Dr. Répássy Róbert

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi Minisztérium számára kiemelt fontosságú, hogy jogszabályi kötelezettségének megfelelően utólagos hatásvizsgálat keretében az elmúlt évek kormányzati ciklusaiban elfogadott anyagi és eljárásjogi jogszabályok hatályosulását folyamatosan nyomon kövesse, a joggyakorlat tapasztalatait becsatornázza, és ahol szükséges, ott jogszabály-módosítást készítsen elő.

Ezen célkitűzés elérése érdekében működik az Igazságügyi Minisztérium szervezésében a polgári jog és a büntetőjog területe mellett egy, a közigazgatási bíráskodás tapasztalatait elemző munkacsoport is, amelynek az a feladata, hogy monitorozza a közigazgatási, illetve a bírósági gyakorlatban az egyes jogszabályok érvényesülését. Ez alapján össze tudjuk vetni a vizsgált jogszabály jogalkalmazási tapasztalatait a jogalkotói szándékkal és a jogszabály megalkotásakor várt hatásokkal. Ebbe a munkacsoportba bevonásra kerültek a különböző jogi hivatásrendek képviselői, a bírók, ügyészek, ügyvédek, hatósági jogtanácsosok, illetve egyetemi oktatók is.

A munkacsoport által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a közigazgatási perrendtartás kodifikációs célkitűzései alapvetően megvalósultak. A közigazgatási perrendtartás megalkotásakor cél volt az alacsony ügyforgalmú és bírói létszámú megyei szintű közigazgatási bírósági rendszer megszüntetése és az ügyeknek a nagyobb bírói létszámú regionális bíróságokon történő koncentrációja. A korábbi megyei szintű közigazgatási bírósági rendszer azzal járt, hogy az átlagos bírói létszám miatt nem volt lehetősége a bíráknak specializálódni, továbbá a társas bíráskodás alaptörvényi elve is sérült. Az elmúlt időszak adatait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a közigazgatási peres időtartamok a kodifikációs célkitűzésnek megfelelően javultak. Az elsőfokú ügyek 92 százaléka egy éven belül, 71,8 százaléka pedig hat hónapon belül befejeződik.

Fontos kiemelni, hogy a közigazgatási perrendtartás az egy tárgyaláson való elbírálás elvére épül, amit kiegészítenek az úgynevezett feszes perviteli szabályok, amelyek például a perelőkészítés keretében lehetőséget adnak a bíró számára a hatékony és gyors eljáráshoz szükséges eljárási cselekmények elvégzésére. Ennek köszönhetően a közigazgatási perrendtartás hatálybalépésével a három hónap alatt elbírált ügyek aránya 7,8 százalékkal emelkedett.

Örömmel tájékoztatom önöket arról is, hogy a Kúria tekintetében a felülvizsgálati szűrő bevezetése is a jogalkotói elvárásoknak megfelelően alakult. A befogadási eljárás ugyanis megfelelően képes kiszűrni azon ügyeket, amelyek esetében indokolatlan a Kúria elsődlegesen jogegységesítő szerepének megfelelő eljárása. Emiatt csökken az összesített időtartam, továbbá a kiegyensúlyozott ügytehernek köszönhetően a Kúria az ügyek 19 százalékában képes három hónap alatt érdemben lezárni egy felülvizsgálati eljárást, ami a közigazgatási perrendtartás előtti szabályozás alatt nem volt jellemző.

Összességében megállapítható, hogy a közigazgatási perrendtartás előzetes hatásvizsgálatának megfelelően a bírói létszámemelés megfelelően kezelte az ügyteher növekedését. A közigazgatási kollégiummal rendelkező törvényszékeken a közigazgatási ügyszak megfelelő létszámmal működik, főként a korábbi megyei szintű, kis állománnyal gazdálkodó bíróságokkal összehasonlítva. Az eljárási időtartamok javultak, így a magyar közigazgatási bíráskodás ezen a téren uniós szinten is kiemelkedő.

(13.20)

Tisztelt Képviselők! A vizsgálat eredményeként levont következtetésekből került előkészítésre az önök előtt fekvő törvényjavaslat, amelynek célja a közigazgatási bíráskodás hatékonyságának további növelése.

Hosszú évtizedek gyakorlati tapasztalatai mutatnak rá arra, hogy a kor kihívásaira történő reagálás a jogrendszer hatékonyságát és időszerűségét teremti meg, amely egyben biztosítja az igazságügyi politika egyik leghangsúlyosabb célkitűzését, a jogi versenyképességet.

A törvényjavaslat kiindulópontja a bevezetőben említetteknek megfelelően, hogy nincs szükség radikális beavatkozásra a közigazgatási perrendtartás szabályozásában. Ennek megfelelően az egyes módosítások az eljárási kódex eredeti koncepcióján nyugszanak. A legfőbb célkitűzések a bírósághoz fordulás elősegítése, a bírákat és a peres feleket érintő adminisztratív nehézségek csökkentése és a pervitel gördülékenyebbé tétele. Az eljárási határidők tekintetében a közigazgatási perrendtartás elért egy optimumot, további gyorsítás elsődlegesen a hatékonyabb eljárással érhető el, nem a tisztességes eljáráshoz való jogot veszélyeztető, nem tartható határidők előírásaival.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat tartalmára rátérve elmondható, hogy a jogalkalmazói tapasztalat az, hogy a közigazgatási perrendtartás nem határozza meg kellő pontossággal, mely ügyek tartoznak egyesbíróra, és melyek esetében követelmény a tanácsban történő eljárás. Ennek következményeként olyan ügyekben is a tanács eljárása történik, amelyek valójában egyszerűen megítélhetők lennének. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is előfordul, miszerint összetett, bonyolult ügyeket egyesbíró bírál el. A fennálló helyzetet alátámaszthatják az Országos Bírósági Hivatal statisztikai adatai is, amelyek szerint a peres ügyek tanács általi elbírálása tíz százalékkal nőtt az elmúlt három évben, miközben jogszabály-módosítás ezt a változást nem indokolja. Ez a helyzet mindenképpen újraszabályozást igényel. Fontos, hogy világosan rögzítsük, milyen típusú ügyek tartozzanak kifejezetten egyesbíróhoz elsőfokon. A módosítás ezt a célt szolgálja, mégpedig úgy, hogy az egyesbíró hatáskörébe tartozó ügyeket azok bonyolultsága alapján határozza meg. Mindezek eredményeként az ügyek kiszignálása átláthatóbbá és egyszerűbbé válik.

Az Alaptörvény tizennegyedik módosítása a bírói kinevezéshez szükséges korhatárt 30-ról 35 évre emelte. A meghosszabbodott titkári évekre tekintettel, a bírósági titkárok szakmai tapasztalatszerzésének elősegítése érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az egyesbíró hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró mellett a bírósági titkár a tárgyaláson részt vehessen, és megtehessen minden olyan intézkedést, amelyet a tanács elnöke által kijelölt bíró megtehet. A módosítás által kiszélesített lehetőségek eredményeképpen a titkárok bírói felügyelet alatt tárgyalási tapasztalatot szerezhetnek, ami a jövő közigazgatási bírói utánpótlásának gyakorlati felkészítését segíti elő.

A bírósági jogorvoslat mindig is formálisabb, kötöttebb és költségesebb volt, mint a hatósági eljárás, ezért nehezebben hozzáférhető a laikus állampolgárok számára. Ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog garanciája, hogy az állampolgár bíróság előtt is megtámadhassa a hatósági döntéseket. Természetesen a bírósági eljárás formalitását meg kell őrizni, indokoltnak tartjuk azonban az egyszerűsítést ott, ahol az ügyfél jogi képviselő nélkül jár el. Ennek keretében biztosítani kívánjuk, hogy a keresetlevél és az egyéb bírósági beadványok tartalmi bonyolultsága ne legyen akadálya a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfeleknek a jogorvoslathoz való joguk érvényesítésében.

A tartalmi bonyolultság mellett a keresetlevélnek a benyújtása is sokak számára nehézséget okoz. Polgári ügyekben viszont már létezik a gyakorlatban is bevált úgynevezett ügyfélsegítés, például a járásbíróságokon panasznapok keretében. A javaslat célja, hogy ezt a lehetőséget kiterjesszük a közigazgatási perekre is, így a keresetlevelek kitöltése és benyújtása könnyebbé válna, és nőne a hozzáférés a bírósági jogorvoslathoz.

Alapvető követelmény, hogy a jogvédelem időben is hatékony legyen, amelyhez olyan szabályokra van szükség, melyek minél koncentráltabb, minél feszesebb pervitelt tesznek lehetővé, és minél több lehetőséget adnak az ügy bíróság általi végérvényes rendezésére. Éppen ezért szigorúbb szabályokkal indokolt fellépni a perelhúzó magatartással szemben. Ennek érdekében erősítésre kerülnek a bíróság pervezetési hatáskörei azáltal, hogy az első tárgyalást követően az eljáró bíró szabhatja meg a beadványozás rendjét. A tisztességes eljáráshoz való jogból nem következik, hogy a felek rosszhiszeműen időzített beadványaikkal tudatosan lassítsák az eljárást. Ez az eljárási jogokkal való olyan visszaélés, ami nem jogosult védelemre. A hatékony fellépéshez a bíróság mellőzi a perelhúzó beadványt, és pénzbírsággal sújtja az előterjesztő felet. A szigorúbb szabályozás ‑ az arányosság elvére tekintettel ‑ a jogi képviselő nélkül eljáró felekre nem vonatkozik.

A közigazgatási perek jelentős részében az iratokból történő döntéshozatal eredményeképpen lehetőség van a tárgyaláson kívül való elbírálásra, amit a közigazgatási perrendtartás jelenlegi szabályozása is lehetővé tesz. Ugyanakkor az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a felek tárgyalást kérnek, vagy a bíróság azt szükségesnek tartja, a bíróság köteles tárgyalást tartani. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban az látszik, hogy a gyakorlatban csökken a tárgyaláson kívüli elbírálás aránya. Az Országos Bírósági Hivatal adatszolgáltatása szerint 2024-re mintegy a felére esett vissza a tárgyaláson kívüli elbírálás aránya, ami több mint 10 százalékos visszaesés a korábbi három év átlagához képest. Azonban a jogalkalmazói visszajelzések szerint az ügyek jellege sok esetben nem indokolja a tárgyalás tartását. Ennek kezelésére indokolt olyan új esetkörök bevezetése, amelyekben a tárgyalás mellőzhető, ha a felek nem kérik annak megtartását. Ehhez kapcsolódóan történt meg az illetékszabályok módosítása, miszerint illetékkedvezményt biztosítunk a per tárgyaláson kívül történő elbírálása esetén. Ennek a regionalitás szempontjából is kiemelt jelentősége van, hiszen a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén a bíróságtól való fizikai távolságnak nincs jelentősége, továbbá az egy bíróra jutó ügyteher szempontjából is szükséges fenntartani a korábbi évek átlagát.

A közigazgatási perek gyorsabb és eredményes lefolytatása érdekében szükségesnek tartjuk a polgári perrendtartásban megújított, rövidített indokolást tartalmazó ítélet jogintézményét átültetni a közigazgatási perrendtartásba is, annak saját képi szabályai szerint. Ezáltal a felülvizsgálathoz is külön lehetővé válik a szándékbejelentés alkalmazása, analóg módon a polgári perrendtartás fellebbezési szándékbejelentéséhez.

Az említett módosításokon felül a törvényjavaslat több további kisebb módosítást tartalmaz, a fentiekben bemutatott célok szellemében reagálva a jogalkalmazói tapasztalatokra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Összefoglalva az eddig elmondottakat, szeretném kiemelni, hogy az önök előtt fekvő javaslat különös figyelmet fordít a közigazgatási bíráskodás hatékonyságának növelésére, továbbá az állampolgárok számára egyszerűbb és gyorsabb jogorvoslati lehetőségek biztosítására, valamint ezzel együtt a jogi versenyképesség erősítésére. A szabályozási javaslataink célja, hogy a közigazgatási perek eljárásrendjét átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tegyük, miközben megőrizzük a jogorvoslathoz való jog magas színvonalát. Emellett törekszünk az eljárások egyszerűsítésére, a bíróságok és a felek terheinek csökkentésére, ezzel is elősegítve a hatékonyabb és méltányosabb igazságszolgáltatást. A tervezett módosítások egyaránt szolgálják az igazságügyi rendszer korszerűsítését és a jogalkalmazás gyakorlati igényeihez való rugalmas alkalmazkodást.

Ezért kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot, amellyel célunk a hatékony, igazságos és ügyfélbarát igazságszolgáltatás irányába tett újabb lépés megtétele. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)