Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem feldobni a hangulatot ezen a borongós szerda kora délutánon, és kicsit gyakorlatiasabb szemszögből megvilágítani mindjárt a bíróságok hatékonysága növelésének igen nehéz kérdéskörét, hogy hogyan, milyen módon működhetnének sokkal hatékonyabban és gyorsabban a magyar bíróságok.

Szemérmesen elhallgatták ezt. Persze, értem én az elhallgatás okát, hiszen rendkívül kellemetlen, hogy több bíróság a munkaerőhiány miatt a működőképesség határára sodródott, igazságügyi alkalmazottak hagyják el elsősorban a rendkívül alacsony fizetések miatt a munkahelyüket, munkakörüket, és hiába vesznek fel esetleg új kollégákat, nem egy hét, nem egy hónap, nem egy év, mire azok igazán belejönnek a munkába, több év ennek a folyamata. Tehát még egy jó képességű ember sem tud helyettesíteni azonnal, egyik percről a másikra egy olyan kollégát, aki több évtized bírósági joggyakorlat, igazságügyi alkalmazotti joggyakorlata után hagyja ott a pályát.

Talán a legegyszerűbb lenne egyrészt a bírák, másrészt az igazságügyi alkalmazottak fizetésének szabad szemmel is jól látható mértékű növelése. Mi aztán tényleg nem sajnáljuk sem a bíróktól, sem az ügyészektől, sem az igazságügyi alkalmazottaktól a pénzt. Igazából egy költségvetési döntés, egy politikai döntés kérdése, fontossági sorrend felállításának a kérdése, hogy ezt a célt, a bírák, ügyészek béremelésének kérdését előre sorolják, avagy úgy gondolják, hogy a rendszer eddig is eldöcögött valahogy, a következő bő fél évben is elműködik, aztán majd lesz valami. Ha nem önök nyerik a választásokat, akkor utánuk a vízözön, ha meg megnyerik, majd megint kitalálnak valamit.

Csak az a helyzet, hogy bárki is nyerje a választásokat jövő tavasszal, ehhez a kérdéshez azonnal hozzá kell nyúlni, mert alapvető probléma a pályaelhagyás, alapvető probléma a munkaerőhiány, a mennyiségi és minőségi munkaerőhiány egyszerre, talán így a legpontosabb a megfogalmazás. Amit az ember saját személyes kapcsolatai révén hall, ami eljut hozzánk információként, az az, hogy a kezdő bírói fizetések persze az átlagjövedelemhez képest nyilván magasak, vagy magasnak tűnnek, de ahhoz képest, hogy milyen tanulmányok, milyen lemondások és hány év árán, hány év után lehet valaki akár a járásbíróságon szolgálatot teljesítő bíró, ahhoz képest meglehetősen szerény. Ráadásul az elképesztő mértékű, a KSH és a kormány által bevallottnál, kimutatottnál lényegesen nagyobb mértékű infláció felzabál még egy relatíve magasabb fizetést is.

Persze fontos lehet a perelévülés kérdése, a félbeszakadt perek jogi sorsának vagy jogszabályi hátterének rendezése, vagy mondjuk, a közérdekű bejelentő személye, kiléte titokban tartásának szükségessége vagy szükségtelensége is, de ha már itt olyan sok szó esett, nagyon helyesen, a fogyasztóvédelemről és a termékfelelősségről, akkor hadd kezdjek el megosztani önökkel egy rendkívül tanulságos esetkört ‑ most csak elkezdem, de majd agrártárgyú vagy akár más tárgyú vitákban fogom kibontani ‑, amely éppen az elmúlt hat-hét hónap során jött velem szembe.

Ez az esetkör, hogy hogyan teszi lehetetlenné a rendszer akár szándékos magatartás, legjobb esetben hanyagság eredményeként ‑ bár teljesen mindegy, mert a végeredmény ugyanaz, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy gondatlan vagy szándékos a magatartás ‑ a magyar parasztgazdák jogérvényesítésének lehetőségét olyan esetekben, amikor, mondjuk, növénykondicionáló szerrel, vegyszerrel kapcsolatban merül fel komoly kár, komoly termékfelelősségi helyzet és egy lehetetlen bizonyítási szituáció alakul ki. Ugyanis az akkreditált állami laborok nem vizsgálnak bizonyos hatóanyagokat bizonyos szerekben, leírják, deklarálják, hogy nem vizsgálnak, engedélyt azonban adnak rá, arra, amit később nem vizsgálhatnak, vagy nem akarnak vizsgálni. Nem akkreditált, tudja vizsgálni, viszont az eddig töretlen bírói joggyakorlat legtöbbször az akkreditált laborok által kimutatott eredményeket, szakvéleményeket, laborvizsgálatok eredményeit fogadja el perdöntő bizonyítékként.

Lehet, hogy nem túl magas az ilyen perek száma, és lehet, hogy nincs kialakult joggyakorlat, de tekintettel ennek a helyzetnek az első hallásra is érzékelhető képtelenségére, és arra, hogy ily nagy hévvel belementünk, persze nem haszontalanul, a fogyasztóvédelem, termékfelelősség kérdéskörébe, akkor javaslom, hogy figyelő szemeiket vessék a mezőgazdasági termékfelelősség körében okozott károk, adott esetben nagyon jelentős, több száz millió forintra rúgó károk megtérítésére vagy egyáltalán a jogérvényesítés lehetőségének megteremtésére. Ugyanis ‑ jelzem önöknek ‑ egy-egy felelőtlen gyártói magatartás révén több évtized munkája vész kárba szinte egyik percről a másikra vagy egyik szezonról a másikra.

Az amúgy is nehéz helyzetben lévő agrárium koporsójába ez egy újabb szög, ami, úgy néz ki, eddig nem tűnt fel senkinek. Lehet, hogy precedensértékű ügyeknek kell születniük. Csak kérdezem, hogy ha egy ilyen róka fogta csuka helyzetbe kerül egy gazdálkodó ‑ és nagyon közel állunk ahhoz, hogy belátható időn belül ilyen per meg fog indulni ‑, akkor vajon mi a helyes eljárás, és hogyan tudjuk akár a bíróságok, az adott bíróság számára megteremteni azt a lehetőséget, hogy képes legyen az ügy teljes és alapos feltárására.

Ami pedig az örök témát, az eljárások elhúzódását illeti, ez szinte valamennyi jogterületen, valamennyi ügytípusnál egy óriási probléma, hiszen bár nagyon sok minden rombolja a jogállam tekintélyét meg a jogállamban vetett bizalmat, ez az egyik legfőbb és leggyakrabban hangoztatott érv. Bevezették korábban a vagyoni elégtétel intézményét bizonyos esetkörökre. Most kérdezem, hogy a hagyatéki eljárások esetében a vagyoni elégtétel intézménye miért nem működhet. Miért nem működhet, ha az örökösök érdekkörén kívül felmerülő okból, tehát nem az örökösök hibájából kifolyólag húzódnak el jelentős mértékben hagyatéki eljárások, hagyatékátadások? Ezek miatt ugyanis jelentős bevételtől eshetnek el az örökösök, tehát az is jogos érdekük, hogy ne húzódjanak el ezek, észszerű érdekük fűződik ehhez, főleg ha amellett, hogy elesnek bevételektől, például egy rendezetlen jogi státuszú ingatlan fenntartási költségei viselésénél még óriási kiadással is tetézik ezt az egészet, tehát nemhogy pénzhez nem jutnak, hanem még nekik kell évről évre, hónapról hónapra mélyen zsebbe nyúlni. Ilyen esetekben akkor a vagyoni elégtétel intézménye miért nem működhet akár a közjegyzőkkel szemben?

Isten látja lelkem, nekem semmilyen előítéletem, főleg negatív előjelű előítéletem nincs a közjegyzőkkel kapcsolatban, de úgy gondolom, hogy elég magas egzisztenciát jelent Magyarországon limitált szériában közjegyzőnek lenni, és ez talán magasabb felelősségvállalással is járhatna együtt, akár például a hagyatéki eljárások elhúzódása esetén az örökösökkel szemben. De ha alaposan megkapargatnánk a felszínt, akkor valószínűleg találnánk más olyan típusú eljárásokat is, amelyek a vagyoni elégtételért kiáltanak.

Úgyhogy én elsősorban az előbb részletesebben bemutatott mezőgazdasági termékfelelősség körében hivatkozott súlyos joghézagra hívnám fel a figyelmet, és amennyiben úgy érzik, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselők, hogy nem önök azok, akik mindig mindent a legjobban tudnak ‑ feltételezem, hogy azért van ez a fajta belátási képesség a jelenlévők közül talán többekben is ‑, akkor én nagyon szívesen feltárom a valóság minden apró részletét, hogy rossz emlékű, de nagy klasszikusokat idézzek. Bármelyik pillanatban berobbanhat egy ilyen jellegű pertömeg. Lehet, hogy még precedensértékkel hamarosan fog megindulni, de tekintettel arra, hogy a gyártóknál azért van egy olyan furcsa magatartás, eléggé rossz értelemben véve magyaros magatartás, hogy alacsony minőségű, silány alapanyagokból állítsanak elő minél drágábban eladható, különféle típusú szereket, ami után aztán nem nagyon érdekli őket, hogy ez hogyan tesz tönkre életpályákat, hogyan tesz tönkre gazdaságokat, talán érdemes lenne ennek elébe menni. Sőt, biztosan érdemes lenne ennek elébe menni, és ezeket a joghézagokat ki kellene tölteni az érdekérvényesítés oldalára álló tartalommal. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szabadi István tapsol.)

(12.30)