Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném a miniszterhelyettes urat megbántani, de a bankárok is ugyanezt mondták volna, mint ön. A helyzet az, hogy tudatosan próbálják néhány száz, néhány ezer ügyre leszűkíteni a kört. Tudja, miért van ilyen kevés ügy? Elmondom: mert a kifosztott embereknek nincsen újabb öt évük és sok százezer forintjuk tovább pereskedni, mert elvették tőlük az életüket, a jövőképüket, és kifosztották őket.

Tudja nagyon jól, hogy 3-5‑millió közötti volt a devizás szerződések száma, több százezer ember a mai napig nyögi ezt a borzalmat. Kutya kötelessége lenne a parlamentnek kihúzni őket ebből, nem a Kúriának újraértelmezni az értelmezést; ilyen műfaj egyébként Európában nincsen. Jogalkotási kényszer valóban nem lenne, ha önök hagynák megérkezni az uniós bírósági döntést, amely általános érvényű és kötelező minden ilyen ügyre vonatkozóan, és akkor nem kéne nekünk itt erről beszélni, de önök sajnálatos módon nem hagyják.

A kérdésére a megoldás: hozzanak létre egy olyan adatbázist, ahol szerepel minden devizahiteles hátterű ügy, és amikor a végrehajtó elkezdené foganatosítani a borzalmat, legyen kötelező lekérdezni neki ebből az adatbázisból. A digitalizáció közepén ez nem jelenthet problémát az önök számára. Ha így történik, leállítható minden ilyen borzasztó ügy, csak akarat kérdése. Ha szakmai csomagra van szükség ez ügyben, akkor állunk rendelkezésre, tárgyalunk bármiről, de az akarat, a szándék nem hiányozhat, mert ezeket az embereket eddig nem mentették meg. Most már valóban védőhálót kellene számukra biztosítani. Ezért nem tudom elfogadni a válaszát, és megyünk tovább ezen az úton. (Szórványos taps a Jobbik és a Párbeszéd soraiból.)