Kósa Lajos (Fidesz)

KÓSA LAJOS, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Nem tudom, emlékszik‑e még valaki: „Mindegy, hogy mit mondunk, csak hasson. Majd a választás végén, a győzelemkor kifizetjük a büntetést.” Tóbiás József, az MSZP kampányfőnöke mondta ezeket a szavakat egy olyan választási kampányban, ahol az MSZP által alkalmazott Ron Werber a gyűlölet karmestereként egy addig még soha nem látott durvaságú kampányt vezényelt le Magyarországon.

Azóta a kampányban egyébként sajnos a durvaság, az agresszió velünk van, pedig a demokráciában a kampány ünnep. Hiszen a demokráciában a lényeg az, hogy megkérdezzük a választókat, hogy mit szólnak az ország dolgairól, jó irányba megyünk‑e, más irányba menjünk‑e, jók‑e azok a politikusok, akik vezetik az országot, vagy cseréljünk, mert a demokráciában a csere mindig fennáll.

Még nincsen kampány, csak az előszele fújdogál, és mára olyan mértékű az agresszió, az erőszak ‑ akár verbálisan, de ma már egyébként nyugodtan mondhatom fizikálisan is ‑, ami kétségbeejtő. Gondolják el ‑ mindenki erről beszél ‑, mi történik majd a kampányban, ha már most ott tartunk, hogy újságírókat lehet lökdösni, hogy inzultálni lehet kérdező embereket, hogy éles lőszerrel járkálunk lakossági fórumokra ‑ megjegyzem, saját lakossági fórumra, képzeljük el, ha van valami páros vita.

Szóval, az ember esze megáll, de nemcsak megáll, hanem kétségbeesik, mert azt látjuk, hogy ez nem egyedi, elszigetelt jelenség, ami csak nálunk van, és máshol, szerte a világban békés kampányok folynak, hanem azt látjuk, hogy a demokráciákban az erőszak és most már az életet fenyegető erőszak egyre inkább terjed.

Ezt észlelve, az aktuális helyzetre is válaszolva a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság egy határozatot fogadott el, amivel a parlamenthez fordul. Ennek a lényege az, hogy deklaráljuk azt, hogy elítélünk mindenfajta politikai agressziót, és arra kérjük a politikai pártokat, hogy hasonlóképpen csatlakozzanak ehhez a határozati javaslathoz; arra kérjük a pártokat, hogy a kampány során, de azon kívül is adjuk meg a tiszteletet egymásnak, sőt nemcsak egymásnak, hanem ‑ ami a demokráciában tulajdonképpen természetes lenne ‑ a választóknak. Mert tudják, se szeri, se száma azoknak a megnyilatkozásoknak, amikor választott politikusok vagy leendő politikusok a saját választóikat szidalmazzák, gyalázzák, és elképesztő dolgokat mondanak róluk.

Elítéljük, és fellépünk az ellen, hogy az a digitális térben látható agresszió terjedjen, ami ma Magyarországon kézzelfogható, hogy ugye, egymás ellenfeleit akasztással, nyilvános bántalmazással, szimbolikus kivégzéssel mutatják be a választóknak. Felszólítjuk a magyar kormányt arra is, hogy lépjen fel az olyan nyilvánvalóan agresszív cselekmények ellen, amelyekre nem is mertünk gondolni, hogy előfordul, hogy egyébként az egyik párt, a TISZA Párt rendezvényén a TISZA politikusa éles lőfegyverrel vesz részt, nem is egyszer, többször a gyűlésen. Ez egyébként bűncselekmény. Ennek kapcsán kérjük a magyar kormányt, hogy tekintse át az idevonatkozó jogszabályokat, és szigorítsa a fegyvertartással kapcsolatos szabálysértési eljárások egyes passzusait annak érdekében, hogy példás szigorral tudjunk fellépni az ilyen bűncselekmények ellen.

A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság megtárgyalta ezt az előterjesztést, és ott szembesültünk azzal, amit egyébként az általunk meghívott rendőrségi nyomozók fejtettek ki, hogy Magyarországon a fegyvertartási engedély felülvizsgálata ötévenként történik, és eközben vélelmezzük azt, hogy a fegyvertartási engedéllyel rendelkezőknél azok a feltételek és körülmények fennállnak, ami jogosította őket arra, hogy fegyvertartási engedélyük legyen. Ha a fegyvertartási szabályok megszegése miatt szabálysértési eljárás indul valaki ellen, akkor azt az adott lőfegyvert, amivel a szabálysértési eljárási tényállást elkövette, el lehet kobozni. De ‑ és ez nagyon fontos ‑ a fegyvertartási engedélyt nem lehet visszavonni, sem felfüggeszteni, mert nincs ilyen eljárási szakasz. Tehát a rendőrök azzal szembesültek, hogy egyébként Ruszin-Szendi Romulusz még egy lőfegyvert tud tartani szabályosan, függetlenül attól egyébként, hogy többször elkövetett súlyos bűncselekményt az éles fegyverével, és azt a fegyvert elkobozták.

Ezért arra hívjuk fel a kormány figyelmét, hogy ezt a kiskaput, joghézagot vizsgálja felül ‑ ez egy rendelet ‑, és tegye lehetővé azt, hogy amikor fegyvertartással kapcsolatos szabálysértési eljárás indul, akkor a nyomozó hatóság a szabálysértési eljárás lezártáig ne csak a fegyvert tudja elkobozni, hanem vissza is tudja vonni a fegyvertartási engedélyt is.

(10.30)

Így a másik fegyvert is vissza lehet vonni, mert a fegyvertartási engedély hiányában nem jogosult az illető arra, hogy egy másik éles marokfegyvere legyen.

Ezen túlmenően arra kérjük a kormányt, hogy nézze meg, melyek azok a szervezetek, amelyek rendkívüli agresszivitást és fizikai erőszakot mutatnak a politikai tevékenységük kapcsán, és ezek ellen lépjen fel.

Az egyik már meg is valósult, mert többek között más nemzetközi szervezetek és politikusok kezdeményezésére az Antifa nevű szervezetet egyébként terrorszervezetnek nyilvánítottuk mi is, nem csak az Egyesült Államokban az elnök kezdeményezésére maga az Egyesült Államok kormánya. Egyébként ez annál is inkább időszerű, hiszen az Antifa Magyarországon is követett el politikai cselekmények kapcsán rendkívül brutális akciókat. A szó szoros értelmében, válogatás nélkül vertek agyon járókelőket, többek között lengyel turistákat. Ezután ‑ ráadásul, hogy mennyire időszerű a közös fellépésre való felhívás ‑ azzal szembesülünk, hogy az Európai Parlament baloldala, a Néppárttal megerősítve, ennek a nyilvánvalóan terroristának a mentelmi jogát nem adja ki. Hogy lehet normális politikai életre felkészülni akkor, amikor az a politikai megnyilvánulás, hogy politikai indíttatásból találomra agyonverek békés járókelőket, és utána megyek a mentelmi jog védelmében az Európai Parlamenthez? Az ember csak széttárja a kezét, és azt mondja, hogy ezen az alapon egy Hamász-terrorista bekerül az Európai Parlamentbe, és hogyan lesz tovább az élet? Hogy lehet így demokráciát építeni, hogy lehet így egyáltalán politikai nézeteket képviselni? Vagy az az Európai Parlament számára követendő példa, hogy kapára, kaszára, kerítéslécre, viperára, és majd a vitákat az ártatlan járókelők agyonverésével folytatjuk le?

Szóval az ember esze megáll, mert látjuk egyébként, hogy ez a folyamat hova vezet. Ne felejtsük el, hogy az úgynevezett, elhíresült weimari időkben ezek a cselekmények következtek be! És az is bekövetkezett már, ami a weimari időkben is: találomra vagy céltudatosan kifosztjuk az üzleteket, bizonyos köröket vadászunk az utcákon, kirekesztünk politikai alapon. Mi lesz ennek a vége? És ugye, a végén Németországban a választások előtt egyébként a Spartakusbund az SA-val vívta az utcai harcot. Tehát ennek megálljt kell parancsolni!

Ha a demokrácia ez ellen a politikai magatartás ellen nem tud védekezni, akkor halálra van ítélve. És ne felejtsük el: az egész a verbális erőszakkal kezdődik, amikor elfogadhatatlan jelzőkkel illetnek politikusok versenytársakat, választópolgárokat. Most szándékosan nem akarok ideidézni, higgyék el, ez a dosszié (Felmutat egy dossziét.) tele van azokkal a megnyilvánulásokkal, amelyeket … És itt nem egyszerű kommentelőkről van szó, most nem arról beszélek, hogy mi van a kommentek világában. Ott aztán tényleg elképesztő, ami a legrosszabb kocsmai stílusban megvalósulni látszik, azt szorozzuk meg hárommal, és akkor az internetválogatásban lehet megrökönyödni vagy élvezkedni kinek-kinek, de tényleg megdöbbentő. Itt azok vannak összegyűjtve, ami politikával, közélettel kapcsolatos, és ilyen szerepet vállaló személyek ejtenek meg az internet világában, majd egyébként jellemző, hogy az erőszak és az agresszivitás terjedése ellen tüntetéseket szerveznek.

És akkor szándékosan nem emelek ki senkit, mert nem lenne méltányos, és talán nem is lenne helyes, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hiszen Honvédelmi és Rendészeti Bizottság vagyunk, hogy higgyék el: a legdurvább erőszakos bűncselekmények nem azzal kezdődnek, hogy a végén valaki előveszi a sörétes puskát, és elkezd lövöldözni. Azzal kezdődik, hogy dehumanizálja verbálisan a politikai vetélytársát vagy a más politikai nézeteken lévőket. Aki erről kérdezi, azt lökdösi, agresszíven lép fel velük szemben, pedig ők egyébként ‑ az újságírók ‑ a munkájukat végzik, ne felejtsük el! És a vége az, hogy egy ilyen hangulatban jön egy félnótás, és megpróbálja lelőni a szlovák miniszterelnököt, mert nem ért egyet a politikájával.

Hát, itt azért vagyunk néhányan, akik nem értünk egyet egymással. Az lesz a dolog lényege, hogy itt lövöldözünk majd a parlamentben? Volt már ilyen, ott van a lövés nyoma az elnök úr bal kezénél. Mikor a Tiszára rálőttek bő száz évvel ezelőtt. Nem szabadna ide eljutni.

Ezért fordulunk a kormányhoz, ezért fordulunk a parlamenthez, hogy fogadjuk ezt el. És ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nagyon helyes, ha egyébként úgy általában is megfogalmazzuk ezt, de adott esetben magunkra nézve is kötelezőnek fogadjuk el, és próbáljuk meg érvényesíteni. Mert senki sem ártatlan, a politikai vita hevében teljesen nyilvánvaló, hogy a konzervatív oldalon is előfordul az a jelenség, amiről itt beszélek, és helyes, ha ez ellen fellépünk. Tanuljuk meg a politikai vetélytársakat becsülni, akkor is, ha nem értünk vele egyet, de az is egy jó mondat, hogy „kedves képviselőtársam, semmiben nem értek önnel egyet, és magának nincsen igaza”, és ha durvaságokat vágunk egymás fejéhez, olyankor szólni kell magunknak is, hogy „állj, adjuk meg a tiszteletet, próbáljuk meg megtartani” ‑ már nem azt mondom, hogy európai keretek között, mert hol van az már? Most őszintén mondom: az európai keret valamikor azt jelentette, hogy a kifinomultság, a műveltség, az udvariasság, a méltányosság. Ma az európai keret azt jelenti, hogy a londoni polgármester azt mondja: miért, a késelés és a robbantás a nagyvárosi élet része, nem? Ezt mondta szó szerint. Tehát ma már Európában, Svédországban, ahol 280-nál több eljárás folyik olyan kiskorú és fiatalkorú lányok ellen, akiket egyébként direkt bérgyilkosságra képeztek ki, követtek el ilyen cselekményeket. Tehát ma már Európában nyugodtan mondhatom: utcai háború zajlik, és bizonyos európai országok, lásd, Svédország, Franciaország, közel állnak a polgárháborús helyzethez. Úgyhogy az a mondat, hogy legyen Magyarországon a kampány olyan európai, azt nem kívánom magunknak. Legyen olyan magyar! Járjunk ebben valahogy jó példával elöl! Szerencsére eddig Magyarországon a demokratikus verseny, a választás, a választási kampány valamilyen keretek között tudott maradni, amit mindnyájan elfogadhatónak találtunk. Én őszintén remélem, hogy a mostani kampány is olyan lesz, ami ‑ hogy is mondjam ‑ elfogadható, és azt sugározza, hogy Magyarország egy normális ország, ahol biztonságban vannak a politikusok, akkor is, ha nem értenek egyet egymással.

Egy kicsit ebből kilóg az, amikor valaki teljesen tudatosan követ el olyan bűncselekményt, amit nem lehet véletlenül elkövetni, ami egyébként nyílt szembeszegülése mindannak, amiről beszéltem. Ruszin-Szendi Romulusz esete ilyen. Senki nem visel véletlenül éles lőfegyvert sehol sem. Véletlenül nem lehet lőfegyvert viselni. Az, hogy nálam marad valami véletlenül ‑ bicska, körömolló ‑, és akkor a reptéren veszem észre, igen, ez van. A reptéren véletlenül nem tudom azt mondani, hogy véletlenül nálam van az oldalfegyver, bocsánatot kérek, nem vettem észre, mindennap velem van. Tehát Ruszin-Szendi Romulusz teljesen tudatosan követte el ezt a bűncselekményt, ami eleve agresszivitást sugall. Hiszen gondoljunk csak bele, a saját választói gyűlésére ment el! Ezek szerint a TISZA-nál olyan a hangulat, hogy jobb, ha a TISZA-s előadónak is oldalfegyver van a keze ügyében? Meg hogy kell ezt elképzelni? Az ember őszintén kérdezi fel: mi a terv? Valaki bekérdez, oszt’ akkor belelő a plafonba, vagy lelövi az illetőt, mert nem értünk egyet? A saját rendezvényén? Tehát ez nyilvánvaló képtelenség, nem lehetett az a terve; oké, hogy a vannak furcsa dolgai a tábornok úrnak, nem tartom nagyon katonásnak, férfiasnak, főleg nem egyébként különlegesen kiképzett katonának azt a viselkedését, hogy leszívatja az úszógumit meg a tokáját.

(10.40)

Ennél azért vannak férfiasabb eljárások, meg úgy látszólag, mondjuk, még a harmadosztályú amerikai akciófilmekben is ezek az akciókatonák nem a plasztikai sebészetre járnak, hanem az edzőterembe. Tehát oké, vannak furcsaságok, de az a napnál világosabb, hogy az nem lehetett a terv, vagy ha ez volt a terve Szendi Romulusznak, hogy majd belelő a tömegbe, hogyha valaki rosszul néz, vagy szól, akkor itt nagyobb baj van, de ezt nem feltételezzük.

Viszont akkor kétségtelen tény, hogy ő teljesen tudatosan fittyet hányt a szabályoknak, a törvényeknek, és követte el ezt a bűncselekményt. Ugye, ez egy értelmezés kérdése, hogy milyen súlyú a bűncselekmény ‑ szabálysértés‑e, vagy bűncselekmény ‑, attól függ, hogy zártnak minősítünk‑e egy választói gyűlést, vagy nyílt rendezvénynek, ezt majd eldönti a bíróság. Egy kétségtelen: itt a szándékosságot nem lehet nem látni, ezért mondom, hogy ez minősített eset. Ez ellen aztán végképp fel kell lépni, ezért kérjük a kormányt, hogy a vonatkozó szabálysértési törvényi eljárásokban ezeket a kiskapukat tekintse át, és ha lehet, akkor zárja be.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Kérem, hogy támogassák a javaslatunkat. Én azt gondolom, hogy ennek még kell olyan jogszabályi módosítási következménye is legyen, amit alapos megfontolás után kezdeményezhetünk, ha ebben egyetértés van, hogy azokat a büntetési tételeket, amelyek például a rágalmazással kapcsolatosak, gondoljuk át.

Vannak országok, ahol egy-egy sajtótermék által elkövetett rágalmazás azért kockázatos, mert olyan a büntetés, hogy adott esetben az adott sajtótermék létét fenyegeti, mert a 3 millió forintos büntetést nevetve fizeti ki valaki. Ez most élő példa, tudok konkrét esetet mondani, amikor a főszerkesztő azt mondta, hogy nyugodtan írják meg, persze, hogy nem igaz az egész, kifizetjük a 3 millió forintot, többet hoz. De lehet olyan szabályozás is, hogy az ilyen 200-300 millió forint, akkor azért az már érzékeny, azt már megérzi bárki. Tehát gondoljuk meg, vice versa, ha valaki hazugságot, teljesen nyilvánvaló hazugságot ír le, teljesen jogtalanul letilt nyilvánosságról pártelnököt, miért ne járnánk el vele szemben úgy, hogy ezerszer meggondolja, hogy ilyet lehet‑e csinálni, és csak rendkívül alapos indokkal, ami a bíróságon megáll, meri megkockáztatni. Tehát megvannak a lehetőségeink.

Mi csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy csak a közös gondolkodás vezet ebben eredményre, ezért kérem a parlamentet, tisztelt képviselők, hogy támogassák az általunk megtett országgyűlési javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)