Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mi itt vendégek vagyunk ‑ mindannyian. Önök is, én is, a kormány képviselői és Orbán Viktor is. Átmenetileg vagyunk itt. Átmenetileg vagyunk itt, a magyar polgárok bizalmából és jóvoltából. Azért vagyunk itt, hogy szemmel tartsuk az ország ügyeit, bármerre nézünk az országban. Azért vagyunk itt, hogy szemmel tartsuk a világ változásait, és olyan döntéseket hozzunk közösen, vitatkozva, egyetértve, amelyek a magyar életet boldogabbá teszik. Ez a feladatunk. Sem több, sem kevesebb.

Nem azért vagyunk itt, hogy egymás alázásában, gyalázásában versengjünk. Nem azért vagyunk itt, hogy néhány perces felszólalással médiafigyelmet kapjunk. Nem azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk abban, hogyan tudjuk minél mélyebbre süllyeszteni a közbeszédet. Nem azért ülünk itt, hogy háborút vívjunk: magyar magyar ellen. És nem azért vagyunk itt, bár lehet, hogy vannak itt néhányan, hogy azért küzdjenek foggal-körömmel, hogy egy újabb ciklust végigülhessenek itt, egymást gyalázva.

Képviselőtársaim! Ami az utóbbi napokban, hetekben folyik az országban, itt a Parlament falai között, az nem politika. Az egy showműsor; az egy elfajzott gyűlöletműsor. Ez olyan, mint egy szúnyogcsípés: lehet, hogy jó érzés megvakarni, de egyre véresebb lesz minden, és ettől a probléma nem fog megoldódni. És ha így megy tovább, akkor képtelenek leszünk kilábalni abból a gödörből, amiben vagyunk, és ha így megy tovább, akkor nem tudunk egy új Magyarországot építeni. Ez a gyűlölet útja. És gyűlöletet nem lehet gyűlölettel megszüntetni; csak a szeretet, az elfogadás képes a továbblépést segíteni. Egymás kezét kellene keresnünk és nem a furkósbotot. Mostanra kiderült, hogy a jelenlegi kormány ezt képtelen megérteni, ezért menniük kell. De nem mindegy, hogy ha mennek, ki jön utánuk. Nem mindegy, hogy ez a fajta politika lesz‑e folytatva, vagy végre képesek leszünk egy normális párbeszédre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondom önöknek, hogy mi a politika. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Na!) Én Borsodban születtem, Sajószentpéteren. Az a szülőotthon, ahol születtem, már mint szülőotthon nem létezik. Idősotthon. Néhány hete ott jártam, az idősotthon előtt beszélgettem idős hölgyekkel, urakkal. Képzeljék el, senki nem kérdezte tőlem, hogy hogyan, mi módon kell eltaposni más ellenzéki képviselőket, pártokat. Senki nem beszélt nekem arról, hogy hogyan lehet uszítani. Senki nem kérdezte tőlem, hogyan lehet az, hogy gyűlölethadjáratot indítanak egymás ellen politikusok.

(13.40)

Amit kérdeztek, az az, hogy mit kezdjünk a fiatalok elvándorlásával, a lakhatással. Amit kérdeztek, hogy hogy lesz a jövőben nyugdíj. Amit kérdeztek, az az, hogy akik nem képesek tízmilliókat szánni egy kedvezményes hitelre, azok hogyan fognak lakáshoz jutni.

És még valamit kérdeztek: azt, hogy ki lesz az, aki minél hamarabb felújítja azt az idősotthont, ahol többen ott születtek, és most nagy eséllyel ott fognak meghalni, és ki lesz az, aki biztosítani fogja nekik azt a néhány nyugalmas évet tisztességes, normális körülmények között, annak a közösségnek, akik tagjai ott születtek, és valószínűleg ott fognak meghalni. Na, ez a politika, tisztelt képviselőtársaim!

Éppen ezért azt kérem önöktől, hogy minden alkalommal, amikor bejönnek a ház falai közé bármelyik kapun, ezt tartsák szem előtt, és akkor építhetünk egy jobb és szebb Magyarországot. De amíg ezt folytatjuk, amit most látnak a szavazók, az csak az elbizonytalanodáshoz vezet, a gyűlöletkeltéshez vezet, és borzalmasan rossz érzéssel tölt el mindenkit. Ilyen körülmények között nem lehet normálisan dolgozni, nem lehet gyermeket nevelni.

Ezzel a felelősséggel álljanak fel minden alkalommal, kérdezzék meg maguktól: amit mondani akarok, az szolgálja‑e az ország érdekét, az politika‑e, a politika emberi hangja‑e, vagy pedig gyűlöletkeltés? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)