Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közhitelesség és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetése kulcskérdés a jogbiztonság, az állampolgári bizalom és a digitális állam fejlődése szempontjából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés ezért a 2024. december 17-ei ülésnapján elfogadta a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetéséről szóló 2024. évi LXXXII. törvényt. A közhitelestörvény azonban csupáncsak a közhitelesség szabályozásának kereteit, vagyis a közhitelesség fogalmát, joghatását és a közhiteles nyilvántartások vezetésének szabályait tartalmazza, a teljes körű jogrendszeri felülvizsgálatra a közhitelestörvény elfogadását követően kerül sor.

A hatályos nyilvántartási rendszer átláthatósága, az egyes nyilvántartások közötti átfedések, valamint a közhiteles adatok pontos megjelölésének elmaradása szükségessé tette az egységes szabályozás létrehozását, ezzel együtt pedig a már meglévő nyilvántartások átfogó felülvizsgálatát és az egyes nyilvántartási adatok leválogatását, közhiteles jelleg szerinti kategorizálását, valamint a jogrendszer olyan irányú tisztítását is, amely biztosítja, hogy egy adat csak egy nyilvántartásban szerepeljen közhitelesen.

A közhitelestörvény és a kapcsolódó, a közhitelességről és a közhiteles nyilvántartások egységes vezetésével kapcsolatos feladatokról szóló 1415/2024. (XII. 20.) kormányhatározat értelmében a jogrendszeri felülvizsgálat a szaktárcák feladata volt az Igazságügyi Minisztérium és az Energiaügyi Minisztérium által vezetett munkacsoport együttműködése mellett.

A jogrendszeri felülvizsgálat keretében több mint 700 nyilvántartás került felmérésre, majd munkacsoport-értekezletek megtartásával az egyes, a közhitelességgel összefüggő, a szaktárcáktól érkezett jogalkotási javaslatok megtárgyalásra és jóváhagyásra kerültek.

A felülvizsgálat alapját egyrészt az egyes adatokhoz kapcsolódó konstitutív vagy deklaratív joghatás megléte képezte, másrészt pedig a nyilvántartás vezetéséhez kapcsolódóan azonosítható közérdek. Ahol az egyes nyilvántartáshoz vagy adatokhoz joghatás nem kapcsolódott, vagy a nyilvántartás vezetésével kapcsolatban közérdek nem volt beazonosítható, a közhitelesség megszüntetésére készült javaslat.

Kiemelendő, hogy bizonyos nyilvántartások, mint például a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, az anyakönyvi nyilvántartás vagy az ingatlan-nyilvántartás esetén szükségessé vált, hogy kvázi kiemelt nyilvántartásként, úgynevezett magnyilvántartásként funkcionáljanak, és a bennük foglalt adatok közhitelessége itt kerüljön kimondásra.

(13.10)

Ezen nyilvántartások közös jellemzője, hogy a jogalanyok egyes életviszonyait átfogóan szabályozzák. Kiemeltként történő kezelésük ennélfogva azzal jár, hogy az egyes szakterületi nyilvántartások ezen nyilvántartásokhoz fogják igazítani közhiteles tartalmukat.

Mindezek alapján egyértelműen meghatározható lesz, hogy az adatok közhitelességét mely nyilvántartás biztosítja. Az adatokban bekövetkező esetleges változás esetén pedig egyértelművé válik, hogy mely nyilvántartást kell kiindulópontnak tekinteni. Ahol a közhitelesség nem indokolt, de a hatályos szabályozás még kimondja a közhitelességet, ott dereguláció vált szükségessé. A dereguláció lehetőséget biztosít a jogrendszer egyszerűsítésére is azzal, hogy magát a nyilvántartást nem szünteti meg, a dereguláció ugyanis csak a közhiteles minőségre, és nem magára a nyilvántartásra vonatkozik.

A jogrendszer átláthatósága biztosításának és a dereguláció első lépése a törvényi szintű szabályok elfogadása. Erre ezen törvényjavaslat által kerül sor. Figyelemmel pedig arra, hogy a közhiteles nyilvántartásokkal kapcsolatos rendelkezéseket nem csupán törvények tartalmazzák, így a törvényjavaslat elfogadása mellett az egyes végrehajtási rendeletek módosítására is szükség van, mindez szükségessé válik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közhiteles törvény 3. § (1) és (2) bekezdése értelmében a közhitelesség joghatásának jogszabályból kell fakadnia. Ebből következően csak azok a nyilvántartások minősülhetnek közhitelesnek, amelyek megfelelnek a közhiteles törvény kritériumainak, és az ágazati szabályozás expressis verbis kimondja a nyilvántartás közhitelességét. A közhiteles törvény 18. § (4) bekezdésére figyelemmel a közhiteles törvény hatálybalépése előtt közhitelesen nyilvántartott adatok és közhiteles nyilvántartások, amelyek nem felelnek meg a közhiteles törvény rendelkezéseinek, és nem rendelkeznek a közhiteles törvény 15. § (2) bekezdés a) pontja szerinti tanúsítvánnyal, vagy jogszabály nem rendelkezik külön a közhitelességükről, 2027. január 1-jén elvesztik a közhiteles jellegüket. A fentiekből egyértelműen az következik, hogy minden olyan nyilvántartás, amely esetében nem kerül külön kimondásra a közhitelesség, megszűnik hatósági nyilvántartásnak lenni, így megszűnik közhiteles nyilvántartásnak is lenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül pedig annak okán, hogy Magyarország 2024 második felében látta el az Európai Unió Tanácsa elnökségének feladatait, az elnökség pedig lezárult, így az ezzel kapcsolatos feladatot ellátó tisztségviselők EU-elnökségi jogviszony keretében történő foglalkoztatását is le kell zárni, ki kell vezetni, melyről ez a törvény rendelkezik.

Tisztelt Ház! Az elhangzottakra tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a T/12520. számú törvényjavaslatot, a KDNP parlamenti frakciója támogatja annak elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)