Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Őszintén szólva, borzalmas nyarunk volt, rettenetes nyarunk volt, mert bár most az ülésterem már majdnem üres, de a mi programunk és naptárunk annál jobban tele volt, annyi kilakoltatásra riasztottak minket a nyár folyamán. A helyzet az, hogy amikor Marczingós Lászlóval létrehoztuk a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetségét, egy, a devizásokat tömörítő országos egyesületet, akkor nem gondoltunk arra, hogy ilyen nagy számban és ilyen özönszerűen jönnek be ezek a megkeresések.

(18.10)

De a bejelentővonal, a megelőzést célzó bejelentővonal elkezdett izzani, és a hozzánk közel álló, igen jól képzett jogászok, ügyvédek megpróbáltak segítő kezet nyújtani ezekben az esetekben.

A legszomorúbb az volt, mint ami a szigetszentmiklósi esetben is kiderült, hogy az ügy teljes mértékben védhető lett volna abban az esetben, ha a károsultnak telik ügyvédre, tehát ha ki tudta volna fizetni a megfelelő szakember munkadíját. Mivel ez sajnos nem történt meg, így elvitték a házát teljesen képtelen körülmények között, és csak a szerencsén múlt, hogy Nagy János polgármester barátunk, Szigetszentmiklós polgármestere átmeneti időre egy szükséglakást tudott biztosítani.

A rendszer egyrészt nagyon felkészült, hiszen még a kilakoltatást megelőzően egy jól szituált hölgy megérkezett, aki a gyámügy részéről jött, és megkérdezte, hogy van‑e itt gyerek, tehát van‑e kit elvinni és szétszakítani egy családot. Nyilván ez az ő feladata ebben a velejéig romlott rendszerben. De azt is látjuk, hogy miközben a lakatos is nagyon szakszerű, precíz munkát végzett, és időben érkezett, a másik oldalon már nem volt meg az a szociálisan alapvető módon elvárható törődés, ami mondjuk, abban testesült volna meg, hogy ne dobják szó szerint az utcára azt az idős hölgyet. Így a környékbeli szimpatizánsok közül került valaki, aki elment egy utánfutóért, és sajnos minket ért az a megtisztelőnek egyáltalán nem mondható, nagyon-nagyon fájdalmas helyzet, hogy a hölgy becsomagolt életét, tehát ilyen szemeteszsákokba csomagolt ruháit és használati tárgyait segíthettünk felpakolni egy teherautóra. De mi ezt nagyon nem szerettük volna megcsinálni, és nem azért, mert nem segítenénk szívesen egy bajba került embernek, hanem mert nem ez lenne a dolgok menete, devizás ügyből nem szabadna eljutni kilakoltatásig, jóhiszemű ember esetében főleg nem, és legalább valamifajta szükségmegoldást minden ilyen esetben kötelező jelleggel kellene biztosítani.

Még tovább megyek. Bár a hölgy képviseletét közben és utólag is elvállaltuk, és Ölveczky István ügyvéd úr ingyen, tehát pro bono vállalta a képviseletet, óriási problémát jelent, hogy az ilyen kilakoltatások után nem is engedik az embereknek megpróbálni nulláról újrarendezni az életüket, hanem megjelennek ilyen furcsa alakok, követeléskezelők, végrehajtók, és azt mondják, hogy még, még, még súlyos milliókkal tartozik. Ez az összeg a néhány milliótól akár a több tíz millióig is rúghat. Tehát lényegében lehetetlenné teszik ezeknek az embereknek, hogy újrarendezzenek valamit az amúgy szétszedett életükből, önhibájukon kívül szétszedett életükből, mert ha valahol, mondjuk, albérletben tudnák meghúzni magukat, akkor fizetniük kell a lakhatásért, fizetniük kell a korábbi állítólagos tartozás utáni emelt díjas részleteket, és még arra is fizetni kellene, hogy valahogy nulláról újrakezdhessék ezt az egészet. Tehát nyilván nem világ körüli utakra mennének abból a pénzből, amit az Európai Unió Bírósága ítéletének értelmében vissza kellene hogy kapjanak túlfizetés esetén. Itt a tőkeösszeg fölötti részre gondolok természetesen. Márpedig az ügyfelek jó nagy többsége túlfizetésben van, ez egyértelmű.

Éppen ezért én a következőkben olyan indítványt fogok tenni a parlament asztalára, amely teljesen függetlenül attól, hogy hogyan jutott valaki az otthonvesztéshez, lehetetlenné teszi azt, hogy egy kilakoltatás után még újabb milliókat, tízmilliókat követeljenek ezektől az emberektől.

Az is egy lehetetlen elvárás, hogy egy kilakoltatási helyzetet követően ők valahogy újrarendezzék azt, ami korábban volt, mert az már nem vehető vissza, és az élet nem rendezhető vissza minden tekintetben. Sokszor elmondjuk, hogy a megroppant egészséget, az átvirrasztott éjszakákat nem lehet forintosítani, ezt nem lehet visszaadni. De azt látni kell, hogy legalább a minimális szabadulási esélyt meg lehetne és meg kellene adni ezeknek az embereknek.

Én tehát arra fogom kérni a magyar parlament összes képviselőjét pártállásra való tekintet nélkül, hogy gondoljon akármit a devizahitelezésről, gondoljon akármit a banki ügyekről, praktikákról, a bankadóról, a tranzakciós illetékről, egy nemzeti minimumot próbáljunk letenni, hogy aki végigment ezen a tortúrán, és álláspontom szerint igazságtalanul kifosztották, az ne szembesülhessen azzal, hogy az egész életét, a továbbit is tönkreteszik, adósrabszolgaságba kerül, és ezt örökölhetik utána a rokonok is, ezt ne tűrjük. Tehát kérem, hogy támogassa mindenki az idevágó javaslatomat. Köszönöm a figyelmet.