Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapokban forrongott a levegő a devizahiteles téma körül. Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy ezek a szerződések érvénytelenek, tehát ahol szerepel a vételi és eladási árfolyam feltüntetése, egyértelmű az érvénytelenség. És bár próbálkozik a magyar kormány azzal a magyarázattal, hogy mintha itt csak egyedi döntésről lenne szó vagy az esetek szűk köréről, egész egyszerűen adós marad azzal, hogy a parlamentben legalább vitatkozzon a kérdésről.

(14.50)

Ma délelőtt a lex Marczingós képében behoztuk a parlamentbe Marczingós ügyvéd úrnak azt a csomagját, amely alkalmas lenne a teljes körű megoldásra, igazságtételre. Egészen elképesztő módon a Fidesz-KDNP-nek nem volt véleménye erről a kérdésről, a vitában sem vettek részt. Szeretném amiatt is kifejezni a nemtetszésemet, hogy az ellenzék részéről egyetlenegy képviselő volt jelen ezen a bizottsági ülésen, tehát ez a fajta nemtörődömség megengedhetetlen. De azt látjuk, hogy a kormány nem akar tárgyalni a megoldási csomagról.

Kérdezem tehát miniszterhelyettes urat, hogy mi a kormány terve a devizahitelesekkel kapcsolatban, hiszen az a teljesen félrenéző és elkenő álláspont, amit vallottak, hogy először várnak a Kúriára, és addig nincs itt semmi látnivaló, fenntarthatatlan. A Kúria újraértelmezte az európai értelmezést, de ennek fényében is érdekel miniszterhelyettes úr véleménye, hogy normális dolognak tartja‑e azt, hogy sorra lakoltatják ki az embereket Magyarországon.

Normális dolognak tartja‑e azt, hogy olyan ügyekben lakoltatják ki az embereket, amelyek ezer sebből véreznek, és ahol az emberek meg tudták volna tartani a házukat, ha lett volna pénzük ‑ nem lehetőségük, pénzük ‑ megfelelő ügyvédi segítség elérésére? Normálisnak tartja‑e azt, hogy ha kilakoltatnak egy magyar embert ‑ mert hetente többen jönnek oda a lakossági fórumokon ezzel a problémával ‑, akkor másnap megkeresi őket egy rosszul öltözött brigád, és állítja, hogy még 4, 8, 15 vagy 20 millió forinttal tartoznak.

A miniszterhelyettes úr fenntarthatónak érzi‑e azt, hogy valakit 10 vagy 15 évig csuklóztatnak egy egyértelműen érvénytelen szerződés alapján, egy félretájékoztatással és elhallgatással teli konstrukcióban, egy úgynevezett hitellel, visszafizeti a tartozása, mondjuk, legalább háromszorosát, aztán nyomott töredékáron elviszik a házat, és utána még követelnek rajta 5, 10 vagy 15 millió forintot? Szeretném jelezni, hogy ha a polgár nem bírja ezt a nyomást és elhalálozik, akkor pedig nagy eséllyel öröklik utána ezt a tartozást, tehát ez az adósrabszolgaság minősített és legalizált esete.

Nem gondolják, hogy amíg ezt az egészet levitatkozzuk, legalább annyit meg kellene tenni, hogy elrendelik a haladéktalan kilakoltatási moratóriumot egészen a választásokig, kiegészítve a devizás ügyekre visszavezethető végrehajtási moratóriumra és tilalomra? Mert máskülönben nem látjuk rendezhetőnek ezeknek a honfitársainknak a helyzetét, és attól tartunk, hogy visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el. Várom érdemi válaszát. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)