrehajtó hatalom számára, hogy elhárítsa a veszélyeket, minimalizálja a kockázatokat, és védelmet nyújtson a polgároknak. De ha egy kormány és az azt készségesen kiszolgáló parlamenti többség folyamatosan csak a hosszabbításokról dönt, akkor mit sikerült elhárítani, mit sikerült minimalizálni, milyen biztonságot sikerült megteremteni tartósan? Ha a veszélyt, ahogy ez egy tartós veszély és a háború is tartós, akkor amint azt valójában mindannyian tudjuk, a háború nem ok, csak ürügy, hogy bevezessék vagy tartóssá tegyék ezt az új jogrendet.

De vegyük komolyan ezt a válsághelyzetet, tegyünk úgy, mintha ennek a parlamenti vitának valódi tétje lenne, és akár csak edukációs céllal csináljunk úgy, hogy a kormány most valóban kér valamit az Országgyűléstől, és mind éreznénk annak a felelősségét, hogy indokokat keresünk és megvitatunk. A veszélyhelyzet természetesen egy már folyamatban lévő és fennálló helyzetre reagál, de azt a célt is szolgálja, hogy az adott helyzetből, az ukrajnai háborúból következő, ma még nem belátható problémákra felkészüljünk. De ez nem az első veszélyhelyzet, hanem folytatólagosan, most már évek óta a sokadik hosszabbítás. Sőt, ha idevesszük a rendkívüli jogrend alkalmazását, akkor ez a Covid-járványig vagy akár a migrációs válságig is visszavezet minket. Tehát tényleg hosszú évek óta élünk ebben a különleges helyzetben.

Én azt szeretném kérni a kormánytól, hogy mivel sok év telt el, jó lenne most már egy transzparens és tételes elszámolás arról, hogy mire is használták önök szerint, a kormány szerint, kormánypárti képviselők szerint a veszélyhelyzettel megnyíló lehetőségeket ‑ erről egy nyilvános, transzparens beszámolót kérünk ‑, milyen rendkívüli helyzeteket kezeltek, és mi volt a pontos indok arra, ami miatt nem volt elegendő a normál jogalkotási folyamatra támaszkodni.

Hadd vegyek csak egy példát, de itt a vitában elhangzott már ellenzéki képviselőtársaim részéről több hasonló utalás, ott van például a 296/2025-ös, szeptember 25-én kihirdetett kormányrendelet a szőlő aranyszínű sárgaság szőlőbetegség terjedésének lassításához szükséges azonnali intézkedések veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályairól. Valós problémáról van szó? Kétségtelen, egy szőlőbetegségről van szó, ezt kezelni kell, meg kell előzni ennek a továbbterjedését. De mi köze a szőlő aranyszínű sárgaság betegségnek az orosz agresszió miatt kirobbanó ukrán háborúhoz? Van egy szőlőbetegség, ezt nem tudom, ki küldte ránk, lehet, hogy a Jóisten, de hogy ennek semmi köze nincsen az egész orosz-ukrán háborúhoz, az egészen biztos. De egyébként, ha megnézzük a kihirdetett kormányrendeleteket, akkor találunk nagyon sok hasonló példát. Magyarázzák meg, hogy erre miért volt szükség, miért ilyen formában hozzák meg ezeket az intézkedéseket. Mert a veszélyhelyzeti felhatalmazás értelme egyébként az lenne, hogy a kormánynak hatékony és gyors eszközei legyenek a felmerülő problémák kezelésére, hogy ilyen eszközökkel rendelkezzenek, de nagyon tágan kezelik ezt a felhatalmazást, mintha egy általános szabadkártyáról lenne itt szó.

Természetesen a veszélyhelyzetet komolyan kell venni. A kérdés az, hogy a kormány komolyan vehető‑e, amikor különleges jogrendi felhatalmazást kér a háborúra hivatkozva. A gond az, hogy a kormány egyébként maga is hozzájárul a bizonytalansághoz. Nézzük csak azt a példát, hogy nagyon dinamikusan mozognak kommunikációban aközött, hogy küszöbön áll a béke és mindjárt véget ér a háború, ez az egyik álláspontjuk, és aközött, holnap talán az lesz a másik álláspontjuk ‑ ugye, ezt váltakoztatják ‑, hogy soha nem voltunk még olyan közel ahhoz, hogy belerángassanak minket ebbe a háborúba. Tehát egyik nap: mindjárt itt van a béke, és vége van, a következő nap pedig: bele fognak minket tartósan, hosszú távon rángatni ebbe a háborúba. Tehát itt a kommunikációs síkon is csúszkálnak, ami szintén kelti a bizonytalanságot, most a jogi bizonytalanságok mellett.

(13.20)

Tegyük fel azt a kérdést, hogy mi az a válság, amit a háború egyszer és mindenkorra leplezetlenné tett, felszínre hozott, és aminek a megoldására égető szükség lenne, bárhogyan is ér véget ez a háború. Ez az energiaválság, és ez valóban egy nagyon komoly probléma, de én azt gondolom, hogy erre rossz válaszokat adnak.

Az energiaválság abból adódik, hogy rossz gazdasági modellben vagyunk, és egyre több energiára van szükségünk. Látjuk az akkumulátorgyarmatosítás folyamatát. Egy olyan gazdasági modellt valósítanak meg, ahol egyre nagyobb lesz Magyarország gáz- és villanyáram-felhasználása, mert egyre több a nagyüzem, egyre több az akkumulátorgyár Magyarországon. Nyilván a Covid-helyzet miatt és a háborús helyzet miatt kirobbant egy energiapiaci válság is, az árak elszabadulnak. Ebben a helyzetben, én azt gondolom, az lenne a felelős energiapolitika, biztonságpolitika, gazdaságpolitika ‑ ezek nagyon szorosan összekapcsolódó fogalmak ebben a helyzetben ‑, ha megpróbálnánk megszabadulni a gázfüggéstől, és itt nemcsak az orosz gázfüggésről beszélek, hanem általában a gázfüggésről.

Nagyon helyes, hogy a vitában is egyébként a fideszes vezérszónok képviselőtársam hozta elő ezt a kérdést, a gázfüggés kérdését. Erről beszélnünk kell itt a veszélyhelyzet kapcsán, pláne akkor, amikor látjuk a nemzetközi helyzetet, amikor az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió is csupán arról beszél ‑ és erről korábban volt vita itt, a Ház falai között ‑, hogy az orosz gáztól meg kéne szabadulni. Nyilván az amerikaiak ebben üzleti lehetőséget látnak, és az LNG-t, a palagázt akarják ráerőltetni Európára. Hát, láttuk, ugye, az amerikai energiaügyi miniszter sugalmazását, kijelentéseit Szlovákia vagy Magyarország felé. Talán ez a kockázat vagy ez a veszély elhárult. Arról a miniszterelnök úr számolt be, hogy sikerült Trump elnökkel, az Amerikai Egyesült Államok elnökével megbeszélnie ezt a kérdést, de hát látjuk, hogy ez időről időre előkerül.

Én azt gondolom, hogy nagyon felelőtlen az Amerikai Egyesült Államok hozzáállása. Nagyon felelőtlen az Európai Unió is ebben a kérdésben, mert ők egyfajta gazdasági szempontból is, de az orosz gáztól akarnak megszabadulni. Ez helytelen! Egyáltalán az orosz gázfüggéstől kellene megszabadulnunk, ezt a gázfüggésünket kellene csökkenteni, hiszen ha megnézzük ezt a gázfüggést, ezt a gazdasági modellt, amit itt, Magyarországon is folytatunk a félperifériás piacgazdasági rendszerben, a kapitalizmus kevésbé szerencsésebb térfelén vagy oldalán, akkor látjuk, hogy ez milyen válságokhoz vezet, milyen ökológiai válságokhoz vezet. És ha gázról beszélünk, gázkibocsátásról, károsanyag-kibocsátásról beszélünk, akkor itt nyilván a klímaválságról van szó. Tehát a vízválság, a mezőgazdaság válsága, a biodiverzitás csökkenése mind-mind olyan szorosan összekapcsolódó ökológiai válságok, amelyek folyamatosan velünk vannak. És ha valami veszélyes, ha valami folyamatos veszélyhelyzetet jelent, akkor ez az. Erre egyébként tényleg deklarálni kellene egy folyamatos veszélyhelyzetet, de nyilván csak akkor, ha ezt komolyan vesszük, és megfelelő lépéseket teszünk.

De visszakanyarodva az eredeti javaslathoz ‑ és abszolút kapcsolódik ehhez ‑, én azt gondolom, hogy az elmúlt éveket és a veszélyhelyzeti felhatalmazást, kormányzást arra kellett volna, arra is kellett volna használni, hogy a megfelelő felhatalmazással élve megtegyük azokat a lépéseket, hogy hogyan lehet megszabadulnunk nem az orosz gázfüggéstől, hanem általában a gázfüggéstől. És ebben a gazdaságpolitikai helyzetben, amit a Covid-válság okozott és a háborús helyzet okozott, az energiaárak felrobbanása okozott, valamint az ökológiai válságok egyaránt okoznak ‑ hiszen nagyon ritkán hangzik el, hogy akár egy migrációs helyzet mögött vagy a háborús konfliktusok mögött nagyon sokszor ökológiai válságtünetek vannak, és ezt is le kell szögeznünk ‑, tehát ebben a veszélyhelyzeti felhatalmazásban azokat az intézkedéseket kellett volna megtenni, amelyek a valódi biztonságot, a valódi energiafüggetlenséget, -szuverenitást szolgálták volna. Ez az energiahordozóktól, a szénhidrogénfüggéstől való megszabadulás lett volna.

És itt nemcsak a gázfüggésről beszélünk, de az atomenergiáról, a Paks II. projektről is beszélünk, arról, hogy nem akkumulátorgyárakat kell Magyarország területére telepíteni, hanem valamilyen kisebb léptékben gondolkodni, a kkv-szektort erősíteni, a magyar mezőgazdaság hagyományaira alapozni, a vízválságot kezelni, tehát szintén veszélyes szituációkat kezelni. Ez lenne egy felelős gondolkodás.

Önök folyamatosan biztonságról, szuverenitásról, függetlenségről beszélnek. Az ökopolitika kereszttüzében is ezek a gondolatok, ezek a legfontosabb gondolatok állnak, csak mi azt gondoljuk, hogy egy ország akkor lesz biztonságos, akkor lesz független és akkor lesz szuverén, ha a saját erőforrásaira tud támaszkodni; ha kívülről nem szorulunk ilyen energiabehozatalra, energiaimportra; ha nem az energiazabáló és károsanyag-kibocsátó nagyüzemeket telepítjük Magyarországra. Ez nyilvánvalóan egy más gazdasági modell.

A helyzet valóban veszélyes, ökológiai szempontból is nagyon-nagyon veszélyes. Tehát egy szónak is száz a vége, ezeket a különleges vagy rendkívüli felhatalmazásokat ezeknek a meglévő válságtüneteknek és veszélyhelyzeteknek a csökkentésére, minimalizálására kellene és kellett volna fordítani. Hát, sajnos a kormány ezt elmulasztotta, és az előttünk lévő javaslat sem ezeket a célokat szolgálja, és már csak emiatt sem lehet a konkrét javaslatot támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek padsorából.)